2013. február 11., hétfő

Karácsonyi kövesek

Amikor mindenki ünnepel..


December 24-e délutánján csörög a telefon, felveszem, egyik jóbarátom hívott egy laza 25-ei pergetésre. Persze nem bíztunk mi a halfogásban, csak kint akartunk lenni a természetben, jól érezni magunkat. Másnap olyan délelőtt 10óra körül jött értem és már gurultunk is le a Dunára. Kapom az infót, nagyot áradt a víz..


   Leértünk a partra, már láttuk, milyen nagyot is áradt a mi Dunánk. Mielőtt kimentünk volna a kőre, bejártuk a Szigetet, mindenütt nagy munkálatok, fakitermelések zavarták meg a természet nyugalmát. 
A hőmérséklet éppen elérte a 1-2°C-ot. 
Ahogy sétáltunk a kő felé, már láttuk az áradás nyomait, az alacsonyabban fekvő ösvényeket már elárasztotta a víz, emiatt csak én tudtam kényelmesen megközelíteni a célt gumicsizmával, a többiek mind bakancsban ügyeskedtek végig a kövezésen. Figyelmesek lettünk, egy ránk igen jó hatással bíró tényezőre is, mégpedig arra, hogy a kövezés alatti ösvény, ahol kb. 1m-es esést kell elképzelni, teljesen víz alatt van, és kishalak borzolták a felszínét. 

 Zavaros, rejtélyes..lássuk mit rejt!

Elképzelni sem tudtuk, hogy mi lehet a víz alatt, egy valamiben reménykedtünk, mégpedig abban, hogy a víz valamilyen szinten kitolta ide a már valahol "vermelgető" halakat. 
A twiszteres dobozok kerültek ki elsőként a táskákból, ugyanis nagy halra nem számítottunk, sőt, pesszimista létünkre, kicsire sem!  
Én elsőként egy zöld twiszterrel kezdtem dobálni..míg barátom előkészítette az ebédet. :)
Az első órában semmi különös nem jött, leültünk ebédelni.
   Engem nyugtalanítottak a kishalak szétrohanásai, hamar újra dobálni kezdtem. Az átok megtört, amikor egy kő előtt elhúzott zöld twiszterre tisztességes koppintással megis akasztotta magát az első áldozat. Nini, egy termetes köves.(ámuldoztunk örömünkben)

 A "dzsungelharc" eredménye :)

Az első hal után barátom is fogott egy termetes, 32cm-es kövest, fehér twiszterrel. (erről kép sajnos nem készült)
  Izgatottan vártuk a folytatást. Az bebizonyosodott, hogy a kövesek, nevükhöz híven, most tényleg a kövek, esetleg még a fák között búlytak meg, és csipkedték az apraját. Bizakodva a további sikerben, elkezdtünk agyalni azon, hogy melyik szakaszt búlyhatják a legtöbben, ugyanis egyik köves kb 1,5m mélyről jött, a másik hely 10m-rel arráb érdekes módon az 1m-t is alig közelítette meg. Az biztos, hogy ez az ártér, nem egy tipikus köveses pálya, lehet, egészen mostanáig.
A zöld színre több nem jött, érdekes. Új, igazából sötétebb tónusú twiszterre váltottam, mégpedig pirosra! Igaz, ez zavaros vízben nem célra vezető, de épp elég meglepetés ért ma már minket, miért ne?!
Dobáltam a fák közé, egyszer kétszer szépen fel is aggadtam a twisztert két fa közé, de aztán valahogy kipiszkáltam.
-Áh, nem ér semmit ez az üres dobálózás ezzel a pirossal ilyen körülmények közepette. (gondoltam magamban)
Repült a piroska boldogan, kapott még egy esélyt. :)
Szépen lassan vontattam, meg-meg emelgetve. Egy kövön koppant éppen, fel is rántottam, nehogy alámenjen, ahogy süllyedt vissza egyszercsak finom ütéseket éreztem, bumm. Finoman bevágtam, és -MEGVAN! (örömködtem)
Egyszerre hihetetlen boldogságot éreztem, lejön ide két barát a természetbe karácsony napján, csak azért, hogy ott legyenek ahol a legjobb a világon, és még halat is fognak, kéremszépen ez a boldogság, nem a számítógépes játékok, és egyéb értéktelen unaloműző tevékenységek.

Itt a piros hol a piros? :)
 Két kövest fogtam, áradásban, a kövek s fák közül, jó társaságban, kell ennél több?! :)
"Halak a fák hűvösében, kövek bűvkörében.." 

  Aznap nem fogtunk több halat, nekünk épp elég volt ez az élményadag, majd jövőre! :) Összegezve annyit mondanék, hogy merjünk lehetetlennek tűnő csalikat is dobálni, a halak sokszor okozhatnak meglepetéseket! Átértékelve a napot úgygondolom, ennél jobb utolsó pecám még nem volt! 
Mindenkinek hasonlót, és  nagyon elkésve bár, de halban gazdag újévet kívánok!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mindenki véleménye számít!