Májusi balinok..

Vihar előtti csend

  A májusi napok zöme a dunai balinokra lett összpontosítva, nem volt más célhalam, csak a "fenekeszeg". A cél érdekében igyekeztem mindent megtenni, mégpedig megtalálni, és megfogni az "őnöket". Ez korántsem volt egyszerű, mégpedig a vízállás, és időjárás adta nehézségek miatt. Kihívás volt bőven, s a kezdeti kudarcok is gyengítették egyre inkább lankadó kedvem a cserkelés, és folytonos halkeresés közben. Jópárszor sikerült eláznom a pecák során, talán nem véletlen, amikor körbenéztünk barátommal, nem sok "őrültet" láttunk magunk körül. Egy szóval, csak mi voltunk olyan kitartóak, és makacsak, hogy a szakadó eső közepette is kergessük a halakat, amik perszem nem ott voltak, ahol mi gondoltuk. Nem tudtam belenyugodni a sok betlis napba, amit részben magamnak , és a körülményeknek is köszönhettem. A napok csak teltek, és teltek, jelentősebb eredmény nélkül. A víz hallgatott, halmozgásra utaló jelet is csak a megrögzött gondolatainkban láthattunk. 

Zápor után..:)

    Az önsajnálat lassan kezdett úrrá lenni rajtam, de makacsságom erősebb volt. A sok szombat egyikén reggel 6-kor csörög az ébresztő, már így is némi késésben, de 7 órára már a parton voltam. A vizet figyeltem, halmozgás hiányában, nem is dobáltam egy jódarabig. Lestem az alsó szakaszt, hátha ott vannak, bár tapasztalataink cáfolták ezt a tényt. Fejemet csóválva ballagtam le az első pályához, ahonnan már számtalan jó hal került ki korábban. Most mégsincs semmi mozgás, semmi kapás. Bekellett látnom, nincs itt a hal! Valami halovány kíváncsiság lett úrrá rajtam, már ami megmaradt a hósszú betlis napok után. Leültem egy jókora uszadékra, amit kirakott a víz, és elkezdtem agyalni. Ha nem itt, hát hol?!

Merengés az esőben..

Eszembe jutott nagyapám mondása.."halat mindig lehet fogni, csak a nehézségi fokozatok vannak  néha megbuherálva"! Akkor mosolyogtam rajta, most inkább már beismerő kacagással vettem tudomást a tényről, amit nagyapám olyan ötletesen megfogalmazott. Adott némi löketet ez a gondolat, kitartásom erősödött, és a kedvem is kezdett megjönni a halkereséshez. Mivel hal van, csali is, már csak megkell találni, és bekell csapni! 

Hosszú órákat dobáltam, eredménytelenül. Éppen elvesztek gondolataim a kisduna rejtelmeiben, mikor hallom egyik jóismerősöm hangját, ahogy közelít a biciklivel, bottal a kezében. Eggyel több ok, hogy még maradjak, és vallassam a vizet. Kipakolta csali arzenálját, már csak választani kellett. Mondtam is neki, -hagyjad már, jelen esetben ezeknek úgyis mindegy! Mosolygott rajta egyet , és elkezdett dobálni, velem egyetemben.

   Megtört az "átok"..egy 25cm-es kisbalin vert oda a 7cm-es SSR-nek. Nem nagy, de örültem neki, végre valamicske eredmény. Azzal a lendülettel ahogy jött, úgy ment is vissza éltető elemébe.

Elkezdtek rabolni a darabosabb balinok, kint a bokrok szélében, némelyik a folyásban, de megfogni egyszerűen nem tudtuk őket. A lelkesedés feltört bennem, hisz itt vannak a balinok, ellenben kétely fogott el, mivel fogni még nem tudtunk a szebbjéből. Hagytam a helyet, és tovább álltam, hátha máshol, hátha jobban kap. Felmerült bennem a gondolat, hogy -itt vannak a halak, eszegetnek is, ennek ellenére miért állok tovább?! A választ egyszerűen megfogalmaztam magamban, szétdobáltuk a pályát!

Az agyam minden területén ott kuporgott ez a ravasz pofa..;)

Feljebb mentem a folyón, egy viszonylag eldugottabb pályán kezdtem dobálni. A keszegeket hamar lebuktattam, a csali vontatása közben szétugrottak. Valószínűleg itt van a sneci, küsz is a környéken, mert hajtásokat is láttam. A gyanús az volt, hogy egyik sem a felszínen volt. Nem fröcsögött úgy a balin, mint ahogyan szokott, aminél hamarabb elárulja magát. Ahol a kishal, ott a ragadozó is, ezt mindig az agyamba véstem a pergetések előtt..

-Talán nem is balinok?! Tettem fel magamnak a kérdést. 

A mederviszonyok, és a folyás erőssége tipikusan a balinnak kedvező életteret biztosított, így tisztáztam is magamban egy két furcsa gondolatot.

Hasonló pályákon van a balin (nem mindig)..:)

Elsőként a felszín közelében kezdtem keresni az őnöket. Dobtam jópárat, mire csalit váltottam, és vízközt próbálkoztam, de eredménytelenül. Elsem tudtam képzelni, hol lehetnek, így tehetetlenségem közepette mindennel dobálni kezdtem..kezembe került egy Kenart wobbler, mélyre törő lapkával, tipikus "fenékvallató" kis wobbler. 

-Húzz ki a pácból! ..mondtam a kis csalinak, és dobtam.

Harmadik negyedik tekerésre már éreztem is, ahogy a zátonyon kopog a wobbler, és némelyik törésbe belehúzva megáll a kezemben a bot. Naívan bevágtam ezeknek az álkapásoknak is, persze eredménytelenül. 

Akkor még nem sejtettem, azt a tényt, amit egyik barátom közölt velem a későbbiekben.

 A balinok ilyen körülmények közepette, beállnak a sóderpúpok mögé, kisebb védelmet szerezve az erős folyásban, emellett a folyással lesodródó "árválkodó" kishalakat is kényelmesen bekebelezhetik.

Nem véletlenül, második, harmadik dobásra megis akasztottam egy bő másfeles balint. Erősen védekezett, a folyás is neki segített, de végül az enyém volt. Nagyon örültem neki, szép egészséges balin volt. Akkor esett le, hogy bizony fenéken kell keresnem őket. Ettől kezdve csak fenék közelben járó csalikkal dobáltam, nem is eredménytelenül. Aznap három értékelhető halat fogtam, a halak súlya átlagos 1,5-2kg volt, de az adott körülményekhez képest a darabszám bőven kárpótolt.

Jódarabig hallgatott a víz, de a csendet megtörte egy bő másfeles balin! :)

Miután kiderült, hol is tartózkodnak az én kedvenceim, nem volt megállás. Az elkövetkezendő napok egyikén sem betliztem, jobb esetben 2-3 balin minden nap jött, sőt még egy meglepi csuka is. :)

Csuka, a balinnak szánt Kenart wobbin..

Szebb, bő kettes balin, fenékről..:)

Miért lehettek fenéken a balinok?
Úgygondolom, betudható ez a magas vízállásnak, és a hidegfrontnak is, mindenesetre, ahogy melegedett a víz, egyre több kapásom volt vízközt is.

Kezdetben fenéken kaptak..(zabáltak) :)

..később már vízközt keresték táplálékukat! :)

Mind az időjárás, és a halfogás területén is volt vihar előtti csend. Nagyobb sikerélmény volt megfogni, a csendet megtörő balinokat, mint az utána már könnyedén kipattintott jószágokat..viszont egyenlőre ők vezetik a meccset, én csak szépítettem! :)

Miután rájuk leltem, csak jöttek, és jöttek..:)

Kukucs :) (C&R)

   Aki halat szeretne fogni, elsősorban a helyválasztásra fektessen nagyon nagy hangsúlyt, sokat számít a helyismeret is, de sok pályára csak elég ránézni, és már vágjuk is rá, -ez tuti hely.
Persze ez sosem elég, olykor a legtutibb csali sem kell nekik, van amikor pedig a leggagyibbat is behörpentik, ahogy kell. De ebben ez a szép, nincs olyan peca, ami megegyezik a másikkal, a horgászat egy csodálatos iskola, amit nem lehet kijárni..de talán nem is akarunk.

Most én nyújtom a nyelvem, aztán jön a sok betli, a halak meg csak röhögnek..így van ez! ;)

Összességében nagyon elégedett vagyok, nehezen idult a május, végül a legjobban végződött a balinfogás szempontjából. Sohasem szabad feladni, még akkor sem, amikor semmi remény, ígyvan ez, az élet talán összes területén is.
A természet, halak, vadvizek varázsa, olyan dolog, amit nem sokan vesznek észre, nem sokan értékelnek, csak mi horgászok. Nem tudják, mi értelme van annak, hogy naphosszat a halakat keresve cserkelünk a vízparton, hulla fáradtan is. Mi viszont tudjuk!

A Dunában gyönyörű, hibátlan balinok élnek!

Naplemente, ott, ahol a legszebb :)

Május végéhez közeledve, normalizálódott a vízállás is, szépen lehetett fogni a balint, ámbár a napokban erős hidegfront tört be, ennek köszönhetően, bevallom, jópár betlis nap követte a balinos délutánokat.
Sebaj, ahogy nagyapám mondaná, -"halat mindig lehet fogni, csak a nehézségi fokozatok vannak néha megbuherálva"! ;)

Görbüljön!