Videók

Pergetés kősüllőre a Dunán

 

UL pergetés márciustól októberig

Az UltraLight pergetés célhalai a Dunán, a legmelegebb napokon, és a lehülő vizekben

Dunai pergetéseim során rádöbbentem arra, hogy a potenciális ellenfelem az UltraLight módszert alkalmazva főképpen a domolykó lehet. Ennek oka, hogy az általam horgászott szakaszokon egyértelműen ő a leginkább előforduló hal. Járulékos halként ott van még a jászkeszeg, a balin, a kősüllő, sőt még a süllő is, melyek közül az utóbbi 2 éjszaka a legjellemzőbb.

A könnyű pergetés nálam márciustól kezdődik, egészen a jászkeszeg tilalmi idejéig. Ilyenkor ellehet csípni pár szebbet is műbogarakkal, mint pl. a már oly sokszor említett Salmo Tiny-vel.

 

Egy darabosabb jászkeszeg a tavaszt sugalló fák alól.

Tilalom után érdekes módon a jász eltűnik a Kisdunáról, elenyésző számú kisebb egyedei találhatóak csak meg a szakaszon. Őket viszont felváltja a számomra már kecsegtetőbb egyedszámmal előforduló hal, a domolykó. Június tájékán megfelelő vízállás mellett vízben állva dobálom végig az ígéretesnek tűnő szakaszt. Ilyenkor nagyon könnyű dolgom van, hisz a halak rengetegszer megmutatják magukat, sok-sok domolykót látni bukni a felszínen egyéb bogarakat lehúzva a mélybe. Próbálok úgy beállni a vízbe, hogy a parthoz minél közelebb tudjak dobni, s annak vonalában tudjam végig vezetni a csalimat.

Innentől kezdve minden a halakon múlik, én már csak szépen egyenletesen, a jól megszokott módon vontatom a csalit.

Az erős folyásban egy kisebb domolykó fárasztása is izgalmas tud lenni.

Standard domi, szájában a Tiny egyik élénkebb megjelenésű változatával.

Csak jönnek, jönnek és jönnek..nincs megállás!

 

Egy darabosabb domolykó visszaengedése. (C&R)

A melegebb hónapokban nem jelent nagy kihívást a domolykó pergetés az öreg folyón megfelelő vízállás mellett. 

Az ideális vízállás domizáshoz.

Ellentétben az ősz beköszöntével, ekkor egyre nehezebb lesz őket horogra csalni. Hiába a jól bevált csali, a kedvező vízállás, ha a célhalunk fokozott óvatossággal táplálkozik, s kisebb csapatok tartózkodnak már csak a pályán. Ilyenkor tapogatózok csak, különböző méretű, veretésű, és mintázatú csalikkal próbálkozom. Volt olyan nap, amikor egyáltalán nem lehetett őket horogra csalni, olykor előfordult, hogy 1-2 hal megtisztelt jelenlétével, de komolyabb fogásokat nem tudtam felmutatni, így a hűvösebb hónapokban rákényszerültem az éjszakai könnyű pergetésre. Ebben az időszakban a célhalaim leginkább a süllők, kősüllők és balinok voltak. 

Helyet nem kellett változtatnom. Fényváltástól, egészen a későbbi órákig átvette a domolykók helyét a süllő és a kősüllő. Érdekes módon ugyanazon a vízterületen különböző napszakokban más és más halak fordulnak elő.

Ilyen látvány fogadott minket az esti pergetésre készülődve.

Fényváltáskor a legjellemzőbb vendég a balin..

..de számíthatunk süllőre is! (Komám süllőcskéje)

Kis csalikkal próbáltam őket horogra csalni, mely sikeresnek bizonyult. Az egyik ilyen csalim a Salmo Hornet 3cm-es változata volt. Az egyik legfontosabb szempont az a csali színe így éjszakánként. Ugyan a víz meglehetősen tiszta a Dunán, ám különös figyelmet szoktunk szentelni az élénkebb, rikító árnyalatú csaliknak, ezek voltak azok melyek leginkább beváltak. 

Kicsi Hornet a süllő szájában.

 Összességében azt tudom mondani, hogy aki az Ultra Light módszert alkalmazza, legtöbbször meg kell elégedjen az átlag, vagy annál kisebb méretű halakkal, de a kitartó halkeresés és kísérletezés gyümölcsöző lehet a kapitális domolykóra, jászra vágyó horgászok számára is. Kívánok minden horgásztársamnak, eredményes, élményekben gazdag horgászatot, görbüljön!

Év áttekintő..

2013-as évi eredményeim, terveim a jövőre nézve..

Eljött az idő, hogy összegezzem az elmúlt év tapasztalatait, és sikereit, egy dunai pecás szemszögéből. Rengeteg új módszert sikerült kipróbálnom, és sikerült is olykor, a különböző technikák útvesztőjében elvesznem, de szaktudással rendelkező barátaim kisegítettek minden bajból. A feederezés rejtelmeit Puskás Antal barátom osztotta meg velem, növelve ezzel a márnák iránti szeretetemet is. A pontyozás fortélyait, és a nyári balincsapatok felkutatásában rejlő apró momentumokat, Rozsnyai László barátom komoly időráfordításának köszönhetően sikerült magamévá tenni. A jászok és domolykók terén leginkább Jurinovics Ricsi barátom segítségével sikerült komolyabb eredményeket elérnem. Tavasszal volt szerencsém megismerni Tordai Mátét, aki előtt a fekete sügérezéssel kapcsolatban nincsenek titkok. Mátéval azóta rengeteg pecát bonyolítottunk le, melyek során komoly barátság alakult ki kettőnk között.

Az első pecáimra igen későn, március környékén került sor. Elsőként a márnákat szerettem volna felkutatni, és horogra csalni Lacival, az akkor folytonosan ingadozó Duna vizében. A kezdeti sikertelenségeket felváltotta, egy árhullámmal érkező márnacsapat étvágya. A csali esőgiliszta volt, a 6-os horgon. Etetni nem etettünk, ilyenkor még csak kerestük a halat, nem akartuk koncentrálni az érkező márnarajt egy etetéssel, és nem is igazán tudtuk volna, hisz az erős folyás több száz méterrel lejjeb is vihette volna a gombócokat. A legtöbb kapásunk sötétedésben volt, ilyenkor értek a márnák arra a szakaszra, ahol mi horgásztunk. Heves kapásaikkal jelezték, hogy itt vannak, és éhesek is. Ebben az időszakban rengeteg kapásunk volt, pár hal kivételével mindegyik merítő közelbe került. Érdekes módon több harcsa is jelentkezett, melyek kifárasztása feeder felszereléssel, a Kisduna gyors folyásában nagyon izgalmas feladatnak bizonyult.

2 márna, 2 harcsa a sok közül..C&R! :)


A következő célpont a jászkeszeg volt, mely halfaj horgászata úgy gondolom, az Ultra Light műfajjal a lehető legeredményesebben művelhető. Május előtti időszakban, március végén, áprilisban, még a tilalom előtt eredményesen foghatóak a Kisdunán is. Tapasztalataim szerint ívás után a jászok nagy része kimegy a Nagydunára, ezt Ricsi barátom is igazolta. Így csónak híján, ha jászt szeretnénk fogni, mindenképp ívás előtti időszakban, még tilalom előtt próbálkozzunk. A csalik tekintetében már előkerültek a bogarak is, de az ívás előtt különösen agresszív jászok sokszor nekirongyoltak a 7cm-es SSR-nek is. Délutáni időszakban rengetek "jászbukást" láttam, gyönyörű látvány volt, ahogy a szöszöket, apró bogarakat elragadják a felszínről. Kapások mégis akkor voltak, amikor étvágyuk lankadni látszott, és nem volt már annyi fordulás a környéken. Legtöbbször egy fa alól dobáltam az apró bogarat, ahol a rövid, könnyű bot elengedhetetlen kellék.

 Eseménydús, izgalmas pecákat köszönhettem a jászoknak..:)

 Május beköszöntével a balinok nyomába eredtem. A legnagyobb nehézség az volt a horgászatukkal kapcsolatban, hogy még nem tudtam hol tartózkodnak ilyenkor, milyen mélyen vannak, és milyen csali lenne a legeredményesebb, így első sorban a tartózkodásukra voltam kíváncsi, mivel nem szerettem volna egy üres szakaszt vallatni. Rengeteg időt vett igénybe, mire rátaláltam a csapatokra, s még ekkor sem sikerült minden kételyt eloszlatni, ugyanis a csaliválasztás tekintetében is nagy gondban voltam. Azt tapasztaltam, hogy a fenék közelben, kb 2m-es vízben a kavicsbuckák mögött bújtak meg, várva a táplálékot. Még nem buktatták le magukat látványos rablásaikkal, nem kergették úgy a küszt, mint nyáron, ezért lassabb mozgású, de annál intenzívebb veretésű wobblereket favorizáltam, melynek meg is lett az eredménye. Sikerült jó pár őnt horogra csalni, egyetlen Kenart wobbival.

A kemény munka gyümölcse..sokat köszönhettem Ricsinek, és Lacinak is, kik helyismeretükkel, és tapasztalatukkal nagyban hozzájárultak a balinok felkutatásában!

Ahogy közeledett a nyár, egyre inkább a Salmo Thrill-t kezdtem favorizálni, hisz a balinok ekkor már látványosan falták a kishalakat. Időjárástól is függő étvágyuk hol lankadt, hol pedig az egekbe szökött. Eleinte sikertelenül vallattam a vizet, oda dobáltam a csalit, ahol a legtöbb rablást láttam. Abban reménykedtem, hogy ahol több balin is verseng egymással, ott valamelyik biztosan magáénak akarja majd tudni az én csalimat. Sajnos ez sem jelentett azonnali sikert, töprengeni kezdtem mi lehet a baj, s ekkor döbbentem rá, hogy a csalik színe sem mindegy. Először kicsit intenzívebb színű Thrilleket dobáltam, azt szerettem volna, hogy kitűnjön a csali a sok kishalból, ám a megoldást mégsem ez jelentette. Természetes színű, a küszre hajazó csalikat hamarabb ledurrantották, mint a feltűnőbbeket. Gyors vontatás mellett nagyon fogósnak bizonyult a Thrill is, heves kapásaikkal majd kirántották a kezemből a botot ezek a "fenekeszegek".

Sokaknak bevált csali a Thrill, köztük nekem is, de vannak akiknek egyáltalán nem ad halat..vajon miért?!

Az elkövetkezendő időszakban Máté barátom meghívására Délegyházán próbáltam szerencsét, a fekete sügérek nyomába eredve. A "nagyszájúak" horgászata sokaknak idegen műfaj, pedig a tavasz, nyár beköszöntével bányatavaink egyik legeredményesebben fogható halfaja. Horgászatuk rengeteg, számomra új technikát igényelt. Csalik tekintetében a popperek, s műférgek jelentettek újdonságot, ám a csali felkínálása sem az eddig szokásosnak mondható módon történt. A férgeket súly nélkül, Off set horgon kínáltuk fel a "fekáknak", melynek köszönhetően akadók környékén, vagy nádba dobva is könnyedén eltudtuk vezetni a csalit. Eleinte popperrel fogtam őket, majd Máté javaslatára férgeket is dobálni kezdtem. Hosszú idő elteltével megállapításunk szerint a legeredményesebb csali nyáron a műféreg volt. A nagyobb halakat már Deps wobbikkal fogta Máté, és Basirisky (műbéka) -vel.

Délegyháza kincsei..:)

Máténak köszönhetően láttam igazán nagy fekete sügért is! ;)

Ezúton is szeretném megköszönni Máténak, a nyári pecák során szerzett élményeket. A 2014-es évben is újra ellátogatok Délegy-re, az egyszer biztos! ;)

Visszatérve a Dunára, újra a balinokat vallattam, ekkor már nagyban zajlott a küszívás, melyen a legtöbb "őn" ott volt. Nem volt nehéz dolgom, ahol láttam fröcsögni a sneciket, ott balin is hajtott nem egyszer. Nagy wobblert tettem fel, melyet a küszök közé dobtam. Hamar le is durrantotta egy balin, ami persze egy sikeres fárasztás után szétverte az ívást, így egy jó darabig nem is vallattam újra azt a helyet.

Balin küszívásról..C&R! :)

Nyáron akadt kezembe a Salmo Tiny is, mely kicsi wobblert eddigi legeredményesebb csalimnak tudhatom. Talán a véletlennek köszönhetően, de nyár közepén UL felszereléssel , akkor még nem is sejtve a csaliban rejlő lehetőségeket, dobálni kezdtem egy ígéretesnek tűnő szakaszt. Meglepetésemre, napi 5-6 halat is fogtam vele, általában kis balinok, és jászok voltak vendégeim. Ezt az apró bogarat egyre inkább szerették, nem volt megállás. Minél többet fogtam vele, annál jobban magával ragadott ebben a kis csaliban rejlő óriási lehetőségeknek varázsa. Nagyon meglepett a "bogárka" eredményessége. Ahogy rátaláltam a domolykókra, onnantól kezdve minden pecámon egy álom vált valóra. A nyár folyamán sikerült összesen kb. 150 domolykót, 50 jászt, és számtalan kis balint fognom. Elképesztő mennyiségű hal került kezembe, majd vissza a vízbe. Köztük voltak szebb balinok is, és domolykó rekordom, melynek a legjobban örültem az összes közül.

Remek csali, ajánlom mindenkinek!!!

Íme,  46cm feletti domi rekordom. Számomra az "Év hala" volt! :)

A Tiny becsületére váljon, ezt a balint is megtartották apró horgai..

A nyár végén eltűntek a domik, s kénytelen voltam új célhal után nézni. A csukázás gondolata körvonalazódott bennem. Ahogy beütött az első fagy máris a plasztikokhoz nyúltam. Rövid idő alatt fogtam pár csukát, méret körülieket, és egy db. 50cm körülit. A suli ideje alatt keveset horgásztam, sajnos időm, s lehetőségem sem volt vallatni a vizet.

Téli szünetben újra vízre szálltunk Mátéval, ezúttal Várpalotára utaztunk, az S2 nevezetű tóra. Célhalunk természetesen a csuka volt, melyet csónakból próbáltunk becsapni, gumihalakkal, s wobblerekkel.
Jó hangulatú pecát sikerült lebonyolítanunk, Balázs társaságában, aki aranyköpéseivel hamar feldobta a hangulatot az erős szél által ringatózó csónakban. Máténak sikerült horogra csalnia 2 csukát, Balázsnak kb. 6 csuka aranyozta be a napját, engem pedig 1db kb. 60-55cm-es csuka illetett meg.

Ezzel a csukával zártam a 2013-as évet..:)

Összességében úgy gondolom sikeres évet zártam, új élményekkel gazdagodva. Hibáimból igyekeztem tanulni, és meghallgatni tapasztaltabb sporttársaimat.
A jövőre nézve rengeteg ötletem, és célom van. Elsősorban a videózás terén szeretnék nagy előrelépéseket tenni. A 2014-es évben megcélzom a patakokat is, és horogra szeretnék csalni pár pisztrángot, melyek eddig még nem voltak a megfogott halfajok listán. Legtöbb pecámra tehát magammal viszem a GoPro-t is, megörökítve ezzel az emlékezetes pillanatokat. Süllőket is üldözőbe veszem, 2013-ban sajnos hanyagoltam őket. Igyekszem havonta megjelenő írásokkal gazdagítani a blogot, szebbnél szebb képekkel.

Szeretnék köszönetet mondani minden barátomnak, minden kedves olvasónak, és a Fishing Time-nak! Megkésve bár, de kívánok mindenkinek boldog, sikerekben gazdag új évet! :)

GÖRBÜLJÖN! 

Csukák nyomában, a Dunán..

Csukák nyomában, a Dunán..

Jó ideje nem tudtam domolykót fogni, hol a vízállás, hol időm korlátozta a lehetőségeimet. Ahogy adódott egy kis szabadidőm,  már a pecán járt az eszem. Szóltam is Máté barátomnak, hogy ismét üldözőbe kéne venni az uszonyosokat. Őt sem kellett győzködni,  bizony magával ragadta az a csodálatos élővilág, hangulat, amivel az Öreg folyó büszkékedhetett. Ezúttal 2 napos pergetést terveztünk szeretett folyónkra, a Dunára.

Elsődleges célpont a domolykó volt. Első nap őket próbáltuk becsapni, de nem jártunk sikerrel. A jól bevált nyári helyeket elfelejthettük, a domik megkeresésére pedig nem lett vona elég 1 nap. Aznap fogtunk pár kiscsukát, csapót, hogy véletlenül se betlizzünk.

Fáradtan mondtunk búcsút a napnak, mely valamilyen szinten mindkettőnknek csalódást okozott. Esti beszélgetések tárgya leginkább az volt, hogy másnap mire horgásszunk. Hosszas egyeztetés után arra jutottunk, hogy csukázunk egyet. A koránkelést hamar kivertük a fejünkből, mire lejutottunk a vízpartra közel 11 óra volt. Horgászhelyként most a Duna egyik öblét választottuk, hátunk mögött hagyva a Kisdunát.
Az út az öböl felé nehézkes volt. Biciklivel, a sáros, egyenetlen terepen csak úgy csúszkáltunk, főleg a kolléga. A sarat álltuk, és az út végére Máté is megtanult váltani! :) Jó volt újra látni, az egyébként már agyonhorgászott öblöcskét. Vad környezete, kiszámíthatlansága kihívás a horgászoknak, kihívás, amit mi minden peca alkalmával keresünk. Izgatottan kötöttük fel a harapás álló előkét, majd a csali választás következett.

Ez a látvány fogadott bennünket..:)

Máté támolygó villantót, Ottó bácsi remekét tette a kapocsba, én a méltán híres csuka csalit, a Salmo Slider-t választottam 7cm-es változatban. Dobáltuk a jobbnál jobb helyeket. A megmaradt sulyom szélét vallattuk, gondolván, hogy a csukák ott kerestek menedéket. Kezdeti kapástalanságnak köszönhetően váltogatni kezdtük csalijainkat. Máté első kapása twisterre volt, nem sokkal később sok kroki tudatta velünk hogy ott lapulnak a sulyom alatt, de egyik sem jött fotózkodni.

Jó 2 óra telt el, és még halat nem sikerült kézközelbe terelni. Kapásunk volt bőven, de rosszul akadtak. Az időjárás is változékony volt, hol fújt, hol esett, hol sütött. Lelkesedésünk tartott  még, a kapások nem hagyták lankadni kedvünket, ám a hatékonysággal nem voltunk megelégedve. A sikertelen fárasztások után, szükségesnek  láttam a Jigek, és gumihalak ellenőrzését. Az első szembetűnőbb probléma az volt, hogy nem volt elég hosszú horogszáram a 7cm-es Mann's gumihal testéhez viszonyítva. Mélyebbre nyúltam hát a dobozomba, és olyan Jiget kerestem, mely majdnem a gumihal feléig ért.
A változtatás nem maradt eredménytelenül. Míg Máté barátom lelkesen dobált a "sulyomfoltokba", addig én egy benyúló fa mellé ejtettem be a csalit.

Halat sejtető pálya..

Hagytam, hogy a gumihal süllyedjen a fenékig, majd heves rántásokkal kísérve viszonylag lassan kezdtem vontatni. Igyekeztem a sérült kishalat utánozni, mivel ilyenkor október, november tájékán még bőven akad tápláléka a csukáknak. A kishalak még nem verődtek nagy bandákba, ebben a kis öblöcskében könnyebb prédának számítanak a ragadozók számára. Feltételezésem az volt, ha a sebesült halat utánozom, nagyobb érdeklődésnek örvend majd a csali, mivel még könnyebb prédána egy sérült kishal. Félúton heves ellenállásba ütközött a csali. A bot táncolni kezdett a kezemben, ismét csuka kapta el a gumit. Hamar a felszínre jött, és kecses szaltóival tudatta is velünk, hogy jó erőben van. Átkiáltottam Máténak, hogy dolog van. Szűk 4 perces fárasztás után már a kezemben is volt, első szebbnek mondható őszi csukám. Nagyon örültem neki, Máté is mosolyra derült, félretéve a bosszantóan sok leakadt halát.

Egészséges, gyönyörű dunai csukesz, a maga 50cm-ével..:)

Nőjj nagyra! :)

A visszaengedés után mentem Máté után, már nemis dobáltam. Inkább figyeltem, a fekete sügérezései során jól begyakorolt pontos dobásait. Ügyesen juttatta a kis twistert két sulyom folt közé, habár most nem a casting-et, kedvenc módszerét alkalmazva. Pontos dobásainak megis lett az eredménye. Csak annyit hallottam, hogy..-Berza megvan!..és már láttam is a burványokat. A hal betört a sűrű növényzetbe, nehezítve barátom dolgát. A bot perecelt, én pedig csak annyit láttam a két bokor közül kikukkantva, hogy hirtelen kiegyenesedik a pálca Máté kezében. Csalódottan felelte: -elment..
A hal darabosnak tűnt, annál inkább sajnáltuk, hogy ő is meglépett. Dobta is a következőt, hátha lapul még ott valami. Egy vízbenyúló ág szélét célozta meg. A súlytalan twister-t hirtelen ismét elragadta egy csuka, bár látva az egész akciót, a hal alig volt 30cm. Lelépett ő is, nehogy elkéssen az oviból. Máté érezte, hogy nincs szerencsés napja, mondta is, hogy ez egy peches pecája. Neki volt a legtöbb akciója, de a halai mind cserben hagyták, az egyébként remek horgászstílussal megáldott ifjú pecást.

Őszülő öböl, tele meglepetéssel..:)

Az öblöt megkerülve egy laposhoz érkeztünk. Itt volt a legsekélyebb a víz. Újra dobálni kezdtem, ugyanazzal a Mann's gumival amivel a csukát is fogtam. Elhúzva a sulyom szélénél érdeklődőnek örvendhetett a csali. 40cm körüli  csuka követte le, de nem vert oda. Mesélem Máténak, aki gyorsan rávágja: -Dobd meg mégegyszer, elfogja vinni!
Ígyis tettem, ugyanazon az útvonalon vezettem a csailt, amit hirtelen elis ragadt a csukesz. Nagy valószínűséggel ugyanaz a hal, mely másodpercekkel előtte lekövette. Hamar kezemben volt az újabb csuksz.

Kisebb mint az előző, de gyönyörű hal!

Szájszéli akadás..

Természetesen visszakerült ő is, oda, ahova való. A nap végéhez közeledve Máté egyre inkább kevesebb esélyt látott a halfogásra. Kedve is lankadt, kezdett beletörődni a betlibe. Ismét felelte: -ez egy ilyen nap.
Sajnáltam, mert a komolyabb akcióknak ő örvendhetett. Még egy utolsót dobott, hátha. A sors fintora, hogy ez az utolsó dobás, egy 30cm-es bicskacsukeszt hozott Máténak, ami szerencsésen kiesett a kezéből, vissza a vízbe. :) Kép nélkül, de betlimentesen fejezte be a pecát.

A gumihalat a nap végére szétszabdalta egy kiscsuka, így neki végetért pályafutása, ám testvérei hadba foghatóak még. A továbbiakban csukára a gumihalakat fogom erőltetni, ugyanis eddig a legeredményesebben azt tudtam alkalmazni pecáim során.

Hadirokkant Mann's..:)

Mondtam Máténak próbáljunk rá mégegyszer az öböl hátsó részén, de megunta, így inkább a hazaút mellett döntöttünk. Úgy gondolom, jó pecánk volt ismét, bár csalódnunk is kellett. Máté igazi horgászként, fittyethányt a peches napra, és jókat röhögve indultunk kifelé. Már a folytatás gondolata körvonalazódott bennünk, de nem akartunk előre szaladni, így az első, és legfontosabb dolog ami hazaéréskor elhangzott, az egy jókis gyros a közeli büfében. :)
Rengeteg jó pecám volt Mátéval, örülök, hogy a nyáron megismerhettem. Akció dús peca volt ez, tele pozitív, és negatív élményekkel. Összeségében ismét jól zárult egy hétvége, melyet a halaknak szenteltünk. A mostani terep más volt, mint közös pecáink bármelyikén, de úgy gondolom mindketten helytálltunk, és izgatottan várjuk a folytatást.

Hogy mire, mikor, és hol horgászunk legközelebb? A következő írásban kiderül! ;) Csukákban gazdag őszt kívánok mindenkinek!

GÖRBÜLJÖN!

Pergetés fekete sügérre

Egy nehéz nap, és a fekák..

A Duna vízállása egy jódarabig lehetetlénné tette a horgászatot, sőt, be is tiltották azt. Mit tehetne a horgász, ilyen körülmények közepette? Először is hordja a homokzsákot, aztán ha elmúlt a veszély, én általában a horgász motyómat rendezgetem, és tervezem a következő pecámat. Sokminden megfordult a fejemben, de a legideálisabb ötletet Máté ihlette meg, aki tudni illik, a "fekák" szerelmese! :) ..mit ad Isten, este 9-kor rámír facebookon, hogy lenne-e kedvem egy csónakos fekázáshoz. Hamar beadtam a derekam..azon kaptam magam, hogy másnap reggel a  7:30-as busszal gurulok a Népliget felé. Ott találkoztunk Mátéval, és célba vettük Délegyházát, a fekete sügérek menyországát. Eme remek tórendszert másodjára látogattam meg, egy biztos,  nem utoljára. Hosszú gyaloglás után megérkeztünk a csónakhoz, rövid időn belül a vizet hasítottuk, persze némi evezéstechnikai gyakorlat után. :)

Hangulatos, meglepetésekkel teli ez a Délegy..:)

Az idő csodálatos volt, nem is lehetett volna jobb. A nagyszájúak pedig csakúgy hemzsegtek a nádtorzsák tövében. Nagyképűen, de bátran mondtuk: -Ma biztos fogunk!!:)  A halakat nem kellett keresni, mert mindenütt ott voltak, mégis, nehezen tudtuk horogra csalni őket. Hogy miért, arra nem tudtunk felelni. Dobáltunk nekik mindent, sokféle képpen, de mégsem a legmegfelelőbb módon. Így keresni kezdtük azokat a helyeket, ahol az adott csalikkal, horogra tudjuk csalni őket. A csalikról csak annyit, hogy férgek terén egyáltalán nem voltam felkészülve, pár darab kallódott a dobozban. Így wobblerekkel, és popperrel dobáltam a legtöbbet, eleinte eredménytelenül. Kicsit romlott kezdeti lelkesedésünk, de egyikünk sem szokta ilyen könnyen feladni. 

Tovább eveztünk hát az izzasztó nyári forróságban, mondtam is Máténak, keressünk valami árnyékosabb szakaszt, mert itt nem csak mi, még a halak is megsülnek!

Hamar ledobtuk a súlyt egy ígéretesnek tűnő pályán, és dobáltunk. Máté lelkesen dobálta külömböző férgeit, sokszor alkalmazta a Texas riget is. A kezdeti csipkedéseket végre felváltotta egy szép ütős kapás Máténál, nem tétlenkedett, másodpercek alatt kezében volt a 26cm-es feka, mely gyors fotózás után ment is vissza éltető elemébe.

Mohó fekusz, rutinos barátom kezében..:)

Megfigyeltük, hogy kisebb amúrok is bóklásznak a felszín közelében, párszor megis tévesztettek bennünket, messziről fekete sügérnek tűntek. Olykor nagy érdeklődéssel követték is a csalit.

A helyet, ahonnan Máté fogta az első halat, jó darabig vallattuk, végül nemis eredménytelenül.

Óvatosan, finom pöccintésekkel kísérve vontattam kicsi Storm popperemet, mely igen nagy érdeklődésnek örvendett. Az első jelentkező, komótosan követte a csalit, megállítottam azt, és a hal hamar le is szívta. Bevágás és rövid fárasztás után, nekem is megvolt az első halam.

Kis csali, közepes hal, nagy öröm! :)

..természetesen C&R!

Újabb ígéretes helyek után bóklászva meg-megálltunk az adott pályákon, és vallattuk a vizet.

A kis popperrel sikerült is becsapnom pár fekát, kapásaim száma, azonban bőven meghaladta a kifogott halak számát. Összesen legalább 20 kapásom volt, ebből össz-vissz három halat tudtam megfogni a kis szöcskével. Ennek oka talán a horog mérete, és a halak kapókedve volt. Máté is próbálkozott popperekkel, de ilyen pici, tulajdonképpen UL poppere még neki sem volt..talán a legkisebb az 5cm-es Rapala Skitter pop volt nála. Emiatt nem is sikerült kapásra bírnia Topwater csalikkal a fekákat, ami a kapókedvüknek tudható be.

Duci sügérem, a felszínen kapott..

Kivétel nélkül, mindegyik akadás szájszéli, halványlepkefing tartotta a legtöbb felszínen fogott halat! :)

Némelyik halat úgy tudtam csak kapásra bírni, ha szimplán feldühítettem. Az előtte többször is elvezetett poppernek végül nem tudott ellenállni, és vehemens támadás következtében le is szedte a felszínről.

Mérges csöppség :)

A nyerő csali színváltozatai.

Túl a horgásznap felén nem álltunk valami fényesen, de nem adtuk fel. Addig 4db hallal büszkélkedhettünk, ami 3 óra alatt kettőnktől nem valami fullos teljesítmény. Máté kedve kezdtett lankadni, érthetően. Valahogy felkellett dobni a hangulatot..ami sikerült is, a szűk csatornákon való keresztül evezések során. Egyetlen feka nem maradt a környéken  egy-két ilyen malőr után, de legalább jót nevettünk! :) Aztán minden jel nélkül, barátom fogni kezdte egy bokor tövében férgekkel a halakat, míg én a popperrel nem fogtam semmit. -Ajjaj, valamit tenni kell! ..mondtam poénkodva.

Máté végül megmutatta ki van otthon, és szépen fogdosta a fekákat, behozva csekély lemaradását!

Kiváló akadás..

Máté 4 halat fogott, míg én szerencsétlenkedtem..megkönyörült rajtam a Mester, és adott egy offset horgot, ugyanis azt is otthon felejtettem! Tehát végre valami férget is tűzhetek a horog végére, bizakodva a további sikerben.

Ajándékba kapott Berkley férgem jól mutatott a horgon, fekete, rákot imitáló teste azokkal a piros csillámokkal verhetetlen csalinak tűnt! Nem véletlenül, többször is megcsípték, látványosan követték a csalit a fekuszok, mígnem egy termetesebb jószág falatozni nem kezdte. Jónak láttam bevágni, és már meg is volt a hal. Éreztem súlyát, végre valamivel szebb egyed akadt a horgomra! Rövid kirohanások után, már a kezemben is volt, egy gyönyörű, egészséges, 30cm-es fekete sügér.

Első termetesebb fekám! :)

Gyönyörű hal volt, az étvágya is arányos volt a méretével. Ugyan nem kapitális példány, de számomra mégis egy új korszakot nyitott meg, a pergetés világában!

Súly nélkül könnyedén behörpentették a férgeket..

..gyenge étvágyuk miatt, ezzel a könnyítéssel is előnyre tudtunk szert tenni!

Elbúcsúztunk a nap halától is..:)

Csónakból ez volt utolsó halunk. Kiszálltunk egyszerű vizijárművünkből és útnak indultunk, menet közben több helyen is megálltunk, és dobtunk párat. Máté figyelmes lett egy ígéretes helyre, megdobta, és első dobásra ki is fogta onnan a búcsú fekát. 

Sügér a naplementében..

Az áhitott 10 hal azért csak összejött, és kiváló befejezéssel búcsúztunk Délegyházától.

Nehéz nap volt, ezt Máté barátom is megjegyezte. Szemmel láthatóan nem evett úgy a hal, mint ahogy általában szokott. Ennek ellenére, elégedetten szálltunk fel a buszra, jókat röhögve néhány férresikerült képen. :) 

Jó hangulattal búcsúztunk el egymástól, és habozás nélkül rávágtuk: "FOLYTKÖV"! ;)

Májusi balinok..

Vihar előtti csend

  A májusi napok zöme a dunai balinokra lett összpontosítva, nem volt más célhalam, csak a "fenekeszeg". A cél érdekében igyekeztem mindent megtenni, mégpedig megtalálni, és megfogni az "őnöket". Ez korántsem volt egyszerű, mégpedig a vízállás, és időjárás adta nehézségek miatt. Kihívás volt bőven, s a kezdeti kudarcok is gyengítették egyre inkább lankadó kedvem a cserkelés, és folytonos halkeresés közben. Jópárszor sikerült eláznom a pecák során, talán nem véletlen, amikor körbenéztünk barátommal, nem sok "őrültet" láttunk magunk körül. Egy szóval, csak mi voltunk olyan kitartóak, és makacsak, hogy a szakadó eső közepette is kergessük a halakat, amik perszem nem ott voltak, ahol mi gondoltuk. Nem tudtam belenyugodni a sok betlis napba, amit részben magamnak , és a körülményeknek is köszönhettem. A napok csak teltek, és teltek, jelentősebb eredmény nélkül. A víz hallgatott, halmozgásra utaló jelet is csak a megrögzött gondolatainkban láthattunk. 

Zápor után..:)

    Az önsajnálat lassan kezdett úrrá lenni rajtam, de makacsságom erősebb volt. A sok szombat egyikén reggel 6-kor csörög az ébresztő, már így is némi késésben, de 7 órára már a parton voltam. A vizet figyeltem, halmozgás hiányában, nem is dobáltam egy jódarabig. Lestem az alsó szakaszt, hátha ott vannak, bár tapasztalataink cáfolták ezt a tényt. Fejemet csóválva ballagtam le az első pályához, ahonnan már számtalan jó hal került ki korábban. Most mégsincs semmi mozgás, semmi kapás. Bekellett látnom, nincs itt a hal! Valami halovány kíváncsiság lett úrrá rajtam, már ami megmaradt a hósszú betlis napok után. Leültem egy jókora uszadékra, amit kirakott a víz, és elkezdtem agyalni. Ha nem itt, hát hol?!

Merengés az esőben..

Eszembe jutott nagyapám mondása.."halat mindig lehet fogni, csak a nehézségi fokozatok vannak  néha megbuherálva"! Akkor mosolyogtam rajta, most inkább már beismerő kacagással vettem tudomást a tényről, amit nagyapám olyan ötletesen megfogalmazott. Adott némi löketet ez a gondolat, kitartásom erősödött, és a kedvem is kezdett megjönni a halkereséshez. Mivel hal van, csali is, már csak megkell találni, és bekell csapni! 

Hosszú órákat dobáltam, eredménytelenül. Éppen elvesztek gondolataim a kisduna rejtelmeiben, mikor hallom egyik jóismerősöm hangját, ahogy közelít a biciklivel, bottal a kezében. Eggyel több ok, hogy még maradjak, és vallassam a vizet. Kipakolta csali arzenálját, már csak választani kellett. Mondtam is neki, -hagyjad már, jelen esetben ezeknek úgyis mindegy! Mosolygott rajta egyet , és elkezdett dobálni, velem egyetemben.

   Megtört az "átok"..egy 25cm-es kisbalin vert oda a 7cm-es SSR-nek. Nem nagy, de örültem neki, végre valamicske eredmény. Azzal a lendülettel ahogy jött, úgy ment is vissza éltető elemébe.

Elkezdtek rabolni a darabosabb balinok, kint a bokrok szélében, némelyik a folyásban, de megfogni egyszerűen nem tudtuk őket. A lelkesedés feltört bennem, hisz itt vannak a balinok, ellenben kétely fogott el, mivel fogni még nem tudtunk a szebbjéből. Hagytam a helyet, és tovább álltam, hátha máshol, hátha jobban kap. Felmerült bennem a gondolat, hogy -itt vannak a halak, eszegetnek is, ennek ellenére miért állok tovább?! A választ egyszerűen megfogalmaztam magamban, szétdobáltuk a pályát!

Az agyam minden területén ott kuporgott ez a ravasz pofa..;)

Feljebb mentem a folyón, egy viszonylag eldugottabb pályán kezdtem dobálni. A keszegeket hamar lebuktattam, a csali vontatása közben szétugrottak. Valószínűleg itt van a sneci, küsz is a környéken, mert hajtásokat is láttam. A gyanús az volt, hogy egyik sem a felszínen volt. Nem fröcsögött úgy a balin, mint ahogyan szokott, aminél hamarabb elárulja magát. Ahol a kishal, ott a ragadozó is, ezt mindig az agyamba véstem a pergetések előtt..

-Talán nem is balinok?! Tettem fel magamnak a kérdést. 

A mederviszonyok, és a folyás erőssége tipikusan a balinnak kedvező életteret biztosított, így tisztáztam is magamban egy két furcsa gondolatot.

Hasonló pályákon van a balin (nem mindig)..:)

Elsőként a felszín közelében kezdtem keresni az őnöket. Dobtam jópárat, mire csalit váltottam, és vízközt próbálkoztam, de eredménytelenül. Elsem tudtam képzelni, hol lehetnek, így tehetetlenségem közepette mindennel dobálni kezdtem..kezembe került egy Kenart wobbler, mélyre törő lapkával, tipikus "fenékvallató" kis wobbler. 

-Húzz ki a pácból! ..mondtam a kis csalinak, és dobtam.

Harmadik negyedik tekerésre már éreztem is, ahogy a zátonyon kopog a wobbler, és némelyik törésbe belehúzva megáll a kezemben a bot. Naívan bevágtam ezeknek az álkapásoknak is, persze eredménytelenül. 

Akkor még nem sejtettem, azt a tényt, amit egyik barátom közölt velem a későbbiekben.

 A balinok ilyen körülmények közepette, beállnak a sóderpúpok mögé, kisebb védelmet szerezve az erős folyásban, emellett a folyással lesodródó "árválkodó" kishalakat is kényelmesen bekebelezhetik.

Nem véletlenül, második, harmadik dobásra megis akasztottam egy bő másfeles balint. Erősen védekezett, a folyás is neki segített, de végül az enyém volt. Nagyon örültem neki, szép egészséges balin volt. Akkor esett le, hogy bizony fenéken kell keresnem őket. Ettől kezdve csak fenék közelben járó csalikkal dobáltam, nem is eredménytelenül. Aznap három értékelhető halat fogtam, a halak súlya átlagos 1,5-2kg volt, de az adott körülményekhez képest a darabszám bőven kárpótolt.

Jódarabig hallgatott a víz, de a csendet megtörte egy bő másfeles balin! :)

Miután kiderült, hol is tartózkodnak az én kedvenceim, nem volt megállás. Az elkövetkezendő napok egyikén sem betliztem, jobb esetben 2-3 balin minden nap jött, sőt még egy meglepi csuka is. :)

Csuka, a balinnak szánt Kenart wobbin..

Szebb, bő kettes balin, fenékről..:)

Miért lehettek fenéken a balinok?
Úgygondolom, betudható ez a magas vízállásnak, és a hidegfrontnak is, mindenesetre, ahogy melegedett a víz, egyre több kapásom volt vízközt is.

Kezdetben fenéken kaptak..(zabáltak) :)

..később már vízközt keresték táplálékukat! :)

Mind az időjárás, és a halfogás területén is volt vihar előtti csend. Nagyobb sikerélmény volt megfogni, a csendet megtörő balinokat, mint az utána már könnyedén kipattintott jószágokat..viszont egyenlőre ők vezetik a meccset, én csak szépítettem! :)

Miután rájuk leltem, csak jöttek, és jöttek..:)

Kukucs :) (C&R)

   Aki halat szeretne fogni, elsősorban a helyválasztásra fektessen nagyon nagy hangsúlyt, sokat számít a helyismeret is, de sok pályára csak elég ránézni, és már vágjuk is rá, -ez tuti hely.
Persze ez sosem elég, olykor a legtutibb csali sem kell nekik, van amikor pedig a leggagyibbat is behörpentik, ahogy kell. De ebben ez a szép, nincs olyan peca, ami megegyezik a másikkal, a horgászat egy csodálatos iskola, amit nem lehet kijárni..de talán nem is akarunk.

Most én nyújtom a nyelvem, aztán jön a sok betli, a halak meg csak röhögnek..így van ez! ;)

Összességében nagyon elégedett vagyok, nehezen idult a május, végül a legjobban végződött a balinfogás szempontjából. Sohasem szabad feladni, még akkor sem, amikor semmi remény, ígyvan ez, az élet talán összes területén is.
A természet, halak, vadvizek varázsa, olyan dolog, amit nem sokan vesznek észre, nem sokan értékelnek, csak mi horgászok. Nem tudják, mi értelme van annak, hogy naphosszat a halakat keresve cserkelünk a vízparton, hulla fáradtan is. Mi viszont tudjuk!

A Dunában gyönyörű, hibátlan balinok élnek!

Naplemente, ott, ahol a legszebb :)

Május végéhez közeledve, normalizálódott a vízállás is, szépen lehetett fogni a balint, ámbár a napokban erős hidegfront tört be, ennek köszönhetően, bevallom, jópár betlis nap követte a balinos délutánokat.
Sebaj, ahogy nagyapám mondaná, -"halat mindig lehet fogni, csak a nehézségi fokozatok vannak néha megbuherálva"! ;)

Görbüljön!