2013. december 24., kedd

2013. december 9., hétfő

2013. november 16., szombat

Csukák nyomában, a Dunán..

Csukák nyomában, a Dunán..

Jó ideje nem tudtam domolykót fogni, hol a vízállás, hol időm korlátozta a lehetőségeimet. Ahogy adódott egy kis szabadidőm,  már a pecán járt az eszem. Szóltam is Máté barátomnak, hogy ismét üldözőbe kéne venni az uszonyosokat. Őt sem kellett győzködni,  bizony magával ragadta az a csodálatos élővilág, hangulat, amivel az Öreg folyó büszkékedhetett. Ezúttal 2 napos pergetést terveztünk szeretett folyónkra, a Dunára.

Elsődleges célpont a domolykó volt. Első nap őket próbáltuk becsapni, de nem jártunk sikerrel. A jól bevált nyári helyeket elfelejthettük, a domik megkeresésére pedig nem lett vona elég 1 nap. Aznap fogtunk pár kiscsukát, csapót, hogy véletlenül se betlizzünk.

Fáradtan mondtunk búcsút a napnak, mely valamilyen szinten mindkettőnknek csalódást okozott. Esti beszélgetések tárgya leginkább az volt, hogy másnap mire horgásszunk. Hosszas egyeztetés után arra jutottunk, hogy csukázunk egyet. A koránkelést hamar kivertük a fejünkből, mire lejutottunk a vízpartra közel 11 óra volt. Horgászhelyként most a Duna egyik öblét választottuk, hátunk mögött hagyva a Kisdunát.
Az út az öböl felé nehézkes volt. Biciklivel, a sáros, egyenetlen terepen csak úgy csúszkáltunk, főleg a kolléga. A sarat álltuk, és az út végére Máté is megtanult váltani! :) Jó volt újra látni, az egyébként már agyonhorgászott öblöcskét. Vad környezete, kiszámíthatlansága kihívás a horgászoknak, kihívás, amit mi minden peca alkalmával keresünk. Izgatottan kötöttük fel a harapás álló előkét, majd a csali választás következett.

Ez a látvány fogadott bennünket..:)

Máté támolygó villantót, Ottó bácsi remekét tette a kapocsba, én a méltán híres csuka csalit, a Salmo Slider-t választottam 7cm-es változatban. Dobáltuk a jobbnál jobb helyeket. A megmaradt sulyom szélét vallattuk, gondolván, hogy a csukák ott kerestek menedéket. Kezdeti kapástalanságnak köszönhetően váltogatni kezdtük csalijainkat. Máté első kapása twisterre volt, nem sokkal később sok kroki tudatta velünk hogy ott lapulnak a sulyom alatt, de egyik sem jött fotózkodni.

Jó 2 óra telt el, és még halat nem sikerült kézközelbe terelni. Kapásunk volt bőven, de rosszul akadtak. Az időjárás is változékony volt, hol fújt, hol esett, hol sütött. Lelkesedésünk tartott  még, a kapások nem hagyták lankadni kedvünket, ám a hatékonysággal nem voltunk megelégedve. A sikertelen fárasztások után, szükségesnek  láttam a Jigek, és gumihalak ellenőrzését. Az első szembetűnőbb probléma az volt, hogy nem volt elég hosszú horogszáram a 7cm-es Mann's gumihal testéhez viszonyítva. Mélyebbre nyúltam hát a dobozomba, és olyan Jiget kerestem, mely majdnem a gumihal feléig ért.
A változtatás nem maradt eredménytelenül. Míg Máté barátom lelkesen dobált a "sulyomfoltokba", addig én egy benyúló fa mellé ejtettem be a csalit.

Halat sejtető pálya..
Hagytam, hogy a gumihal süllyedjen a fenékig, majd heves rántásokkal kísérve viszonylag lassan kezdtem vontatni. Igyekeztem a sérült kishalat utánozni, mivel ilyenkor október, november tájékán még bőven akad tápláléka a csukáknak. A kishalak még nem verődtek nagy bandákba, ebben a kis öblöcskében könnyebb prédának számítanak a ragadozók számára. Feltételezésem az volt, ha a sebesült halat utánozom, nagyobb érdeklődésnek örvend majd a csali, mivel még könnyebb prédána egy sérült kishal. Félúton heves ellenállásba ütközött a csali. A bot táncolni kezdett a kezemben, ismét csuka kapta el a gumit. Hamar a felszínre jött, és kecses szaltóival tudatta is velünk, hogy jó erőben van. Átkiáltottam Máténak, hogy dolog van. Szűk 4 perces fárasztás után már a kezemben is volt, első szebbnek mondható őszi csukám. Nagyon örültem neki, Máté is mosolyra derült, félretéve a bosszantóan sok leakadt halát.

Egészséges, gyönyörű dunai csukesz, a maga 50cm-ével..:)

Nőjj nagyra! :)
A visszaengedés után mentem Máté után, már nemis dobáltam. Inkább figyeltem, a fekete sügérezései során jól begyakorolt pontos dobásait. Ügyesen juttatta a kis twistert két sulyom folt közé, habár most nem a casting-et, kedvenc módszerét alkalmazva. Pontos dobásainak megis lett az eredménye. Csak annyit hallottam, hogy..-Berza megvan!..és már láttam is a burványokat. A hal betört a sűrű növényzetbe, nehezítve barátom dolgát. A bot perecelt, én pedig csak annyit láttam a két bokor közül kikukkantva, hogy hirtelen kiegyenesedik a pálca Máté kezében. Csalódottan felelte: -elment..
A hal darabosnak tűnt, annál inkább sajnáltuk, hogy ő is meglépett. Dobta is a következőt, hátha lapul még ott valami. Egy vízbenyúló ág szélét célozta meg. A súlytalan twister-t hirtelen ismét elragadta egy csuka, bár látva az egész akciót, a hal alig volt 30cm. Lelépett ő is, nehogy elkéssen az oviból. Máté érezte, hogy nincs szerencsés napja, mondta is, hogy ez egy peches pecája. Neki volt a legtöbb akciója, de a halai mind cserben hagyták, az egyébként remek horgászstílussal megáldott ifjú pecást.

Őszülő öböl, tele meglepetéssel..:)

Az öblöt megkerülve egy laposhoz érkeztünk. Itt volt a legsekélyebb a víz. Újra dobálni kezdtem, ugyanazzal a Mann's gumival amivel a csukát is fogtam. Elhúzva a sulyom szélénél érdeklődőnek örvendhetett a csali. 40cm körüli  csuka követte le, de nem vert oda. Mesélem Máténak, aki gyorsan rávágja: -Dobd meg mégegyszer, elfogja vinni!
Ígyis tettem, ugyanazon az útvonalon vezettem a csailt, amit hirtelen elis ragadt a csukesz. Nagy valószínűséggel ugyanaz a hal, mely másodpercekkel előtte lekövette. Hamar kezemben volt az újabb csuksz.

Kisebb mint az előző, de gyönyörű hal!
Szájszéli akadás..
Természetesen visszakerült ő is, oda, ahova való. A nap végéhez közeledve Máté egyre inkább kevesebb esélyt látott a halfogásra. Kedve is lankadt, kezdett beletörődni a betlibe. Ismét felelte: -ez egy ilyen nap.
Sajnáltam, mert a komolyabb akcióknak ő örvendhetett. Még egy utolsót dobott, hátha. A sors fintora, hogy ez az utolsó dobás, egy 30cm-es bicskacsukeszt hozott Máténak, ami szerencsésen kiesett a kezéből, vissza a vízbe. :) Kép nélkül, de betlimentesen fejezte be a pecát.

A gumihalat a nap végére szétszabdalta egy kiscsuka, így neki végetért pályafutása, ám testvérei hadba foghatóak még. A továbbiakban csukára a gumihalakat fogom erőltetni, ugyanis eddig a legeredményesebben azt tudtam alkalmazni pecáim során.

Hadirokkant Mann's..:)
Mondtam Máténak próbáljunk rá mégegyszer az öböl hátsó részén, de megunta, így inkább a hazaút mellett döntöttünk. Úgy gondolom, jó pecánk volt ismét, bár csalódnunk is kellett. Máté igazi horgászként, fittyethányt a peches napra, és jókat röhögve indultunk kifelé. Már a folytatás gondolata körvonalazódott bennünk, de nem akartunk előre szaladni, így az első, és legfontosabb dolog ami hazaéréskor elhangzott, az egy jókis gyros a közeli büfében. :)
Rengeteg jó pecám volt Mátéval, örülök, hogy a nyáron megismerhettem. Akció dús peca volt ez, tele pozitív, és negatív élményekkel. Összeségében ismét jól zárult egy hétvége, melyet a halaknak szenteltünk. A mostani terep más volt, mint közös pecáink bármelyikén, de úgy gondolom mindketten helytálltunk, és izgatottan várjuk a folytatást.

Hogy mire, mikor, és hol horgászunk legközelebb? A következő írásban kiderül! ;) Csukákban gazdag őszt kívánok mindenkinek!




GÖRBÜLJÖN!

2013. október 31., csütörtök

2013. szeptember 26., csütörtök

A Salmo Tiny..

Egy apró csali, nagy sikere

Idén volt szerencsém belecsöppenni az Ultra Light pergetés világába. Rengeteg kérdést hagyott maga után ez a finom technika, leginkább a csali tekintetében voltam gondban. Hiányos felszerelésem tagjai közül válogatva igyekeztem  megtalálni a nyerő wobblert, az adott szituációkhoz igazítva. Hosszas próbálkozás után kezembe akadt egy duci wobbler, kis horgokkal, előnyös 2,5g-os súllyal. -Te jössz pajtás! (mondtam a kis csalinak, és dobtam). Izgatottan vontattam a bogarat, amikor hirtelen ledurrantotta valami. Első UL-es halamat ennek a csalinak, a Salmo Tiny-nek köszönhettem. Ekkor még nem sejtettem, hogy halaim zömét ezzel a "csodabogárral" fogom majd.

Csodálatos, vad környezetben pergettem..
Az igazi áttörést akkor érte el nálam ez a csali, amikor életem eddigi legnagyobb domolykóját fogtam meg vele. Lassan, óvatosan vontatott kis wobblerem, egy heves támadás után nagy igénybevételnek volt kitéve, de állta a sarat. A kb. 46cm-es domolykót látva elámultam. Jóformán sokkolt az eset. :)

Szerencsés akadás..
Mikor ráéreztem a Tiny-re, onnantól kezdve nem volt megállás, sorra fogtam vele a szebbnél szebb domikat, jászokat, balinokat. Igazából minden körülményben megállta a helyét, nem volt vele nehéz a halfogás. Olyan kitűnő csali, hogy amikor ráálltam az ígéretes pályákra, azonnal leverte valami. Ha több hal volt ott, több kapásom volt, több halat fogtam. Annyira kedvelték, hogy volt olyan jász, amit egy nap kétszer is megfogtam. Ugyanazokkal a sebekkel rendelkező növendék jaszkó dörgölte be a csalit! :) 

Ilyen helyeken a csalit kb. 5-10cm-erre húztam a felszíntől..VERHETETLEN!

Domi a kövek mögül..BC változatra csábult el!

Naplementés domi, a HC színkóddal rendelkező Tiny-t dörgölte be..:)

Kövér domolykó, még tömte magát..:) ..ez esetben a HC változatot nézte ki magának.

Árnyékos szakaszról, bokrok alól az élénkebb színek váltak be..itt pl a BT volt a nyerő!

Sokszor voltak vendégeim egy fotó erejéig a kisbalinok is, meg a nem kicsik is..:)

Falánk csöppség.

Kivétel nélkül mindegyik halat visszaengedtem!

49cm-es balin a Salmo Tiny BC-re..itt még bírta a horog!
Fontos megemlítenem azt is, hogy kizárólag a Tiny merülő változatát használtam, a súlya végett, és azért, hogy a lehető leghamarabb az adott mélységben tudjam húzni a csalit. Ennek ellenére volt olyan domolykóm, mely a beeső bogarat durrantotta le.

Meglepett ez a 30cm körüli domi, mikor beesés után azonnal vitte a bogarat..:)

Kisebb domi és a BC..:)


Sok oldalú csali, majdnem minden halat meglehet fogni vele..


Nem egyszer csukák akadtak a Salmo Tiny horgaira..

Éjszaka a kövesek is ették az élénkebb színű Tiny-ket..

Az egyik legritkább vendég pergetés közben a bucó, de még ő sem tudott ellenállni ennek a csalinak! :)
A képen is látszik, zátonyos szakaszról jött a bucó..lehet hozzáverődött a domi bandákhoz! :)

A csalik különféle mintázata sokunkat izgat: melyiket, mikor, hol dobjuk? Mielőtt a biztonság kedvéért begyűjtenénk az összeset, hozzá tenném, hogy nekem melyik szín, mikor, és hol vált be. Alapvetően a természetes színeket kedvelem, a bogarak tekintetében tehát a cserebogár, darázs mintás csalikat. Tiszta, napos időben, kis víznél nem használok rikító wobblereket, tehát a HC, BT, OYT, GRH színkóddal rendelkező Tiny-ket nem használom ilyenkor. Ami szóbajöhet ilyenkor az az SI, SBT, BC, CC, GGT változatok. Egyet kihagytam, a misztikusnak tekinthető LB-t (katicát), mely minden körülmény közepette fogós lehet, igazság szerint a halak kapókedvétől függ. Ez nem az a csali amit ha nincs étvágya a halnak megfog enni, de feltűnő színe, intenzív veretése garantáltan nem marad figyelmen kívül. 

Nekem ezek vannak meg, ajánlom mindenkinek! Balról a színkódok: LB, BT, HC, BC, SI

Az élénk csalikat magától értetődően tehát éjszaka, vagy nappal, de zavaros vízben, borult időben, vagy fák alatt érdemes használni, ahol a fényviszonyok ezt megkívánják. Nem győzöm hangsúlyozni ennek a csalinak a hatékonyságát. Kevés talpra esettség, megfelelő felszerelés birtokában bárki eredményesen használhatja! 
Apropó, felszerelés..az egyik legfontosabb eleme a bot. Fontos, hogy könnyű, finom, de ugyanakkor feszes botot válasszunk. Személy szerint én egy 2-8g-os Mitchell Mag Pro botot használok, 210cm-es hosszban. A zsinórom egy egyszerű 20-as Carbotex monofil zsinór. Az orsó melyet ideálisnak tekinthetünk az 2000-3000-es méretben, elsőfékes, könnyű, de masszív szerkezet. Nekem egy Abu Garcia Orra SX orsóm van, 5.8-as áttételével tökéletes wobblerezéshez.

 Az írás lényegére visszatérve, kívánok mindenkinek sok sikert, szerencsét, és kitartást ehhez a kis csalihoz, használjátok, higgyetek benne..működni fog! ;)

GÖRBÜLJÖN!

2013. augusztus 29., csütörtök

UL pergetés a Dunán 2

UL pergetés a Dunán (2. rész) 

A múltkori sikereken felbuzdulva ismét megragadtam az Ultra Light felszerelést, keresve a választ a fejemben tengődő összes kérdésre, melyeket a nagy domolykók utáni vágyam szült. Izgatottan értem hát szeretett Dunám partjára, bízva abban, hogy ismét eredménnyel járok. Borongós változékony időjárás volt, így esőkabátban kezdtem el pergetni. A vízszint 20cm-el alacsonyabb volt mint korábban, így akadt olyan hely, ahol megfeneklett a wobbler. Ezeket a területeket magam mögött hagyva, újabb ígéretes pályák után kezdtem kutatni. Azokat a szakaszokat kerestem, melyek gyors folyásúak, és legalább 1m-es mélységgel rendelkeznek.

Hamar elcsábultam egy ígéretes helyet látva, és azonnal dobálni kezdtem. Egy benyúló kövezés mellé dobáltam, ahol megtört a víz, bízva abban, hogy mögé állnak be a domolykók.

Lássuk mit rejt..
A csali amivel dobáltam, ismét a Salmo Tiny volt. Az apró bogár kb. félméteres mélységben veretett, amikor hirtelen ellenállásba ütközött. A bevágást követően heves védekezésbe kezdett a hal, fütyült a fék, egyenlőre nem tudtam megállítani. 20m-el lejjebb tudtam magamhoz terelni a halat, kihozva a folyásból. Ekkor láttam meg a gyönyörű széles, sötét hátat, ami azonnal tudatta velem, hogy domolykóval van dolgom. bő 4 perces fárasztás után ismét kezeimben volt egy gyönyörű domi.

Megvagy!
Szépen akadt..
Hibátlan, 38cm-es domolykó! :)
A visszaenegedés után ismét vallatni kezdtem a pályát, nemis eredménytelenül. Több kisebb domolykó is jelentkezett, de újabb 30cm fölötti példány nem jött.

30 cm-es domi..és a kagyló :D
Vaskos hal..;)
A nap kezdett a fák mögé bukni, ekkor számítottam kövesekre, kiscsukákra is. A kő mellől, nem egyszer jelntkezett vizeink tigrise, mindig attól féltem, hogy valamelyik elviszi a wobblert..

Gyönyörű mintázatú, dunai növendék csuka..
Jól akadt, így nem lógott meg a "rovarevő"..:)
Nem sok időm maradt, dobáltam még párat, aztán elégedetten, halszagú kézzel tértem haza. Pár nap múlva délután 2 körül ismét visszatértem a Kisduna partjára. A körülmények kísértetiesen hasonlítottak az előző peca idején tapasztaltakhoz, a vízszint is maradt a régi, hol sütött a Nap, hol esett az eső, enyhe szél kíséretében. Kicsit élénkebb színű csalira váltottam, a Salmo Tiny HC-változata került a kapocsba. 

Meglepő módon az első dobást követően, nagy hallal hozott össze a sors. Nem tudtam megállítani, másodperceken belül már legalább 40-50m-e volt tőlem. Nagyokat bólintott a 2-8g-os Mag Pro a kezemben, a hal pedig kíméletlenül lopta a zsinórt. Az járt a fejemben, mi van, ha nem tudom megállítani?! Elfogy a zsinórom, és akkor annyi a mókának! 
A sors megoldotta a problémámat, a bot hirtelen kiegyenesedett, és azonnal tudtam, hogy ez a hal elúszott. Annak örültem, hogy megmenekült a wobbler és jópár méter zsinór, azt viszont nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam meg milyen hal volt a horgomon. -Talán egy kapitális domolykó?! -3kg feletti balin?! Nem tudom, az biztos, hogy szeret bogarakat uzsonnázni. Még megsem emésztettem a történteket, de már csörög a telefonom. Laci barátom az, fél óra múlva lelátogat ő is. Addigis, folytattam a pergetést.

Megfigyeltem, hogy néhány kisebb domi, jász, csipkedik a Tiny-t, de nem akadnak meg. Megmosolyogtam őket, aztán ők engem. Hirtelen ismét vehemensen rontott rá valami a csalira, meglepve ezzel az elbambult horgászt, jómagamat.  Hamar magamhoz tereltem, az egyébként kitartóan küzdő domolykót. 

Bizony-bizony szeretik..:) (33cm)
Úton a többiekhez..
Megérkezett Laci is, a megszokott jó humorával köszöntött, és hamar ő is dobálni kezdett. Én kicsivel feljebb mentem, hadd próbálkozzon az ígéretes pályákon komám is. Ismét a kövezés környékére látogattam, és csináltam amit már annyiszor begyakoroltam. A bogár épphogy, finoman a kő mellett csobbant, majd közepes gyorsasággal, közvetlen a kövek mellett húztam el. Ezt megismételtem jópárszor, de mind hiába. Leültem hát, és figyeltem Lacit, ahogy a kisbalinokat kapkodja az apró csalijával.

Bő fél óra is eltelt, mire újra megragadtam a botot, és dobálni kezdtem. Egy ügyetlen dobást követően, a csali nem a kő mellett, hanem attól jóval távolabb, a folyás közepén landolt. Gyorsan tekertem az orsót, minél hamarabb tudjak újat dobni. Féltávon aztán megállt a bot a kezemben, először azt hittem, hogy elakadtam, de nem. Az akadónak vélt hal megindult. Mentem utána énis, egy kicsit megsétáltatott. Azon izgultam, hogy a pici horgok valamelyike nem bírja majd ezt az extrém igénybevételt. 3 percen keresztül mentem utána, míg végre megpillanthattam azt a gyönyörű jószágot. Egy termetes domi akadt horogra. A horog vékonyan a szájszélben akadt, ahogy ezt megpillantottam, minden fejrázása a halnak, egy-egy ráncot szült a homlokomra.  Végül ismét én jöttem ki győztesen, a hal bő 5perces fárasztás után megadta magát.
Nagyon küzdött!
Gyönyörű jószág, faroktőig 44cm.
Nagyon boldog voltam, hogy ismét egy ekkora domolykót tarthattam a kezeimben. Már megint az a "jókor jó helyen"! Tudtam, hogy ezúttal is sokmindenben szerencsém volt, mind az akadást, mind a fárasztást illetőleg. Ám mégis, nagy elégedettséggel töltött el, hogy imsét falták azt a csodabogarat, csak helyet kellett változtatni. Levezetés képpen beálltunk a folyásba, egy bedőlt fa mellé, és onnan kezdtünk dobálni a lemenő nap fényében. Már az első dobásra volt jelentkező, egy ifjonc kősüllő dörgölte be a 3cm-es csalit.

Elbűvölő halak! :)
Ami megdöbbentett, hogy minden dobásomra volt jelentkező, melyek többsége ki is jött. Nagyon élvezetes peca volt ez, korántsem számítottam ekkora halbőségre. Összesen 25 db kövest sikerült becsapnom, 0,5 óra alatt. Sötétben jött pár szebbecske is, aztán ismét hazafelé vettük az irányt.

Ő volt az utolsó halam aznap..
Ismét nagy sikere volt a dunai UL pergetésnek, az biztos, hogy nem utoljára volt kezemben ez a könnyed szerkó! Jelenleg árad a Duna, a vízben való gázolást ellehet felejteni, ami egy darabig szünetelteti ezt a fajta pergetést, ám a halak mindig vannak valahol, mindig esznek valamit, úgyhogy nyomás utánuk, legyünk kitartóak! ;)

GÖRBÜLJÖN!


2013. augusztus 23., péntek

UL pergetés a Dunán

UL pergetés a Dunán (1. rész)

Könnyedség, hihetetlen fárasztások, felejthetetlen élmények ékesítik a dunai Ultra Light pergetést. Pár napja volt lehetőségem igazán elmerülni ebben a "misztikus" műfajban, amit sokan leginkább csak úgy definiálnak: "-Kis szerkó, kis csali, kis hal!" Pedig ez korántsem mindig így van. Tudni illik, minél idősebb a hal, annál tapasztaltabb, óvatosabb, s egyre nehezebben tudjuk becsapni őkelmét! Minden horgász álma, hogy horgára akadjon valami kapitális hal, "Élete hala". Nos nekem pár napja valóra vált az álmom. Egy olyan domolykót sikerült fognom, ami talán nálam is idősebb! Leírhatatlan érzés volt kézben tartani azt a csodálatos halat, mérete, és szépsége teljesen lenyűgözött. Ezalatt a pár délután alatt rengeteget tanultam az öreg folyó halaitól. 

Vajon mit rejt?
Vízben állva, csendben odasettenkedni az ígéretes pályákhoz, és az ott lévő halakat becsapni, látszólag nagy mutatványnak tűnt! Nem egyszerű feladat, elejinte csak kisebb egyedeknek örülhettem, leginkább 25cm-es jászok, balinok, domolykók voltak vendégeim. A folyás erőssége az adott körülményekhez képest talán a lehető legnagyobb volt, ami némelyik ígéretes csali használatát megakadályozta. 1/2 wobbler nem bírta az extrém folyást, túljátszotta magát, és kitört oldalra. Elővettem hát tartalék "bogaraimat", és azokkal dobáltam. A legígéretesebbnek a Salmo Tiny merülő változata bizonyult, kevés halam maradt le ennél a csalinál, kivéve, mikor összeakadt a két horog. Egyetlen hátránya ennek a csalinak, hogy a két horog összeér, tehát minden dobás előtt ellenőrizni kell a horgokat, nehogy összeakadva érjenek célt. Volt pár halam, köztük jobbak is, melyek az összeakadt horgoknak köszönheően lemaradtak. 

Aznap délután, mikor még semmit sem sejtettem abból, ami rám várt, csak 1,5 órás rövid pecát terveztem. Az idő csodálatos volt, enyhe szellő, szikrázó napsütés kíséretében. Láttam rabolni a balinokat is, kicsik nagyok egyaránt hajtották az aprónépet. Már a második dobás hallal végződött, egy kisbalin dörgölte be a csalit.

Szépen akadt!
Sok kapásom volt, jöttek balinok, jászok egyaránt.

Kisbalin, és a Salmo Tiny..:)
Meglepő módon a kisebb jászoknak is gyönyörűen, szájszélben akadt a horog.
Katica evő balin ifjonc..:)
Talán a helyválasztás nem volt az igazi, vagy csak egyszerűen elkerültek a nagyok, de kiló feletti példányt nem tudtam fogni. Itt azt gondolná az ember, hogy tényleg csak a kishalaké a főszerep, pedig számos hibalehetőség adódhat. Ekkor döbbentem rá arra, hogy bent a folyásban, nyílt szakaszokon kevésbé áll be egy öregebb hal, mint a növendékek, és bizony, ha egy ilyen "óvódával" találkozunk, legvalószínűbb, hogy csak az "óvódások" fogják megenni a nekik szánt uzsonnát! :) -Akkor hol lehetnek a nagyok? Figyelni kezdtem a vizet..nem dobáltam, teljes csöndben fürkésztem szemeimmel az árnyékos szakaszokat. Egy-egy bokor alatt, vagy benyúló fa környékén észrevettem, hogy valami lecuppantja a hátra maradt nyárfaszöszöket, s bogarakat. Már tudtam hol vannak, a következő feladat már csak az volt, hogy becsapjam őket.

Igyekeztem úgy dobni, hogy a csali mindig valami bokor, akadó, vagy benyúló ág mellé, lehetőleg az árnyékba érkezzen. Viszonylag lassan, de egyeneltesen tempóban vontattam a csalit, melynek  már az első dobásnál elcsábult egy domolykó. Az erős folyásban még nem tudtam megtippelni mekkora lehet, de húzott szépeket. Izgatottan fárasztottam a domit, majd megpillantottam a kb 28cm-es sporthalat.

Szép példány, mondtam neki szóljon az öreganyjának..:)
Hamar visszakerült éltető elemébe, s már dobtam is a következőt. A dobást követően hagytam, hogy a csali fenék közelbe süllyedjen, majd csak akkor kezdtem vezetni. A meredek part mellett húztam el kb 0.5 m-re, majd hirtelen nagy ellenállásba ütköztem. A fék visítani kezdett, majdnem énis. :) Elemi erővel van dolgom, tekerni nem igazán tudtam, csak tartani a botot. Az adrenalin szint az egekben, gondolataim a halon, a hal meg valahol 40m-re tőlem a folyásban volt. Elképesztő ereje volt az uszonyosnak, de egyszer ő is elfárad. 4-5 perc után már megpillanthattam a halat, egy huncut balin hörpentette be az apró csalit. Az utolsó kirohanásai már nem voltak olyan erőteljesek, egyértelműen elfáradt a fenekeszeg , ezután hamar kezemben volt a közel 2kg-os őn. UL felszereléssel igazán élvezetes fárasztás volt, azthiszem mindkettőnket megviselte.

Gyönyörű, életerős balin! :)
Végre beigazolódott, hogy a testesebb egyedek már kicsit lassabb folyásban, a part menti árnyékos szakaszokon tartózkodnak. Egy kis időre feljebb mentem a kisdunán, és ott folytattam a cserkelést, gondoltam így az ígéretesebb szakaszok is pihentetve lesznek egy darabig. Kisebb csapatokat mindig lehetett látni, amik általában növendék domolykók vagy balinok voltak. Ezekre rá sem dobáltam, mert ha én láttam őket, valószínű ők is láttak engem. 1-2 kapással megúsztam a fentebbi pályát, így pár perccel később visszatértem oda, ahol fogtam a halak zömét. Dobtam is, a vezetési technika maradt a régi. Talán már a 3. tekerésnél hirtelen odavágott a csalinak egy testesebb hal. Az előbbi esetre hivatkozva azthittem ezis balin, de nem. Gigantikus domolykó támadta meg a Salmo e remek csaliját. Ereje nagyobb volt mint a baliné, a végsőkig küzdött, én pedig igyekeztem minden kirohanását megfékezni, mert a folyásban egyszerűen nem bírtam vele. Hosszú harc után, végre kezemben tarthattam életem legnagyobb domolykóját. Felülmúlhatatlan érzés volt, csak csodáltam és csodáltam ezt a gyönyörű halat. Gyors fotózás után vissza került éltető elemébe.

 
Az akadás jó volt, megtartotta ezt a gyönyörű halat!
 A várva várt hal, végre kezeimben..-nőj még nagyobbra! ;)
A visszaengedés után egy jódarabig csak ültem a parton, és próbáltam feldolgozni mindazt, ami ma történt velem. Tényleg érdemes a "végletekig" finomítani a felszerelést, ha az öregebbjéből szeretnénk fogni. Természetesen a határokat betartva, s a körülményekhez, csali mérethez igazítva válasszunk!

Hihetetlen jó érzés volt ilyen eredménnyel zárni a napot. Mindvégig az a tudat volt bennem, hogy igen, ma valamit jól csináltam, ma adakozó volt a Duna, ma minden összejött.

 Újabb kérdések merültek fel bennem. Vajon holnap is ilyen szerencsés leszek, vagy nemis a szerencsének köszönhetem mindezt?! Sosem tudhatjuk igazán mit hoz a holnap, nekünk viszont mindent megkell tennünk annak érdekében, hogy eredménnyel járjunk!..


Készültem egy kis videóval is, így talán még hitelesebben tudom bemutatni mindazt, ami ezalatt a pár nap alatt történt! :)

(FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!)