Év áttekintő..

2013-as évi eredményeim, terveim a jövőre nézve..

Eljött az idő, hogy összegezzem az elmúlt év tapasztalatait, és sikereit, egy dunai pecás szemszögéből. Rengeteg új módszert sikerült kipróbálnom, és sikerült is olykor, a különböző technikák útvesztőjében elvesznem, de szaktudással rendelkező barátaim kisegítettek minden bajból. A feederezés rejtelmeit Puskás Antal barátom osztotta meg velem, növelve ezzel a márnák iránti szeretetemet is. A pontyozás fortélyait, és a nyári balincsapatok felkutatásában rejlő apró momentumokat, Rozsnyai László barátom komoly időráfordításának köszönhetően sikerült magamévá tenni. A jászok és domolykók terén leginkább Jurinovics Ricsi barátom segítségével sikerült komolyabb eredményeket elérnem. Tavasszal volt szerencsém megismerni Tordai Mátét, aki előtt a fekete sügérezéssel kapcsolatban nincsenek titkok. Mátéval azóta rengeteg pecát bonyolítottunk le, melyek során komoly barátság alakult ki kettőnk között.

Az első pecáimra igen későn, március környékén került sor. Elsőként a márnákat szerettem volna felkutatni, és horogra csalni Lacival, az akkor folytonosan ingadozó Duna vizében. A kezdeti sikertelenségeket felváltotta, egy árhullámmal érkező márnacsapat étvágya. A csali esőgiliszta volt, a 6-os horgon. Etetni nem etettünk, ilyenkor még csak kerestük a halat, nem akartuk koncentrálni az érkező márnarajt egy etetéssel, és nem is igazán tudtuk volna, hisz az erős folyás több száz méterrel lejjeb is vihette volna a gombócokat. A legtöbb kapásunk sötétedésben volt, ilyenkor értek a márnák arra a szakaszra, ahol mi horgásztunk. Heves kapásaikkal jelezték, hogy itt vannak, és éhesek is. Ebben az időszakban rengeteg kapásunk volt, pár hal kivételével mindegyik merítő közelbe került. Érdekes módon több harcsa is jelentkezett, melyek kifárasztása feeder felszereléssel, a Kisduna gyors folyásában nagyon izgalmas feladatnak bizonyult.

2 márna, 2 harcsa a sok közül..C&R! :)


A következő célpont a jászkeszeg volt, mely halfaj horgászata úgy gondolom, az Ultra Light műfajjal a lehető legeredményesebben művelhető. Május előtti időszakban, március végén, áprilisban, még a tilalom előtt eredményesen foghatóak a Kisdunán is. Tapasztalataim szerint ívás után a jászok nagy része kimegy a Nagydunára, ezt Ricsi barátom is igazolta. Így csónak híján, ha jászt szeretnénk fogni, mindenképp ívás előtti időszakban, még tilalom előtt próbálkozzunk. A csalik tekintetében már előkerültek a bogarak is, de az ívás előtt különösen agresszív jászok sokszor nekirongyoltak a 7cm-es SSR-nek is. Délutáni időszakban rengetek "jászbukást" láttam, gyönyörű látvány volt, ahogy a szöszöket, apró bogarakat elragadják a felszínről. Kapások mégis akkor voltak, amikor étvágyuk lankadni látszott, és nem volt már annyi fordulás a környéken. Legtöbbször egy fa alól dobáltam az apró bogarat, ahol a rövid, könnyű bot elengedhetetlen kellék.

 Eseménydús, izgalmas pecákat köszönhettem a jászoknak..:)

 Május beköszöntével a balinok nyomába eredtem. A legnagyobb nehézség az volt a horgászatukkal kapcsolatban, hogy még nem tudtam hol tartózkodnak ilyenkor, milyen mélyen vannak, és milyen csali lenne a legeredményesebb, így első sorban a tartózkodásukra voltam kíváncsi, mivel nem szerettem volna egy üres szakaszt vallatni. Rengeteg időt vett igénybe, mire rátaláltam a csapatokra, s még ekkor sem sikerült minden kételyt eloszlatni, ugyanis a csaliválasztás tekintetében is nagy gondban voltam. Azt tapasztaltam, hogy a fenék közelben, kb 2m-es vízben a kavicsbuckák mögött bújtak meg, várva a táplálékot. Még nem buktatták le magukat látványos rablásaikkal, nem kergették úgy a küszt, mint nyáron, ezért lassabb mozgású, de annál intenzívebb veretésű wobblereket favorizáltam, melynek meg is lett az eredménye. Sikerült jó pár őnt horogra csalni, egyetlen Kenart wobbival.

A kemény munka gyümölcse..sokat köszönhettem Ricsinek, és Lacinak is, kik helyismeretükkel, és tapasztalatukkal nagyban hozzájárultak a balinok felkutatásában!

Ahogy közeledett a nyár, egyre inkább a Salmo Thrill-t kezdtem favorizálni, hisz a balinok ekkor már látványosan falták a kishalakat. Időjárástól is függő étvágyuk hol lankadt, hol pedig az egekbe szökött. Eleinte sikertelenül vallattam a vizet, oda dobáltam a csalit, ahol a legtöbb rablást láttam. Abban reménykedtem, hogy ahol több balin is verseng egymással, ott valamelyik biztosan magáénak akarja majd tudni az én csalimat. Sajnos ez sem jelentett azonnali sikert, töprengeni kezdtem mi lehet a baj, s ekkor döbbentem rá, hogy a csalik színe sem mindegy. Először kicsit intenzívebb színű Thrilleket dobáltam, azt szerettem volna, hogy kitűnjön a csali a sok kishalból, ám a megoldást mégsem ez jelentette. Természetes színű, a küszre hajazó csalikat hamarabb ledurrantották, mint a feltűnőbbeket. Gyors vontatás mellett nagyon fogósnak bizonyult a Thrill is, heves kapásaikkal majd kirántották a kezemből a botot ezek a "fenekeszegek".

Sokaknak bevált csali a Thrill, köztük nekem is, de vannak akiknek egyáltalán nem ad halat..vajon miért?!

Az elkövetkezendő időszakban Máté barátom meghívására Délegyházán próbáltam szerencsét, a fekete sügérek nyomába eredve. A "nagyszájúak" horgászata sokaknak idegen műfaj, pedig a tavasz, nyár beköszöntével bányatavaink egyik legeredményesebben fogható halfaja. Horgászatuk rengeteg, számomra új technikát igényelt. Csalik tekintetében a popperek, s műférgek jelentettek újdonságot, ám a csali felkínálása sem az eddig szokásosnak mondható módon történt. A férgeket súly nélkül, Off set horgon kínáltuk fel a "fekáknak", melynek köszönhetően akadók környékén, vagy nádba dobva is könnyedén eltudtuk vezetni a csalit. Eleinte popperrel fogtam őket, majd Máté javaslatára férgeket is dobálni kezdtem. Hosszú idő elteltével megállapításunk szerint a legeredményesebb csali nyáron a műféreg volt. A nagyobb halakat már Deps wobbikkal fogta Máté, és Basirisky (műbéka) -vel.

Délegyháza kincsei..:)

Máténak köszönhetően láttam igazán nagy fekete sügért is! ;)

Ezúton is szeretném megköszönni Máténak, a nyári pecák során szerzett élményeket. A 2014-es évben is újra ellátogatok Délegy-re, az egyszer biztos! ;)

Visszatérve a Dunára, újra a balinokat vallattam, ekkor már nagyban zajlott a küszívás, melyen a legtöbb "őn" ott volt. Nem volt nehéz dolgom, ahol láttam fröcsögni a sneciket, ott balin is hajtott nem egyszer. Nagy wobblert tettem fel, melyet a küszök közé dobtam. Hamar le is durrantotta egy balin, ami persze egy sikeres fárasztás után szétverte az ívást, így egy jó darabig nem is vallattam újra azt a helyet.

Balin küszívásról..C&R! :)

Nyáron akadt kezembe a Salmo Tiny is, mely kicsi wobblert eddigi legeredményesebb csalimnak tudhatom. Talán a véletlennek köszönhetően, de nyár közepén UL felszereléssel , akkor még nem is sejtve a csaliban rejlő lehetőségeket, dobálni kezdtem egy ígéretesnek tűnő szakaszt. Meglepetésemre, napi 5-6 halat is fogtam vele, általában kis balinok, és jászok voltak vendégeim. Ezt az apró bogarat egyre inkább szerették, nem volt megállás. Minél többet fogtam vele, annál jobban magával ragadott ebben a kis csaliban rejlő óriási lehetőségeknek varázsa. Nagyon meglepett a "bogárka" eredményessége. Ahogy rátaláltam a domolykókra, onnantól kezdve minden pecámon egy álom vált valóra. A nyár folyamán sikerült összesen kb. 150 domolykót, 50 jászt, és számtalan kis balint fognom. Elképesztő mennyiségű hal került kezembe, majd vissza a vízbe. Köztük voltak szebb balinok is, és domolykó rekordom, melynek a legjobban örültem az összes közül.

Remek csali, ajánlom mindenkinek!!!

Íme,  46cm feletti domi rekordom. Számomra az "Év hala" volt! :)

A Tiny becsületére váljon, ezt a balint is megtartották apró horgai..

A nyár végén eltűntek a domik, s kénytelen voltam új célhal után nézni. A csukázás gondolata körvonalazódott bennem. Ahogy beütött az első fagy máris a plasztikokhoz nyúltam. Rövid idő alatt fogtam pár csukát, méret körülieket, és egy db. 50cm körülit. A suli ideje alatt keveset horgásztam, sajnos időm, s lehetőségem sem volt vallatni a vizet.

Téli szünetben újra vízre szálltunk Mátéval, ezúttal Várpalotára utaztunk, az S2 nevezetű tóra. Célhalunk természetesen a csuka volt, melyet csónakból próbáltunk becsapni, gumihalakkal, s wobblerekkel.
Jó hangulatú pecát sikerült lebonyolítanunk, Balázs társaságában, aki aranyköpéseivel hamar feldobta a hangulatot az erős szél által ringatózó csónakban. Máténak sikerült horogra csalnia 2 csukát, Balázsnak kb. 6 csuka aranyozta be a napját, engem pedig 1db kb. 60-55cm-es csuka illetett meg.

Ezzel a csukával zártam a 2013-as évet..:)

Összességében úgy gondolom sikeres évet zártam, új élményekkel gazdagodva. Hibáimból igyekeztem tanulni, és meghallgatni tapasztaltabb sporttársaimat.
A jövőre nézve rengeteg ötletem, és célom van. Elsősorban a videózás terén szeretnék nagy előrelépéseket tenni. A 2014-es évben megcélzom a patakokat is, és horogra szeretnék csalni pár pisztrángot, melyek eddig még nem voltak a megfogott halfajok listán. Legtöbb pecámra tehát magammal viszem a GoPro-t is, megörökítve ezzel az emlékezetes pillanatokat. Süllőket is üldözőbe veszem, 2013-ban sajnos hanyagoltam őket. Igyekszem havonta megjelenő írásokkal gazdagítani a blogot, szebbnél szebb képekkel.

Szeretnék köszönetet mondani minden barátomnak, minden kedves olvasónak, és a Fishing Time-nak! Megkésve bár, de kívánok mindenkinek boldog, sikerekben gazdag új évet! :)

GÖRBÜLJÖN! 

Pergetés fekete sügérre

Egy nehéz nap, és a fekák..

A Duna vízállása egy jódarabig lehetetlénné tette a horgászatot, sőt, be is tiltották azt. Mit tehetne a horgász, ilyen körülmények közepette? Először is hordja a homokzsákot, aztán ha elmúlt a veszély, én általában a horgász motyómat rendezgetem, és tervezem a következő pecámat. Sokminden megfordult a fejemben, de a legideálisabb ötletet Máté ihlette meg, aki tudni illik, a "fekák" szerelmese! :) ..mit ad Isten, este 9-kor rámír facebookon, hogy lenne-e kedvem egy csónakos fekázáshoz. Hamar beadtam a derekam..azon kaptam magam, hogy másnap reggel a  7:30-as busszal gurulok a Népliget felé. Ott találkoztunk Mátéval, és célba vettük Délegyházát, a fekete sügérek menyországát. Eme remek tórendszert másodjára látogattam meg, egy biztos,  nem utoljára. Hosszú gyaloglás után megérkeztünk a csónakhoz, rövid időn belül a vizet hasítottuk, persze némi evezéstechnikai gyakorlat után. :)

Hangulatos, meglepetésekkel teli ez a Délegy..:)

Az idő csodálatos volt, nem is lehetett volna jobb. A nagyszájúak pedig csakúgy hemzsegtek a nádtorzsák tövében. Nagyképűen, de bátran mondtuk: -Ma biztos fogunk!!:)  A halakat nem kellett keresni, mert mindenütt ott voltak, mégis, nehezen tudtuk horogra csalni őket. Hogy miért, arra nem tudtunk felelni. Dobáltunk nekik mindent, sokféle képpen, de mégsem a legmegfelelőbb módon. Így keresni kezdtük azokat a helyeket, ahol az adott csalikkal, horogra tudjuk csalni őket. A csalikról csak annyit, hogy férgek terén egyáltalán nem voltam felkészülve, pár darab kallódott a dobozban. Így wobblerekkel, és popperrel dobáltam a legtöbbet, eleinte eredménytelenül. Kicsit romlott kezdeti lelkesedésünk, de egyikünk sem szokta ilyen könnyen feladni. 

Tovább eveztünk hát az izzasztó nyári forróságban, mondtam is Máténak, keressünk valami árnyékosabb szakaszt, mert itt nem csak mi, még a halak is megsülnek!

Hamar ledobtuk a súlyt egy ígéretesnek tűnő pályán, és dobáltunk. Máté lelkesen dobálta külömböző férgeit, sokszor alkalmazta a Texas riget is. A kezdeti csipkedéseket végre felváltotta egy szép ütős kapás Máténál, nem tétlenkedett, másodpercek alatt kezében volt a 26cm-es feka, mely gyors fotózás után ment is vissza éltető elemébe.

Mohó fekusz, rutinos barátom kezében..:)

Megfigyeltük, hogy kisebb amúrok is bóklásznak a felszín közelében, párszor megis tévesztettek bennünket, messziről fekete sügérnek tűntek. Olykor nagy érdeklődéssel követték is a csalit.

A helyet, ahonnan Máté fogta az első halat, jó darabig vallattuk, végül nemis eredménytelenül.

Óvatosan, finom pöccintésekkel kísérve vontattam kicsi Storm popperemet, mely igen nagy érdeklődésnek örvendett. Az első jelentkező, komótosan követte a csalit, megállítottam azt, és a hal hamar le is szívta. Bevágás és rövid fárasztás után, nekem is megvolt az első halam.

Kis csali, közepes hal, nagy öröm! :)

..természetesen C&R!

Újabb ígéretes helyek után bóklászva meg-megálltunk az adott pályákon, és vallattuk a vizet.

A kis popperrel sikerült is becsapnom pár fekát, kapásaim száma, azonban bőven meghaladta a kifogott halak számát. Összesen legalább 20 kapásom volt, ebből össz-vissz három halat tudtam megfogni a kis szöcskével. Ennek oka talán a horog mérete, és a halak kapókedve volt. Máté is próbálkozott popperekkel, de ilyen pici, tulajdonképpen UL poppere még neki sem volt..talán a legkisebb az 5cm-es Rapala Skitter pop volt nála. Emiatt nem is sikerült kapásra bírnia Topwater csalikkal a fekákat, ami a kapókedvüknek tudható be.

Duci sügérem, a felszínen kapott..

Kivétel nélkül, mindegyik akadás szájszéli, halványlepkefing tartotta a legtöbb felszínen fogott halat! :)

Némelyik halat úgy tudtam csak kapásra bírni, ha szimplán feldühítettem. Az előtte többször is elvezetett poppernek végül nem tudott ellenállni, és vehemens támadás következtében le is szedte a felszínről.

Mérges csöppség :)

A nyerő csali színváltozatai.

Túl a horgásznap felén nem álltunk valami fényesen, de nem adtuk fel. Addig 4db hallal büszkélkedhettünk, ami 3 óra alatt kettőnktől nem valami fullos teljesítmény. Máté kedve kezdtett lankadni, érthetően. Valahogy felkellett dobni a hangulatot..ami sikerült is, a szűk csatornákon való keresztül evezések során. Egyetlen feka nem maradt a környéken  egy-két ilyen malőr után, de legalább jót nevettünk! :) Aztán minden jel nélkül, barátom fogni kezdte egy bokor tövében férgekkel a halakat, míg én a popperrel nem fogtam semmit. -Ajjaj, valamit tenni kell! ..mondtam poénkodva.

Máté végül megmutatta ki van otthon, és szépen fogdosta a fekákat, behozva csekély lemaradását!

Kiváló akadás..

Máté 4 halat fogott, míg én szerencsétlenkedtem..megkönyörült rajtam a Mester, és adott egy offset horgot, ugyanis azt is otthon felejtettem! Tehát végre valami férget is tűzhetek a horog végére, bizakodva a további sikerben.

Ajándékba kapott Berkley férgem jól mutatott a horgon, fekete, rákot imitáló teste azokkal a piros csillámokkal verhetetlen csalinak tűnt! Nem véletlenül, többször is megcsípték, látványosan követték a csalit a fekuszok, mígnem egy termetesebb jószág falatozni nem kezdte. Jónak láttam bevágni, és már meg is volt a hal. Éreztem súlyát, végre valamivel szebb egyed akadt a horgomra! Rövid kirohanások után, már a kezemben is volt, egy gyönyörű, egészséges, 30cm-es fekete sügér.

Első termetesebb fekám! :)

Gyönyörű hal volt, az étvágya is arányos volt a méretével. Ugyan nem kapitális példány, de számomra mégis egy új korszakot nyitott meg, a pergetés világában!

Súly nélkül könnyedén behörpentették a férgeket..

..gyenge étvágyuk miatt, ezzel a könnyítéssel is előnyre tudtunk szert tenni!

Elbúcsúztunk a nap halától is..:)

Csónakból ez volt utolsó halunk. Kiszálltunk egyszerű vizijárművünkből és útnak indultunk, menet közben több helyen is megálltunk, és dobtunk párat. Máté figyelmes lett egy ígéretes helyre, megdobta, és első dobásra ki is fogta onnan a búcsú fekát. 

Sügér a naplementében..

Az áhitott 10 hal azért csak összejött, és kiváló befejezéssel búcsúztunk Délegyházától.

Nehéz nap volt, ezt Máté barátom is megjegyezte. Szemmel láthatóan nem evett úgy a hal, mint ahogy általában szokott. Ennek ellenére, elégedetten szálltunk fel a buszra, jókat röhögve néhány férresikerült képen. :) 

Jó hangulattal búcsúztunk el egymástól, és habozás nélkül rávágtuk: "FOLYTKÖV"! ;)