2013. augusztus 29., csütörtök

UL pergetés a Dunán 2

UL pergetés a Dunán (2. rész) 

A múltkori sikereken felbuzdulva ismét megragadtam az Ultra Light felszerelést, keresve a választ a fejemben tengődő összes kérdésre, melyeket a nagy domolykók utáni vágyam szült. Izgatottan értem hát szeretett Dunám partjára, bízva abban, hogy ismét eredménnyel járok. Borongós változékony időjárás volt, így esőkabátban kezdtem el pergetni. A vízszint 20cm-el alacsonyabb volt mint korábban, így akadt olyan hely, ahol megfeneklett a wobbler. Ezeket a területeket magam mögött hagyva, újabb ígéretes pályák után kezdtem kutatni. Azokat a szakaszokat kerestem, melyek gyors folyásúak, és legalább 1m-es mélységgel rendelkeznek.

Hamar elcsábultam egy ígéretes helyet látva, és azonnal dobálni kezdtem. Egy benyúló kövezés mellé dobáltam, ahol megtört a víz, bízva abban, hogy mögé állnak be a domolykók.

Lássuk mit rejt..
A csali amivel dobáltam, ismét a Salmo Tiny volt. Az apró bogár kb. félméteres mélységben veretett, amikor hirtelen ellenállásba ütközött. A bevágást követően heves védekezésbe kezdett a hal, fütyült a fék, egyenlőre nem tudtam megállítani. 20m-el lejjebb tudtam magamhoz terelni a halat, kihozva a folyásból. Ekkor láttam meg a gyönyörű széles, sötét hátat, ami azonnal tudatta velem, hogy domolykóval van dolgom. bő 4 perces fárasztás után ismét kezeimben volt egy gyönyörű domi.

Megvagy!
Szépen akadt..
Hibátlan, 38cm-es domolykó! :)
A visszaenegedés után ismét vallatni kezdtem a pályát, nemis eredménytelenül. Több kisebb domolykó is jelentkezett, de újabb 30cm fölötti példány nem jött.

30 cm-es domi..és a kagyló :D
Vaskos hal..;)
A nap kezdett a fák mögé bukni, ekkor számítottam kövesekre, kiscsukákra is. A kő mellől, nem egyszer jelntkezett vizeink tigrise, mindig attól féltem, hogy valamelyik elviszi a wobblert..

Gyönyörű mintázatú, dunai növendék csuka..
Jól akadt, így nem lógott meg a "rovarevő"..:)
Nem sok időm maradt, dobáltam még párat, aztán elégedetten, halszagú kézzel tértem haza. Pár nap múlva délután 2 körül ismét visszatértem a Kisduna partjára. A körülmények kísértetiesen hasonlítottak az előző peca idején tapasztaltakhoz, a vízszint is maradt a régi, hol sütött a Nap, hol esett az eső, enyhe szél kíséretében. Kicsit élénkebb színű csalira váltottam, a Salmo Tiny HC-változata került a kapocsba. 

Meglepő módon az első dobást követően, nagy hallal hozott össze a sors. Nem tudtam megállítani, másodperceken belül már legalább 40-50m-e volt tőlem. Nagyokat bólintott a 2-8g-os Mag Pro a kezemben, a hal pedig kíméletlenül lopta a zsinórt. Az járt a fejemben, mi van, ha nem tudom megállítani?! Elfogy a zsinórom, és akkor annyi a mókának! 
A sors megoldotta a problémámat, a bot hirtelen kiegyenesedett, és azonnal tudtam, hogy ez a hal elúszott. Annak örültem, hogy megmenekült a wobbler és jópár méter zsinór, azt viszont nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam meg milyen hal volt a horgomon. -Talán egy kapitális domolykó?! -3kg feletti balin?! Nem tudom, az biztos, hogy szeret bogarakat uzsonnázni. Még megsem emésztettem a történteket, de már csörög a telefonom. Laci barátom az, fél óra múlva lelátogat ő is. Addigis, folytattam a pergetést.

Megfigyeltem, hogy néhány kisebb domi, jász, csipkedik a Tiny-t, de nem akadnak meg. Megmosolyogtam őket, aztán ők engem. Hirtelen ismét vehemensen rontott rá valami a csalira, meglepve ezzel az elbambult horgászt, jómagamat.  Hamar magamhoz tereltem, az egyébként kitartóan küzdő domolykót. 

Bizony-bizony szeretik..:) (33cm)
Úton a többiekhez..
Megérkezett Laci is, a megszokott jó humorával köszöntött, és hamar ő is dobálni kezdett. Én kicsivel feljebb mentem, hadd próbálkozzon az ígéretes pályákon komám is. Ismét a kövezés környékére látogattam, és csináltam amit már annyiszor begyakoroltam. A bogár épphogy, finoman a kő mellett csobbant, majd közepes gyorsasággal, közvetlen a kövek mellett húztam el. Ezt megismételtem jópárszor, de mind hiába. Leültem hát, és figyeltem Lacit, ahogy a kisbalinokat kapkodja az apró csalijával.

Bő fél óra is eltelt, mire újra megragadtam a botot, és dobálni kezdtem. Egy ügyetlen dobást követően, a csali nem a kő mellett, hanem attól jóval távolabb, a folyás közepén landolt. Gyorsan tekertem az orsót, minél hamarabb tudjak újat dobni. Féltávon aztán megállt a bot a kezemben, először azt hittem, hogy elakadtam, de nem. Az akadónak vélt hal megindult. Mentem utána énis, egy kicsit megsétáltatott. Azon izgultam, hogy a pici horgok valamelyike nem bírja majd ezt az extrém igénybevételt. 3 percen keresztül mentem utána, míg végre megpillanthattam azt a gyönyörű jószágot. Egy termetes domi akadt horogra. A horog vékonyan a szájszélben akadt, ahogy ezt megpillantottam, minden fejrázása a halnak, egy-egy ráncot szült a homlokomra.  Végül ismét én jöttem ki győztesen, a hal bő 5perces fárasztás után megadta magát.
Nagyon küzdött!
Gyönyörű jószág, faroktőig 44cm.
Nagyon boldog voltam, hogy ismét egy ekkora domolykót tarthattam a kezeimben. Már megint az a "jókor jó helyen"! Tudtam, hogy ezúttal is sokmindenben szerencsém volt, mind az akadást, mind a fárasztást illetőleg. Ám mégis, nagy elégedettséggel töltött el, hogy imsét falták azt a csodabogarat, csak helyet kellett változtatni. Levezetés képpen beálltunk a folyásba, egy bedőlt fa mellé, és onnan kezdtünk dobálni a lemenő nap fényében. Már az első dobásra volt jelentkező, egy ifjonc kősüllő dörgölte be a 3cm-es csalit.

Elbűvölő halak! :)
Ami megdöbbentett, hogy minden dobásomra volt jelentkező, melyek többsége ki is jött. Nagyon élvezetes peca volt ez, korántsem számítottam ekkora halbőségre. Összesen 25 db kövest sikerült becsapnom, 0,5 óra alatt. Sötétben jött pár szebbecske is, aztán ismét hazafelé vettük az irányt.

Ő volt az utolsó halam aznap..
Ismét nagy sikere volt a dunai UL pergetésnek, az biztos, hogy nem utoljára volt kezemben ez a könnyed szerkó! Jelenleg árad a Duna, a vízben való gázolást ellehet felejteni, ami egy darabig szünetelteti ezt a fajta pergetést, ám a halak mindig vannak valahol, mindig esznek valamit, úgyhogy nyomás utánuk, legyünk kitartóak! ;)

GÖRBÜLJÖN!


2013. augusztus 23., péntek

UL pergetés a Dunán

UL pergetés a Dunán (1. rész)

Könnyedség, hihetetlen fárasztások, felejthetetlen élmények ékesítik a dunai Ultra Light pergetést. Pár napja volt lehetőségem igazán elmerülni ebben a "misztikus" műfajban, amit sokan leginkább csak úgy definiálnak: "-Kis szerkó, kis csali, kis hal!" Pedig ez korántsem mindig így van. Tudni illik, minél idősebb a hal, annál tapasztaltabb, óvatosabb, s egyre nehezebben tudjuk becsapni őkelmét! Minden horgász álma, hogy horgára akadjon valami kapitális hal, "Élete hala". Nos nekem pár napja valóra vált az álmom. Egy olyan domolykót sikerült fognom, ami talán nálam is idősebb! Leírhatatlan érzés volt kézben tartani azt a csodálatos halat, mérete, és szépsége teljesen lenyűgözött. Ezalatt a pár délután alatt rengeteget tanultam az öreg folyó halaitól. 

Vajon mit rejt?
Vízben állva, csendben odasettenkedni az ígéretes pályákhoz, és az ott lévő halakat becsapni, látszólag nagy mutatványnak tűnt! Nem egyszerű feladat, elejinte csak kisebb egyedeknek örülhettem, leginkább 25cm-es jászok, balinok, domolykók voltak vendégeim. A folyás erőssége az adott körülményekhez képest talán a lehető legnagyobb volt, ami némelyik ígéretes csali használatát megakadályozta. 1/2 wobbler nem bírta az extrém folyást, túljátszotta magát, és kitört oldalra. Elővettem hát tartalék "bogaraimat", és azokkal dobáltam. A legígéretesebbnek a Salmo Tiny merülő változata bizonyult, kevés halam maradt le ennél a csalinál, kivéve, mikor összeakadt a két horog. Egyetlen hátránya ennek a csalinak, hogy a két horog összeér, tehát minden dobás előtt ellenőrizni kell a horgokat, nehogy összeakadva érjenek célt. Volt pár halam, köztük jobbak is, melyek az összeakadt horgoknak köszönheően lemaradtak. 

Aznap délután, mikor még semmit sem sejtettem abból, ami rám várt, csak 1,5 órás rövid pecát terveztem. Az idő csodálatos volt, enyhe szellő, szikrázó napsütés kíséretében. Láttam rabolni a balinokat is, kicsik nagyok egyaránt hajtották az aprónépet. Már a második dobás hallal végződött, egy kisbalin dörgölte be a csalit.

Szépen akadt!
Sok kapásom volt, jöttek balinok, jászok egyaránt.

Kisbalin, és a Salmo Tiny..:)
Meglepő módon a kisebb jászoknak is gyönyörűen, szájszélben akadt a horog.
Katica evő balin ifjonc..:)
Talán a helyválasztás nem volt az igazi, vagy csak egyszerűen elkerültek a nagyok, de kiló feletti példányt nem tudtam fogni. Itt azt gondolná az ember, hogy tényleg csak a kishalaké a főszerep, pedig számos hibalehetőség adódhat. Ekkor döbbentem rá arra, hogy bent a folyásban, nyílt szakaszokon kevésbé áll be egy öregebb hal, mint a növendékek, és bizony, ha egy ilyen "óvódával" találkozunk, legvalószínűbb, hogy csak az "óvódások" fogják megenni a nekik szánt uzsonnát! :) -Akkor hol lehetnek a nagyok? Figyelni kezdtem a vizet..nem dobáltam, teljes csöndben fürkésztem szemeimmel az árnyékos szakaszokat. Egy-egy bokor alatt, vagy benyúló fa környékén észrevettem, hogy valami lecuppantja a hátra maradt nyárfaszöszöket, s bogarakat. Már tudtam hol vannak, a következő feladat már csak az volt, hogy becsapjam őket.

Igyekeztem úgy dobni, hogy a csali mindig valami bokor, akadó, vagy benyúló ág mellé, lehetőleg az árnyékba érkezzen. Viszonylag lassan, de egyeneltesen tempóban vontattam a csalit, melynek  már az első dobásnál elcsábult egy domolykó. Az erős folyásban még nem tudtam megtippelni mekkora lehet, de húzott szépeket. Izgatottan fárasztottam a domit, majd megpillantottam a kb 28cm-es sporthalat.

Szép példány, mondtam neki szóljon az öreganyjának..:)
Hamar visszakerült éltető elemébe, s már dobtam is a következőt. A dobást követően hagytam, hogy a csali fenék közelbe süllyedjen, majd csak akkor kezdtem vezetni. A meredek part mellett húztam el kb 0.5 m-re, majd hirtelen nagy ellenállásba ütköztem. A fék visítani kezdett, majdnem énis. :) Elemi erővel van dolgom, tekerni nem igazán tudtam, csak tartani a botot. Az adrenalin szint az egekben, gondolataim a halon, a hal meg valahol 40m-re tőlem a folyásban volt. Elképesztő ereje volt az uszonyosnak, de egyszer ő is elfárad. 4-5 perc után már megpillanthattam a halat, egy huncut balin hörpentette be az apró csalit. Az utolsó kirohanásai már nem voltak olyan erőteljesek, egyértelműen elfáradt a fenekeszeg , ezután hamar kezemben volt a közel 2kg-os őn. UL felszereléssel igazán élvezetes fárasztás volt, azthiszem mindkettőnket megviselte.

Gyönyörű, életerős balin! :)
Végre beigazolódott, hogy a testesebb egyedek már kicsit lassabb folyásban, a part menti árnyékos szakaszokon tartózkodnak. Egy kis időre feljebb mentem a kisdunán, és ott folytattam a cserkelést, gondoltam így az ígéretesebb szakaszok is pihentetve lesznek egy darabig. Kisebb csapatokat mindig lehetett látni, amik általában növendék domolykók vagy balinok voltak. Ezekre rá sem dobáltam, mert ha én láttam őket, valószínű ők is láttak engem. 1-2 kapással megúsztam a fentebbi pályát, így pár perccel később visszatértem oda, ahol fogtam a halak zömét. Dobtam is, a vezetési technika maradt a régi. Talán már a 3. tekerésnél hirtelen odavágott a csalinak egy testesebb hal. Az előbbi esetre hivatkozva azthittem ezis balin, de nem. Gigantikus domolykó támadta meg a Salmo e remek csaliját. Ereje nagyobb volt mint a baliné, a végsőkig küzdött, én pedig igyekeztem minden kirohanását megfékezni, mert a folyásban egyszerűen nem bírtam vele. Hosszú harc után, végre kezemben tarthattam életem legnagyobb domolykóját. Felülmúlhatatlan érzés volt, csak csodáltam és csodáltam ezt a gyönyörű halat. Gyors fotózás után vissza került éltető elemébe.

 
Az akadás jó volt, megtartotta ezt a gyönyörű halat!
 A várva várt hal, végre kezeimben..-nőj még nagyobbra! ;)
A visszaengedés után egy jódarabig csak ültem a parton, és próbáltam feldolgozni mindazt, ami ma történt velem. Tényleg érdemes a "végletekig" finomítani a felszerelést, ha az öregebbjéből szeretnénk fogni. Természetesen a határokat betartva, s a körülményekhez, csali mérethez igazítva válasszunk!

Hihetetlen jó érzés volt ilyen eredménnyel zárni a napot. Mindvégig az a tudat volt bennem, hogy igen, ma valamit jól csináltam, ma adakozó volt a Duna, ma minden összejött.

 Újabb kérdések merültek fel bennem. Vajon holnap is ilyen szerencsés leszek, vagy nemis a szerencsének köszönhetem mindezt?! Sosem tudhatjuk igazán mit hoz a holnap, nekünk viszont mindent megkell tennünk annak érdekében, hogy eredménnyel járjunk!..


Készültem egy kis videóval is, így talán még hitelesebben tudom bemutatni mindazt, ami ezalatt a pár nap alatt történt! :)

(FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!)