Márnák nyomában a Dunán

Amikor a márna raj "közepébe" dobunk

 

A meghorgászott vízterület ismét a Duna, a napszak éjszaka, a horgász pedig 3 jó barát. 2 hónappal ezelőttre  kell csak visszatekintenem, amikor is már kétségbe voltunk esve, a hosszan tartó alacsony vízállás miatt. A Kis Duna kilőve. Voltak/vannak olyan szakaszai, ahol átlehet gyalogolni a túlpartra, a folyás csak néhol tekinthető említésre méltónak, tehát tulajdonképpen állt a víz az Öreg folyó ezen mellékágában. Mi persze márnát szerettünk volna fogni, így nem maradt más hátra mint a Nagy Duna. 

Természetesen sikerült találnom egy olyan szakaszt, ami a lehető legkörülményesebben megközelíthető. Örültek is nekem a srácok, akik első márnázásuk gondolatát talán szebb képekben vetítették le magukban. No de a halért mindent! Azért nem keseredtek el horgászbarátaim  a távolság, az eleinte csak 1-2 halas pecák, és a nehézkes megközelítés miatt. 

Általában késő délután indultunk pecázni, mivel a nappali órákban a gébek megkeserítették a horgászatot, és lehetetlenné tették a márnák becserkészését. A választott szakasz partja kövezéssel tarkított, a víz lassú folyású(a kis vízállásnak is köszönhetően), a partfal meredek, a mederben törések találhatók. Azt gondolná az ember, hogy ez a pálya nem kifejezetten márnás terep. Igen ám, de azok a partról megközelíthető helyek amelyek jellegzetes márna tartó tulajdonságokkal bírnak mint pl. a gyors folyású sóderpúpokkal tarkított zátonyos szakaszok, azok nagy része most szárazon volt. Az adott horgászhelyünkön tehát a vízmélység kb 3-5m között mozgott.

A horgászhelyhez vezető utunk végén ki érve a kövekre elénk tárult a folyó szemet gyönyörködtető látványa. A nyár ezen időszakában 9 óra tájékán már a nap is kezdett nyugovóra térni, velünk elszánt horgászokkal ellentétben. 

A napfelkelték is csodálatosak.

Lecuccolás után a szerelékek összeállítása következett. Ádi és Dénes már izgatottan sürgetett, hogy mondjam el a szükséges paramétereket a szerelékkel kapcsolatban, hogy minél hamarabb betudjanak dobni. Nehezékként a gyenge folyás miatt elég volt a 40 illetve 50g-os ólom. ezt egy csúszó összetett forgókapoccsal rögzítettük a főzsinórhoz melyet megütköztettünk, körülbelül 30cm szabad csúszása volt. Az ólom formáját tekintve, minél laposabbat választottunk, amit nem görget el a víz, s beletud kapaszkodni a mederfenékbe. Az előke hossza 50-70 cm között volt, ennek előnye, hogy a csalinak van lehetősége sodródni a fenéken a hal pedig remélhetőleg nem fog gyanút és könnyedén felszívhatja azt szabadon, ellenállást már csak akkor érezve, mikor az már a szájában ül. Előkezsinór vastagsága 0,22mm-0,25mm ez a mederben található kagylók és kövek miatt volt szükséges, sőt még így is kockázatos választás volt. A horog mérete kizárólag 8-as volt. Ez a szerelék tapasztalataink szerint lehetővé tette a halvesztés minimalizálását, és esetleg járulékos halak megfogását is.

 

Na ők azok a járulékos halak. :)

Ami azt illeti Dénes is kitett magáért ezzel a szép 2,3kg-os dévérkeszeggel!

 Ami a csalit illeti, csonti csokor volt a nyerő, 10db-ot szúrtunk a horogra általában.

Kicsit neccesen akadt, de jól kivehető a horog mérete, és amire elcsábult ez a "porszívó"..

A horgászataink kereső horgászatok voltak. Bármilyen furán is hangzik de egyáltalán nem szórtunk be etetőanyagot, mégpedig a következők miatt. A távolság(60-80m) amit meghorgásztunk lehetetlenné tette a koncentrált etetést, figyelembe véve a folyást is, és azt hogy 3-an horgászunk egymástól nem messze. Nagy mennyiségű etetőanyag(2-3kg) beszórása esetén sem tudtam a márnákat korábban a szakaszon tartani, egyszerűen számukra ez elenyésző adag volt. A helyen tartózkodtak maximum 1 órán keresztül, aztán mikor az etetőanyagot (igen hamar) elfogyasztották tovább álltak. Így a feeder kosár sem jöhetett szóba. A pazarlást elkerülve úgy gondoltam egyszerűbb lesz a dolgunk ha a halak járását figyelembe vesszük és az adott sávot meghorgászva kiszedünk közülük pár darabot. Nem vagyok telhetetlen horgász, nem szokásom aberráltan sokat etetni és abban bízni, hogy ma több tucatot kiszedek, inkább a mennyiségi szemléletet férre téve, a kereső horgászat mellett döntök ha márnázásról van szó. Higgyétek el, ez is tud meglepetéseket okozni. A meglepetések pedig este 10órától kezdve egészen hajnali 4-ig csak úgy özönlöttek a horgainkra.

Csapatmunka (ezek a hűvös szeptemberi éjszakák) ;)

Elérkezett hát a várva várt első márna, mely ezúttal az én horgomra akadt. A halak megdöbbentő vehemenciával védekeztek, a legtöbb márnát huzamosabb ideig, olykor 5-10 percig is szükséges volt fárasztani. 

Bő másfeles szépség.

Átlagosan 15-20 percenként volt kapásunk. Körülbelül 8 alkalommal voltunk kint srácokkal éjszakákat áldozva a márnákért. Ez idő alatt összességében mindenki fogott bőségesen.

Dénes élete első márnájával..

..és Ádi élete első (szebb) márnájával! ;)

Rengeteg kapás csak szöszmötölős, bele bele húzós volt, ám akadt olyan jelentkező aki letépte a botot az ágasról. 

Például ő is ilyen volt:

Gyönyörű egészséges vadvízi márna. :)

Fantasztikus élményben részesültünk ez alatt a pár horgászat alatt, megismerték a srácok a Duna szebbik oldalát is. Volt olyan pecánk mely egészen reggel 8-ig is elhúzódott. Azért 12 órát kint ülni a parton igen csak kitartást igényel, de ezt nem bánta senki. 4óra után már csak 1-1 halat sikerült fogni, előtte azonban rengeteg kapásunk volt. Érzékelhetően a hajnal közeledtével tovább álltak a halak.

Egyszerűen csodálatos halak. Közel 2,5kg-os bajszos.

Catch and Release!

 Fogtunk bőségesen.

Gyönyörű vaskos hal..nem mértük de 3-as forma volt

Őt az uszály által keltett hullámok zavarták fel 

Sok halat köszönhettünk az uszályok által keltett hullámoknak is..halaink felét ilyenkor, hullámzásban fogtuk!

Előfordult az is, hogy éppen csak megérkeztünk, de már volt is jelentkező.

Kifejező kép. :P

A nyáritól egészen a késő őszi időszakig kisebb odafigyeléssel és időráfordítással sikeresek lehetünk a márna horgászat szempontjából. Amit tartsatok szem előtt az a víz folyásának erőssége, a vízmélység, é a mederviszonyok. Ahol van kagyló ott előbb vagy utóbb lesz hal is. Előny ha tisztában vagy a mederfekvéssel, és a különböző töréseket pontosan megtudod határozni, s annak környékét megtudod horgászni. A márnázáshoz szükséges felszerelésről, praktikákról és egyéb eszközökről, márkákról egy következő írásban fogok nektek beszámolni, addig is remélem kedvet kaptatok egy kalandos, felejthetetlen dunai márnázáshoz! 
 

Ha kitartóan keressük a márnákat, előbb vagy utóbb ilyen gyönyörű halakat tarthatunk majd kezünkben.

Napfelkelte a legjobb helyen!

GÖRBÜLJÖN! ;)

 

UL pergetés márciustól októberig

Az UltraLight pergetés célhalai a Dunán, a legmelegebb napokon, és a lehülő vizekben

Dunai pergetéseim során rádöbbentem arra, hogy a potenciális ellenfelem az UltraLight módszert alkalmazva főképpen a domolykó lehet. Ennek oka, hogy az általam horgászott szakaszokon egyértelműen ő a leginkább előforduló hal. Járulékos halként ott van még a jászkeszeg, a balin, a kősüllő, sőt még a süllő is, melyek közül az utóbbi 2 éjszaka a legjellemzőbb.

A könnyű pergetés nálam márciustól kezdődik, egészen a jászkeszeg tilalmi idejéig. Ilyenkor ellehet csípni pár szebbet is műbogarakkal, mint pl. a már oly sokszor említett Salmo Tiny-vel.

 

Egy darabosabb jászkeszeg a tavaszt sugalló fák alól.

Tilalom után érdekes módon a jász eltűnik a Kisdunáról, elenyésző számú kisebb egyedei találhatóak csak meg a szakaszon. Őket viszont felváltja a számomra már kecsegtetőbb egyedszámmal előforduló hal, a domolykó. Június tájékán megfelelő vízállás mellett vízben állva dobálom végig az ígéretesnek tűnő szakaszt. Ilyenkor nagyon könnyű dolgom van, hisz a halak rengetegszer megmutatják magukat, sok-sok domolykót látni bukni a felszínen egyéb bogarakat lehúzva a mélybe. Próbálok úgy beállni a vízbe, hogy a parthoz minél közelebb tudjak dobni, s annak vonalában tudjam végig vezetni a csalimat.

Innentől kezdve minden a halakon múlik, én már csak szépen egyenletesen, a jól megszokott módon vontatom a csalit.

Az erős folyásban egy kisebb domolykó fárasztása is izgalmas tud lenni.

Standard domi, szájában a Tiny egyik élénkebb megjelenésű változatával.

Csak jönnek, jönnek és jönnek..nincs megállás!

 

Egy darabosabb domolykó visszaengedése. (C&R)

A melegebb hónapokban nem jelent nagy kihívást a domolykó pergetés az öreg folyón megfelelő vízállás mellett. 

Az ideális vízállás domizáshoz.

Ellentétben az ősz beköszöntével, ekkor egyre nehezebb lesz őket horogra csalni. Hiába a jól bevált csali, a kedvező vízállás, ha a célhalunk fokozott óvatossággal táplálkozik, s kisebb csapatok tartózkodnak már csak a pályán. Ilyenkor tapogatózok csak, különböző méretű, veretésű, és mintázatú csalikkal próbálkozom. Volt olyan nap, amikor egyáltalán nem lehetett őket horogra csalni, olykor előfordult, hogy 1-2 hal megtisztelt jelenlétével, de komolyabb fogásokat nem tudtam felmutatni, így a hűvösebb hónapokban rákényszerültem az éjszakai könnyű pergetésre. Ebben az időszakban a célhalaim leginkább a süllők, kősüllők és balinok voltak. 

Helyet nem kellett változtatnom. Fényváltástól, egészen a későbbi órákig átvette a domolykók helyét a süllő és a kősüllő. Érdekes módon ugyanazon a vízterületen különböző napszakokban más és más halak fordulnak elő.

Ilyen látvány fogadott minket az esti pergetésre készülődve.

Fényváltáskor a legjellemzőbb vendég a balin..

..de számíthatunk süllőre is! (Komám süllőcskéje)

Kis csalikkal próbáltam őket horogra csalni, mely sikeresnek bizonyult. Az egyik ilyen csalim a Salmo Hornet 3cm-es változata volt. Az egyik legfontosabb szempont az a csali színe így éjszakánként. Ugyan a víz meglehetősen tiszta a Dunán, ám különös figyelmet szoktunk szentelni az élénkebb, rikító árnyalatú csaliknak, ezek voltak azok melyek leginkább beváltak. 

Kicsi Hornet a süllő szájában.

 Összességében azt tudom mondani, hogy aki az Ultra Light módszert alkalmazza, legtöbbször meg kell elégedjen az átlag, vagy annál kisebb méretű halakkal, de a kitartó halkeresés és kísérletezés gyümölcsöző lehet a kapitális domolykóra, jászra vágyó horgászok számára is. Kívánok minden horgásztársamnak, eredményes, élményekben gazdag horgászatot, görbüljön!

UL pergetés a Dunán 2

UL pergetés a Dunán (2. rész) 

A múltkori sikereken felbuzdulva ismét megragadtam az Ultra Light felszerelést, keresve a választ a fejemben tengődő összes kérdésre, melyeket a nagy domolykók utáni vágyam szült. Izgatottan értem hát szeretett Dunám partjára, bízva abban, hogy ismét eredménnyel járok. Borongós változékony időjárás volt, így esőkabátban kezdtem el pergetni. A vízszint 20cm-el alacsonyabb volt mint korábban, így akadt olyan hely, ahol megfeneklett a wobbler. Ezeket a területeket magam mögött hagyva, újabb ígéretes pályák után kezdtem kutatni. Azokat a szakaszokat kerestem, melyek gyors folyásúak, és legalább 1m-es mélységgel rendelkeznek.

Hamar elcsábultam egy ígéretes helyet látva, és azonnal dobálni kezdtem. Egy benyúló kövezés mellé dobáltam, ahol megtört a víz, bízva abban, hogy mögé állnak be a domolykók.

Lássuk mit rejt..

A csali amivel dobáltam, ismét a Salmo Tiny volt. Az apró bogár kb. félméteres mélységben veretett, amikor hirtelen ellenállásba ütközött. A bevágást követően heves védekezésbe kezdett a hal, fütyült a fék, egyenlőre nem tudtam megállítani. 20m-el lejjebb tudtam magamhoz terelni a halat, kihozva a folyásból. Ekkor láttam meg a gyönyörű széles, sötét hátat, ami azonnal tudatta velem, hogy domolykóval van dolgom. bő 4 perces fárasztás után ismét kezeimben volt egy gyönyörű domi.

Megvagy!

Szépen akadt..

Hibátlan, 38cm-es domolykó! :)

A visszaenegedés után ismét vallatni kezdtem a pályát, nemis eredménytelenül. Több kisebb domolykó is jelentkezett, de újabb 30cm fölötti példány nem jött.

30 cm-es domi..és a kagyló :D

Vaskos hal..;)

A nap kezdett a fák mögé bukni, ekkor számítottam kövesekre, kiscsukákra is. A kő mellől, nem egyszer jelntkezett vizeink tigrise, mindig attól féltem, hogy valamelyik elviszi a wobblert..

Gyönyörű mintázatú, dunai növendék csuka..

Jól akadt, így nem lógott meg a "rovarevő"..:)

Nem sok időm maradt, dobáltam még párat, aztán elégedetten, halszagú kézzel tértem haza. Pár nap múlva délután 2 körül ismét visszatértem a Kisduna partjára. A körülmények kísértetiesen hasonlítottak az előző peca idején tapasztaltakhoz, a vízszint is maradt a régi, hol sütött a Nap, hol esett az eső, enyhe szél kíséretében. Kicsit élénkebb színű csalira váltottam, a Salmo Tiny HC-változata került a kapocsba. 

Meglepő módon az első dobást követően, nagy hallal hozott össze a sors. Nem tudtam megállítani, másodperceken belül már legalább 40-50m-e volt tőlem. Nagyokat bólintott a 2-8g-os Mag Pro a kezemben, a hal pedig kíméletlenül lopta a zsinórt. Az járt a fejemben, mi van, ha nem tudom megállítani?! Elfogy a zsinórom, és akkor annyi a mókának! 

A sors megoldotta a problémámat, a bot hirtelen kiegyenesedett, és azonnal tudtam, hogy ez a hal elúszott. Annak örültem, hogy megmenekült a wobbler és jópár méter zsinór, azt viszont nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam meg milyen hal volt a horgomon. -Talán egy kapitális domolykó?! -3kg feletti balin?! Nem tudom, az biztos, hogy szeret bogarakat uzsonnázni. Még megsem emésztettem a történteket, de már csörög a telefonom. Laci barátom az, fél óra múlva lelátogat ő is. Addigis, folytattam a pergetést.

Megfigyeltem, hogy néhány kisebb domi, jász, csipkedik a Tiny-t, de nem akadnak meg. Megmosolyogtam őket, aztán ők engem. Hirtelen ismét vehemensen rontott rá valami a csalira, meglepve ezzel az elbambult horgászt, jómagamat.  Hamar magamhoz tereltem, az egyébként kitartóan küzdő domolykót. 

Bizony-bizony szeretik..:) (33cm)

Úton a többiekhez..

Megérkezett Laci is, a megszokott jó humorával köszöntött, és hamar ő is dobálni kezdett. Én kicsivel feljebb mentem, hadd próbálkozzon az ígéretes pályákon komám is. Ismét a kövezés környékére látogattam, és csináltam amit már annyiszor begyakoroltam. A bogár épphogy, finoman a kő mellett csobbant, majd közepes gyorsasággal, közvetlen a kövek mellett húztam el. Ezt megismételtem jópárszor, de mind hiába. Leültem hát, és figyeltem Lacit, ahogy a kisbalinokat kapkodja az apró csalijával.

Bő fél óra is eltelt, mire újra megragadtam a botot, és dobálni kezdtem. Egy ügyetlen dobást követően, a csali nem a kő mellett, hanem attól jóval távolabb, a folyás közepén landolt. Gyorsan tekertem az orsót, minél hamarabb tudjak újat dobni. Féltávon aztán megállt a bot a kezemben, először azt hittem, hogy elakadtam, de nem. Az akadónak vélt hal megindult. Mentem utána énis, egy kicsit megsétáltatott. Azon izgultam, hogy a pici horgok valamelyike nem bírja majd ezt az extrém igénybevételt. 3 percen keresztül mentem utána, míg végre megpillanthattam azt a gyönyörű jószágot. Egy termetes domi akadt horogra. A horog vékonyan a szájszélben akadt, ahogy ezt megpillantottam, minden fejrázása a halnak, egy-egy ráncot szült a homlokomra.  Végül ismét én jöttem ki győztesen, a hal bő 5perces fárasztás után megadta magát.

Nagyon küzdött!

Gyönyörű jószág, faroktőig 44cm.

Nagyon boldog voltam, hogy ismét egy ekkora domolykót tarthattam a kezeimben. Már megint az a "jókor jó helyen"! Tudtam, hogy ezúttal is sokmindenben szerencsém volt, mind az akadást, mind a fárasztást illetőleg. Ám mégis, nagy elégedettséggel töltött el, hogy imsét falták azt a csodabogarat, csak helyet kellett változtatni. Levezetés képpen beálltunk a folyásba, egy bedőlt fa mellé, és onnan kezdtünk dobálni a lemenő nap fényében. Már az első dobásra volt jelentkező, egy ifjonc kősüllő dörgölte be a 3cm-es csalit.

Elbűvölő halak! :)

Ami megdöbbentett, hogy minden dobásomra volt jelentkező, melyek többsége ki is jött. Nagyon élvezetes peca volt ez, korántsem számítottam ekkora halbőségre. Összesen 25 db kövest sikerült becsapnom, 0,5 óra alatt. Sötétben jött pár szebbecske is, aztán ismét hazafelé vettük az irányt.

Ő volt az utolsó halam aznap..

Ismét nagy sikere volt a dunai UL pergetésnek, az biztos, hogy nem utoljára volt kezemben ez a könnyed szerkó! Jelenleg árad a Duna, a vízben való gázolást ellehet felejteni, ami egy darabig szünetelteti ezt a fajta pergetést, ám a halak mindig vannak valahol, mindig esznek valamit, úgyhogy nyomás utánuk, legyünk kitartóak! ;)

GÖRBÜLJÖN!

Dunai pontyozás

Pontyok nyomában a Dunán, árvíz után..

Az árvíz ideje alatti horgászati tilalmat éppen feloldották, mikor egyik jóbarátomat pillantottam meg a Duna partján, match bottal a kezében. A víz megint áradt, de most jóval alacsonyabb tetőzést várhattunk tőle. Kérdeztem is izgatottan.. -adakozó-e az Öreg folyó? A válasz örömteli volt, míg beszélgettünk, Laci úszóját ismét a mélybe taszította egy aranyhasú, és hamar kezében volt az aznapi harmadik pontya. Némileg meglepődtem, nem vártam sokat közvetlen az árvíz után, egy újabb áradást követően, de a tények igazolták azt, amit hallottam, és olvastam is, mégpedig azt, hogy az árvíz rengeteg környékbeli tavat kiöntött, aminek köszönhetően temérdek potyka került szeretett folyónkba. 

A kiválasztott hely nyerőnek bizonyult..a tavi pontyok a bokrok aljában keresték a táplálékot! :)

Az átlagsúly nem volt az igazi, de a darabszám mindenkit kárpótolt. Látva a halbőséget, énis hamar, bottal a kezemben ültem komám mellett, várva a kapást. Borongós, változékony időnk volt aznap, de ez senkit sem risztott el egy jókis dunai pontyozástól. Mindketten az úszót bámultuk mereven, olykor elcsodálkozva az etetés környékén bóklászó pontyok burványain. A vízmélység kb. másfél méteres volt, de ígyis tisztán kivehető volt, hogy a halak az etetésen vannak. 

Laci úszója ismét hirtelen megemelkedett, majd hevesen kitört oldalra. Mindketten tudtuk mit jelent ez, és a bevágást követően azonnal jelezte is a hal erejét, mérete ellenére. Másfeles potyesz került a merítőbe, mely gyors horogszabadítás után vissza is került éltető elemébe.

A fárasztás utolsó pillanata! :)

Gyors, és egyszerű horogszabadítás után mehet is vissza..

 A pontyok sorra örvendeztették Laci barátomat, engem elkerülve. Mondtam is neki.. -valamit rosszul csinálok! Először a horog méretén változtattam, mert 10-es horgomra csak egy szem kukorica, és mellé 1/2 csonti fért, ezzel szemben a 8-as horogra, már ráfért a csábítóbb giliszta is! 

Az egyik nyerő csalikombináció..

Újabb ponty, rutinos horgász kezében..:)

A továbbiakban több rontott kapásom is volt, igaz, valószínű kisebb egyedek szórakoztak a horog környékén. Lacinak viszont a legtöbb kapása, fárasztással végződött.

Kapásra várva..

..akciódús peca! :)

Végre valami ígéretesebb egyed tévedt a horgom irányába, hirtelen a bokor felé gyors oldalazásba kezdett az úszó..-Végre ponty! mondtam Lacinak. Bevágást követően hamar kezeimben volt az első "tavi szökevény", mely hamar visszanyerte szabadságát!

Menj utadra ifjú barátom! :)

Lassan a nap végéhez közeledtünk, komám kikapott még pár pontyot, köztük akadt méreten aluli is.

Szépen fogott, én inkább csak részese voltam ennek a nagy élménynek, azzal az egy 33cm-es pontyommal. :) 

Látványos eredmény, árvíz után! :)

Megbeszéltük, másnap reggel ugyanott rápróbálunk. Álmosan, de bizakodva érkeztem le a horgászhelyre, mikor Laci már a kapásra várt. Sajnos hirtelen apadni kezdett a Duna, kb fél méter elment a helyről, attól féltünk, hogy a méteres vízbe már nem jön ki olyan bátran a hal, mint ahogy kéne. Félelmünk beigazolódott, Laci két retúrpontya, és törpeharcsája bebizonyította, hogy más utakra tértek a nagyobb ponty csapatok! 

Az elkövetkezendő napokban többször is próbáltam feederrel üldözőbe venni a bajszosokat, több/kevesebb sikerrel.

Épp méretes pontyom, lebegtetett csalira! :)

 Lassan de biztosan visszahúzódott medrébe a Duna, s ahogy teltek a napok, egyre ígéretesebbnek tűnt az öblöket vallatni. Hajnalban ébredtem hát, s mire a nap a fákhoz ért, már a helyén volt a szerelés is, a bedőlt fa oldalában. :) Etetni kizárólag magvakkal, kukoricával lehetett, külömben a "törpe hadsereg" megszállt minket! Pár perc múlva már csipkedték is az apróbb keszegek a pontynak szánt kukoricát, persze a bevágások során csalódnom kellett. Aztán megjöttek a törpék, 10db alá sosem mentem..:) Végül valami szebb hal akadt a horgomra, heves ellenállást tanúsítva.
Csak megy, és megy a hal, erejében már nem kételkedtem, viszont mérete még kérdéses volt. Alig vártam, hogy megpillanthassam a várva várt halat, erre a fárasztás közepette kiakadt szájából a horog. Elcsüggedtem, de egy gyönyörű compó visszahozta a reménysugarat. 

Találkozás a haldoktorral..gyönyörű jószág! :)

 A dunán már ritkaságnak számít a compó, így nagyon megörültem neki, habár e gyönyörű hal látványa örömtelibb volt értékének nagyságától! A következő 10 percben jött pár vörös, és bodorka, majd az úszó ismét valami nemesebb hal jelenlétét tanúsította. Hirtelen a mélybe tört, majd megállítva, szép lassan a merítőhöz tereltem a kispotyeszt. Szép tőpontyocska akadt a horog végére, színe szemet gyönyörködtető volt.

Gyönyörű farokúszó!

Még találkozunk! :)

A pontyok méretével nemigazán voltunk megelégedve, 2kg fölé nem tudtunk menni, ami aggasztó volt. A darabszám jóval kecsegtetőbb volt, olykor Laci 10 pontyot is merítőbe terelt. Étvágyuk függöt mind az időjárástól, mind a horgász találékonyságától, így sokszor alul maradtunk velük szemben. Ilyen a Duna, ezért szeretjük, mert egyszer adakozó, egyszer pedig "zsugori". Sosem tudhatjuk biztosan, hogy fogunk-e, még akkor sem, ha az előjelek azt igazolják! Legyünk kitartóak, tartsuk be az örök szabályokat, és előbb vagy utóbb, mindenképpen eredménnyel járunk, s eljön a várva várt hal! 
Nagy folyónk ismét szebbik arcát mutatta meg nekünk, legyen így a továbbiakban is! :) 

Görbüljön!