Videók

Pergetés kősüllőre a Dunán

 

Márnák nyomában a Dunán

Amikor a márna raj "közepébe" dobunk

 

A meghorgászott vízterület ismét a Duna, a napszak éjszaka, a horgász pedig 3 jó barát. 2 hónappal ezelőttre  kell csak visszatekintenem, amikor is már kétségbe voltunk esve, a hosszan tartó alacsony vízállás miatt. A Kis Duna kilőve. Voltak/vannak olyan szakaszai, ahol átlehet gyalogolni a túlpartra, a folyás csak néhol tekinthető említésre méltónak, tehát tulajdonképpen állt a víz az Öreg folyó ezen mellékágában. Mi persze márnát szerettünk volna fogni, így nem maradt más hátra mint a Nagy Duna. 

Természetesen sikerült találnom egy olyan szakaszt, ami a lehető legkörülményesebben megközelíthető. Örültek is nekem a srácok, akik első márnázásuk gondolatát talán szebb képekben vetítették le magukban. No de a halért mindent! Azért nem keseredtek el horgászbarátaim  a távolság, az eleinte csak 1-2 halas pecák, és a nehézkes megközelítés miatt. 

Általában késő délután indultunk pecázni, mivel a nappali órákban a gébek megkeserítették a horgászatot, és lehetetlenné tették a márnák becserkészését. A választott szakasz partja kövezéssel tarkított, a víz lassú folyású(a kis vízállásnak is köszönhetően), a partfal meredek, a mederben törések találhatók. Azt gondolná az ember, hogy ez a pálya nem kifejezetten márnás terep. Igen ám, de azok a partról megközelíthető helyek amelyek jellegzetes márna tartó tulajdonságokkal bírnak mint pl. a gyors folyású sóderpúpokkal tarkított zátonyos szakaszok, azok nagy része most szárazon volt. Az adott horgászhelyünkön tehát a vízmélység kb 3-5m között mozgott.

A horgászhelyhez vezető utunk végén ki érve a kövekre elénk tárult a folyó szemet gyönyörködtető látványa. A nyár ezen időszakában 9 óra tájékán már a nap is kezdett nyugovóra térni, velünk elszánt horgászokkal ellentétben. 

A napfelkelték is csodálatosak.

Lecuccolás után a szerelékek összeállítása következett. Ádi és Dénes már izgatottan sürgetett, hogy mondjam el a szükséges paramétereket a szerelékkel kapcsolatban, hogy minél hamarabb betudjanak dobni. Nehezékként a gyenge folyás miatt elég volt a 40 illetve 50g-os ólom. ezt egy csúszó összetett forgókapoccsal rögzítettük a főzsinórhoz melyet megütköztettünk, körülbelül 30cm szabad csúszása volt. Az ólom formáját tekintve, minél laposabbat választottunk, amit nem görget el a víz, s beletud kapaszkodni a mederfenékbe. Az előke hossza 50-70 cm között volt, ennek előnye, hogy a csalinak van lehetősége sodródni a fenéken a hal pedig remélhetőleg nem fog gyanút és könnyedén felszívhatja azt szabadon, ellenállást már csak akkor érezve, mikor az már a szájában ül. Előkezsinór vastagsága 0,22mm-0,25mm ez a mederben található kagylók és kövek miatt volt szükséges, sőt még így is kockázatos választás volt. A horog mérete kizárólag 8-as volt. Ez a szerelék tapasztalataink szerint lehetővé tette a halvesztés minimalizálását, és esetleg járulékos halak megfogását is.

 

Na ők azok a járulékos halak. :)

Ami azt illeti Dénes is kitett magáért ezzel a szép 2,3kg-os dévérkeszeggel!

 Ami a csalit illeti, csonti csokor volt a nyerő, 10db-ot szúrtunk a horogra általában.

Kicsit neccesen akadt, de jól kivehető a horog mérete, és amire elcsábult ez a "porszívó"..

A horgászataink kereső horgászatok voltak. Bármilyen furán is hangzik de egyáltalán nem szórtunk be etetőanyagot, mégpedig a következők miatt. A távolság(60-80m) amit meghorgásztunk lehetetlenné tette a koncentrált etetést, figyelembe véve a folyást is, és azt hogy 3-an horgászunk egymástól nem messze. Nagy mennyiségű etetőanyag(2-3kg) beszórása esetén sem tudtam a márnákat korábban a szakaszon tartani, egyszerűen számukra ez elenyésző adag volt. A helyen tartózkodtak maximum 1 órán keresztül, aztán mikor az etetőanyagot (igen hamar) elfogyasztották tovább álltak. Így a feeder kosár sem jöhetett szóba. A pazarlást elkerülve úgy gondoltam egyszerűbb lesz a dolgunk ha a halak járását figyelembe vesszük és az adott sávot meghorgászva kiszedünk közülük pár darabot. Nem vagyok telhetetlen horgász, nem szokásom aberráltan sokat etetni és abban bízni, hogy ma több tucatot kiszedek, inkább a mennyiségi szemléletet férre téve, a kereső horgászat mellett döntök ha márnázásról van szó. Higgyétek el, ez is tud meglepetéseket okozni. A meglepetések pedig este 10órától kezdve egészen hajnali 4-ig csak úgy özönlöttek a horgainkra.

Csapatmunka (ezek a hűvös szeptemberi éjszakák) ;)

Elérkezett hát a várva várt első márna, mely ezúttal az én horgomra akadt. A halak megdöbbentő vehemenciával védekeztek, a legtöbb márnát huzamosabb ideig, olykor 5-10 percig is szükséges volt fárasztani. 

Bő másfeles szépség.

Átlagosan 15-20 percenként volt kapásunk. Körülbelül 8 alkalommal voltunk kint srácokkal éjszakákat áldozva a márnákért. Ez idő alatt összességében mindenki fogott bőségesen.

Dénes élete első márnájával..

..és Ádi élete első (szebb) márnájával! ;)

Rengeteg kapás csak szöszmötölős, bele bele húzós volt, ám akadt olyan jelentkező aki letépte a botot az ágasról. 

Például ő is ilyen volt:

Gyönyörű egészséges vadvízi márna. :)

Fantasztikus élményben részesültünk ez alatt a pár horgászat alatt, megismerték a srácok a Duna szebbik oldalát is. Volt olyan pecánk mely egészen reggel 8-ig is elhúzódott. Azért 12 órát kint ülni a parton igen csak kitartást igényel, de ezt nem bánta senki. 4óra után már csak 1-1 halat sikerült fogni, előtte azonban rengeteg kapásunk volt. Érzékelhetően a hajnal közeledtével tovább álltak a halak.

Egyszerűen csodálatos halak. Közel 2,5kg-os bajszos.

Catch and Release!

 Fogtunk bőségesen.

Gyönyörű vaskos hal..nem mértük de 3-as forma volt

Őt az uszály által keltett hullámok zavarták fel 

Sok halat köszönhettünk az uszályok által keltett hullámoknak is..halaink felét ilyenkor, hullámzásban fogtuk!

Előfordult az is, hogy éppen csak megérkeztünk, de már volt is jelentkező.

Kifejező kép. :P

A nyáritól egészen a késő őszi időszakig kisebb odafigyeléssel és időráfordítással sikeresek lehetünk a márna horgászat szempontjából. Amit tartsatok szem előtt az a víz folyásának erőssége, a vízmélység, é a mederviszonyok. Ahol van kagyló ott előbb vagy utóbb lesz hal is. Előny ha tisztában vagy a mederfekvéssel, és a különböző töréseket pontosan megtudod határozni, s annak környékét megtudod horgászni. A márnázáshoz szükséges felszerelésről, praktikákról és egyéb eszközökről, márkákról egy következő írásban fogok nektek beszámolni, addig is remélem kedvet kaptatok egy kalandos, felejthetetlen dunai márnázáshoz! 
 

Ha kitartóan keressük a márnákat, előbb vagy utóbb ilyen gyönyörű halakat tarthatunk majd kezünkben.

Napfelkelte a legjobb helyen!

GÖRBÜLJÖN! ;)

 

UL pergetés márciustól októberig

Az UltraLight pergetés célhalai a Dunán, a legmelegebb napokon, és a lehülő vizekben

Dunai pergetéseim során rádöbbentem arra, hogy a potenciális ellenfelem az UltraLight módszert alkalmazva főképpen a domolykó lehet. Ennek oka, hogy az általam horgászott szakaszokon egyértelműen ő a leginkább előforduló hal. Járulékos halként ott van még a jászkeszeg, a balin, a kősüllő, sőt még a süllő is, melyek közül az utóbbi 2 éjszaka a legjellemzőbb.

A könnyű pergetés nálam márciustól kezdődik, egészen a jászkeszeg tilalmi idejéig. Ilyenkor ellehet csípni pár szebbet is műbogarakkal, mint pl. a már oly sokszor említett Salmo Tiny-vel.

 

Egy darabosabb jászkeszeg a tavaszt sugalló fák alól.

Tilalom után érdekes módon a jász eltűnik a Kisdunáról, elenyésző számú kisebb egyedei találhatóak csak meg a szakaszon. Őket viszont felváltja a számomra már kecsegtetőbb egyedszámmal előforduló hal, a domolykó. Június tájékán megfelelő vízállás mellett vízben állva dobálom végig az ígéretesnek tűnő szakaszt. Ilyenkor nagyon könnyű dolgom van, hisz a halak rengetegszer megmutatják magukat, sok-sok domolykót látni bukni a felszínen egyéb bogarakat lehúzva a mélybe. Próbálok úgy beállni a vízbe, hogy a parthoz minél közelebb tudjak dobni, s annak vonalában tudjam végig vezetni a csalimat.

Innentől kezdve minden a halakon múlik, én már csak szépen egyenletesen, a jól megszokott módon vontatom a csalit.

Az erős folyásban egy kisebb domolykó fárasztása is izgalmas tud lenni.

Standard domi, szájában a Tiny egyik élénkebb megjelenésű változatával.

Csak jönnek, jönnek és jönnek..nincs megállás!

 

Egy darabosabb domolykó visszaengedése. (C&R)

A melegebb hónapokban nem jelent nagy kihívást a domolykó pergetés az öreg folyón megfelelő vízállás mellett. 

Az ideális vízállás domizáshoz.

Ellentétben az ősz beköszöntével, ekkor egyre nehezebb lesz őket horogra csalni. Hiába a jól bevált csali, a kedvező vízállás, ha a célhalunk fokozott óvatossággal táplálkozik, s kisebb csapatok tartózkodnak már csak a pályán. Ilyenkor tapogatózok csak, különböző méretű, veretésű, és mintázatú csalikkal próbálkozom. Volt olyan nap, amikor egyáltalán nem lehetett őket horogra csalni, olykor előfordult, hogy 1-2 hal megtisztelt jelenlétével, de komolyabb fogásokat nem tudtam felmutatni, így a hűvösebb hónapokban rákényszerültem az éjszakai könnyű pergetésre. Ebben az időszakban a célhalaim leginkább a süllők, kősüllők és balinok voltak. 

Helyet nem kellett változtatnom. Fényváltástól, egészen a későbbi órákig átvette a domolykók helyét a süllő és a kősüllő. Érdekes módon ugyanazon a vízterületen különböző napszakokban más és más halak fordulnak elő.

Ilyen látvány fogadott minket az esti pergetésre készülődve.

Fényváltáskor a legjellemzőbb vendég a balin..

..de számíthatunk süllőre is! (Komám süllőcskéje)

Kis csalikkal próbáltam őket horogra csalni, mely sikeresnek bizonyult. Az egyik ilyen csalim a Salmo Hornet 3cm-es változata volt. Az egyik legfontosabb szempont az a csali színe így éjszakánként. Ugyan a víz meglehetősen tiszta a Dunán, ám különös figyelmet szoktunk szentelni az élénkebb, rikító árnyalatú csaliknak, ezek voltak azok melyek leginkább beváltak. 

Kicsi Hornet a süllő szájában.

 Összességében azt tudom mondani, hogy aki az Ultra Light módszert alkalmazza, legtöbbször meg kell elégedjen az átlag, vagy annál kisebb méretű halakkal, de a kitartó halkeresés és kísérletezés gyümölcsöző lehet a kapitális domolykóra, jászra vágyó horgászok számára is. Kívánok minden horgásztársamnak, eredményes, élményekben gazdag horgászatot, görbüljön!

Év áttekintő..

2013-as évi eredményeim, terveim a jövőre nézve..

Eljött az idő, hogy összegezzem az elmúlt év tapasztalatait, és sikereit, egy dunai pecás szemszögéből. Rengeteg új módszert sikerült kipróbálnom, és sikerült is olykor, a különböző technikák útvesztőjében elvesznem, de szaktudással rendelkező barátaim kisegítettek minden bajból. A feederezés rejtelmeit Puskás Antal barátom osztotta meg velem, növelve ezzel a márnák iránti szeretetemet is. A pontyozás fortélyait, és a nyári balincsapatok felkutatásában rejlő apró momentumokat, Rozsnyai László barátom komoly időráfordításának köszönhetően sikerült magamévá tenni. A jászok és domolykók terén leginkább Jurinovics Ricsi barátom segítségével sikerült komolyabb eredményeket elérnem. Tavasszal volt szerencsém megismerni Tordai Mátét, aki előtt a fekete sügérezéssel kapcsolatban nincsenek titkok. Mátéval azóta rengeteg pecát bonyolítottunk le, melyek során komoly barátság alakult ki kettőnk között.

Az első pecáimra igen későn, március környékén került sor. Elsőként a márnákat szerettem volna felkutatni, és horogra csalni Lacival, az akkor folytonosan ingadozó Duna vizében. A kezdeti sikertelenségeket felváltotta, egy árhullámmal érkező márnacsapat étvágya. A csali esőgiliszta volt, a 6-os horgon. Etetni nem etettünk, ilyenkor még csak kerestük a halat, nem akartuk koncentrálni az érkező márnarajt egy etetéssel, és nem is igazán tudtuk volna, hisz az erős folyás több száz méterrel lejjeb is vihette volna a gombócokat. A legtöbb kapásunk sötétedésben volt, ilyenkor értek a márnák arra a szakaszra, ahol mi horgásztunk. Heves kapásaikkal jelezték, hogy itt vannak, és éhesek is. Ebben az időszakban rengeteg kapásunk volt, pár hal kivételével mindegyik merítő közelbe került. Érdekes módon több harcsa is jelentkezett, melyek kifárasztása feeder felszereléssel, a Kisduna gyors folyásában nagyon izgalmas feladatnak bizonyult.

2 márna, 2 harcsa a sok közül..C&R! :)


A következő célpont a jászkeszeg volt, mely halfaj horgászata úgy gondolom, az Ultra Light műfajjal a lehető legeredményesebben művelhető. Május előtti időszakban, március végén, áprilisban, még a tilalom előtt eredményesen foghatóak a Kisdunán is. Tapasztalataim szerint ívás után a jászok nagy része kimegy a Nagydunára, ezt Ricsi barátom is igazolta. Így csónak híján, ha jászt szeretnénk fogni, mindenképp ívás előtti időszakban, még tilalom előtt próbálkozzunk. A csalik tekintetében már előkerültek a bogarak is, de az ívás előtt különösen agresszív jászok sokszor nekirongyoltak a 7cm-es SSR-nek is. Délutáni időszakban rengetek "jászbukást" láttam, gyönyörű látvány volt, ahogy a szöszöket, apró bogarakat elragadják a felszínről. Kapások mégis akkor voltak, amikor étvágyuk lankadni látszott, és nem volt már annyi fordulás a környéken. Legtöbbször egy fa alól dobáltam az apró bogarat, ahol a rövid, könnyű bot elengedhetetlen kellék.

 Eseménydús, izgalmas pecákat köszönhettem a jászoknak..:)

 Május beköszöntével a balinok nyomába eredtem. A legnagyobb nehézség az volt a horgászatukkal kapcsolatban, hogy még nem tudtam hol tartózkodnak ilyenkor, milyen mélyen vannak, és milyen csali lenne a legeredményesebb, így első sorban a tartózkodásukra voltam kíváncsi, mivel nem szerettem volna egy üres szakaszt vallatni. Rengeteg időt vett igénybe, mire rátaláltam a csapatokra, s még ekkor sem sikerült minden kételyt eloszlatni, ugyanis a csaliválasztás tekintetében is nagy gondban voltam. Azt tapasztaltam, hogy a fenék közelben, kb 2m-es vízben a kavicsbuckák mögött bújtak meg, várva a táplálékot. Még nem buktatták le magukat látványos rablásaikkal, nem kergették úgy a küszt, mint nyáron, ezért lassabb mozgású, de annál intenzívebb veretésű wobblereket favorizáltam, melynek meg is lett az eredménye. Sikerült jó pár őnt horogra csalni, egyetlen Kenart wobbival.

A kemény munka gyümölcse..sokat köszönhettem Ricsinek, és Lacinak is, kik helyismeretükkel, és tapasztalatukkal nagyban hozzájárultak a balinok felkutatásában!

Ahogy közeledett a nyár, egyre inkább a Salmo Thrill-t kezdtem favorizálni, hisz a balinok ekkor már látványosan falták a kishalakat. Időjárástól is függő étvágyuk hol lankadt, hol pedig az egekbe szökött. Eleinte sikertelenül vallattam a vizet, oda dobáltam a csalit, ahol a legtöbb rablást láttam. Abban reménykedtem, hogy ahol több balin is verseng egymással, ott valamelyik biztosan magáénak akarja majd tudni az én csalimat. Sajnos ez sem jelentett azonnali sikert, töprengeni kezdtem mi lehet a baj, s ekkor döbbentem rá, hogy a csalik színe sem mindegy. Először kicsit intenzívebb színű Thrilleket dobáltam, azt szerettem volna, hogy kitűnjön a csali a sok kishalból, ám a megoldást mégsem ez jelentette. Természetes színű, a küszre hajazó csalikat hamarabb ledurrantották, mint a feltűnőbbeket. Gyors vontatás mellett nagyon fogósnak bizonyult a Thrill is, heves kapásaikkal majd kirántották a kezemből a botot ezek a "fenekeszegek".

Sokaknak bevált csali a Thrill, köztük nekem is, de vannak akiknek egyáltalán nem ad halat..vajon miért?!

Az elkövetkezendő időszakban Máté barátom meghívására Délegyházán próbáltam szerencsét, a fekete sügérek nyomába eredve. A "nagyszájúak" horgászata sokaknak idegen műfaj, pedig a tavasz, nyár beköszöntével bányatavaink egyik legeredményesebben fogható halfaja. Horgászatuk rengeteg, számomra új technikát igényelt. Csalik tekintetében a popperek, s műférgek jelentettek újdonságot, ám a csali felkínálása sem az eddig szokásosnak mondható módon történt. A férgeket súly nélkül, Off set horgon kínáltuk fel a "fekáknak", melynek köszönhetően akadók környékén, vagy nádba dobva is könnyedén eltudtuk vezetni a csalit. Eleinte popperrel fogtam őket, majd Máté javaslatára férgeket is dobálni kezdtem. Hosszú idő elteltével megállapításunk szerint a legeredményesebb csali nyáron a műféreg volt. A nagyobb halakat már Deps wobbikkal fogta Máté, és Basirisky (műbéka) -vel.

Délegyháza kincsei..:)

Máténak köszönhetően láttam igazán nagy fekete sügért is! ;)

Ezúton is szeretném megköszönni Máténak, a nyári pecák során szerzett élményeket. A 2014-es évben is újra ellátogatok Délegy-re, az egyszer biztos! ;)

Visszatérve a Dunára, újra a balinokat vallattam, ekkor már nagyban zajlott a küszívás, melyen a legtöbb "őn" ott volt. Nem volt nehéz dolgom, ahol láttam fröcsögni a sneciket, ott balin is hajtott nem egyszer. Nagy wobblert tettem fel, melyet a küszök közé dobtam. Hamar le is durrantotta egy balin, ami persze egy sikeres fárasztás után szétverte az ívást, így egy jó darabig nem is vallattam újra azt a helyet.

Balin küszívásról..C&R! :)

Nyáron akadt kezembe a Salmo Tiny is, mely kicsi wobblert eddigi legeredményesebb csalimnak tudhatom. Talán a véletlennek köszönhetően, de nyár közepén UL felszereléssel , akkor még nem is sejtve a csaliban rejlő lehetőségeket, dobálni kezdtem egy ígéretesnek tűnő szakaszt. Meglepetésemre, napi 5-6 halat is fogtam vele, általában kis balinok, és jászok voltak vendégeim. Ezt az apró bogarat egyre inkább szerették, nem volt megállás. Minél többet fogtam vele, annál jobban magával ragadott ebben a kis csaliban rejlő óriási lehetőségeknek varázsa. Nagyon meglepett a "bogárka" eredményessége. Ahogy rátaláltam a domolykókra, onnantól kezdve minden pecámon egy álom vált valóra. A nyár folyamán sikerült összesen kb. 150 domolykót, 50 jászt, és számtalan kis balint fognom. Elképesztő mennyiségű hal került kezembe, majd vissza a vízbe. Köztük voltak szebb balinok is, és domolykó rekordom, melynek a legjobban örültem az összes közül.

Remek csali, ajánlom mindenkinek!!!

Íme,  46cm feletti domi rekordom. Számomra az "Év hala" volt! :)

A Tiny becsületére váljon, ezt a balint is megtartották apró horgai..

A nyár végén eltűntek a domik, s kénytelen voltam új célhal után nézni. A csukázás gondolata körvonalazódott bennem. Ahogy beütött az első fagy máris a plasztikokhoz nyúltam. Rövid idő alatt fogtam pár csukát, méret körülieket, és egy db. 50cm körülit. A suli ideje alatt keveset horgásztam, sajnos időm, s lehetőségem sem volt vallatni a vizet.

Téli szünetben újra vízre szálltunk Mátéval, ezúttal Várpalotára utaztunk, az S2 nevezetű tóra. Célhalunk természetesen a csuka volt, melyet csónakból próbáltunk becsapni, gumihalakkal, s wobblerekkel.
Jó hangulatú pecát sikerült lebonyolítanunk, Balázs társaságában, aki aranyköpéseivel hamar feldobta a hangulatot az erős szél által ringatózó csónakban. Máténak sikerült horogra csalnia 2 csukát, Balázsnak kb. 6 csuka aranyozta be a napját, engem pedig 1db kb. 60-55cm-es csuka illetett meg.

Ezzel a csukával zártam a 2013-as évet..:)

Összességében úgy gondolom sikeres évet zártam, új élményekkel gazdagodva. Hibáimból igyekeztem tanulni, és meghallgatni tapasztaltabb sporttársaimat.
A jövőre nézve rengeteg ötletem, és célom van. Elsősorban a videózás terén szeretnék nagy előrelépéseket tenni. A 2014-es évben megcélzom a patakokat is, és horogra szeretnék csalni pár pisztrángot, melyek eddig még nem voltak a megfogott halfajok listán. Legtöbb pecámra tehát magammal viszem a GoPro-t is, megörökítve ezzel az emlékezetes pillanatokat. Süllőket is üldözőbe veszem, 2013-ban sajnos hanyagoltam őket. Igyekszem havonta megjelenő írásokkal gazdagítani a blogot, szebbnél szebb képekkel.

Szeretnék köszönetet mondani minden barátomnak, minden kedves olvasónak, és a Fishing Time-nak! Megkésve bár, de kívánok mindenkinek boldog, sikerekben gazdag új évet! :)

GÖRBÜLJÖN! 

Csukák nyomában, a Dunán..

Csukák nyomában, a Dunán..

Jó ideje nem tudtam domolykót fogni, hol a vízállás, hol időm korlátozta a lehetőségeimet. Ahogy adódott egy kis szabadidőm,  már a pecán járt az eszem. Szóltam is Máté barátomnak, hogy ismét üldözőbe kéne venni az uszonyosokat. Őt sem kellett győzködni,  bizony magával ragadta az a csodálatos élővilág, hangulat, amivel az Öreg folyó büszkékedhetett. Ezúttal 2 napos pergetést terveztünk szeretett folyónkra, a Dunára.

Elsődleges célpont a domolykó volt. Első nap őket próbáltuk becsapni, de nem jártunk sikerrel. A jól bevált nyári helyeket elfelejthettük, a domik megkeresésére pedig nem lett vona elég 1 nap. Aznap fogtunk pár kiscsukát, csapót, hogy véletlenül se betlizzünk.

Fáradtan mondtunk búcsút a napnak, mely valamilyen szinten mindkettőnknek csalódást okozott. Esti beszélgetések tárgya leginkább az volt, hogy másnap mire horgásszunk. Hosszas egyeztetés után arra jutottunk, hogy csukázunk egyet. A koránkelést hamar kivertük a fejünkből, mire lejutottunk a vízpartra közel 11 óra volt. Horgászhelyként most a Duna egyik öblét választottuk, hátunk mögött hagyva a Kisdunát.
Az út az öböl felé nehézkes volt. Biciklivel, a sáros, egyenetlen terepen csak úgy csúszkáltunk, főleg a kolléga. A sarat álltuk, és az út végére Máté is megtanult váltani! :) Jó volt újra látni, az egyébként már agyonhorgászott öblöcskét. Vad környezete, kiszámíthatlansága kihívás a horgászoknak, kihívás, amit mi minden peca alkalmával keresünk. Izgatottan kötöttük fel a harapás álló előkét, majd a csali választás következett.

Ez a látvány fogadott bennünket..:)

Máté támolygó villantót, Ottó bácsi remekét tette a kapocsba, én a méltán híres csuka csalit, a Salmo Slider-t választottam 7cm-es változatban. Dobáltuk a jobbnál jobb helyeket. A megmaradt sulyom szélét vallattuk, gondolván, hogy a csukák ott kerestek menedéket. Kezdeti kapástalanságnak köszönhetően váltogatni kezdtük csalijainkat. Máté első kapása twisterre volt, nem sokkal később sok kroki tudatta velünk hogy ott lapulnak a sulyom alatt, de egyik sem jött fotózkodni.

Jó 2 óra telt el, és még halat nem sikerült kézközelbe terelni. Kapásunk volt bőven, de rosszul akadtak. Az időjárás is változékony volt, hol fújt, hol esett, hol sütött. Lelkesedésünk tartott  még, a kapások nem hagyták lankadni kedvünket, ám a hatékonysággal nem voltunk megelégedve. A sikertelen fárasztások után, szükségesnek  láttam a Jigek, és gumihalak ellenőrzését. Az első szembetűnőbb probléma az volt, hogy nem volt elég hosszú horogszáram a 7cm-es Mann's gumihal testéhez viszonyítva. Mélyebbre nyúltam hát a dobozomba, és olyan Jiget kerestem, mely majdnem a gumihal feléig ért.
A változtatás nem maradt eredménytelenül. Míg Máté barátom lelkesen dobált a "sulyomfoltokba", addig én egy benyúló fa mellé ejtettem be a csalit.

Halat sejtető pálya..

Hagytam, hogy a gumihal süllyedjen a fenékig, majd heves rántásokkal kísérve viszonylag lassan kezdtem vontatni. Igyekeztem a sérült kishalat utánozni, mivel ilyenkor október, november tájékán még bőven akad tápláléka a csukáknak. A kishalak még nem verődtek nagy bandákba, ebben a kis öblöcskében könnyebb prédának számítanak a ragadozók számára. Feltételezésem az volt, ha a sebesült halat utánozom, nagyobb érdeklődésnek örvend majd a csali, mivel még könnyebb prédána egy sérült kishal. Félúton heves ellenállásba ütközött a csali. A bot táncolni kezdett a kezemben, ismét csuka kapta el a gumit. Hamar a felszínre jött, és kecses szaltóival tudatta is velünk, hogy jó erőben van. Átkiáltottam Máténak, hogy dolog van. Szűk 4 perces fárasztás után már a kezemben is volt, első szebbnek mondható őszi csukám. Nagyon örültem neki, Máté is mosolyra derült, félretéve a bosszantóan sok leakadt halát.

Egészséges, gyönyörű dunai csukesz, a maga 50cm-ével..:)

Nőjj nagyra! :)

A visszaengedés után mentem Máté után, már nemis dobáltam. Inkább figyeltem, a fekete sügérezései során jól begyakorolt pontos dobásait. Ügyesen juttatta a kis twistert két sulyom folt közé, habár most nem a casting-et, kedvenc módszerét alkalmazva. Pontos dobásainak megis lett az eredménye. Csak annyit hallottam, hogy..-Berza megvan!..és már láttam is a burványokat. A hal betört a sűrű növényzetbe, nehezítve barátom dolgát. A bot perecelt, én pedig csak annyit láttam a két bokor közül kikukkantva, hogy hirtelen kiegyenesedik a pálca Máté kezében. Csalódottan felelte: -elment..
A hal darabosnak tűnt, annál inkább sajnáltuk, hogy ő is meglépett. Dobta is a következőt, hátha lapul még ott valami. Egy vízbenyúló ág szélét célozta meg. A súlytalan twister-t hirtelen ismét elragadta egy csuka, bár látva az egész akciót, a hal alig volt 30cm. Lelépett ő is, nehogy elkéssen az oviból. Máté érezte, hogy nincs szerencsés napja, mondta is, hogy ez egy peches pecája. Neki volt a legtöbb akciója, de a halai mind cserben hagyták, az egyébként remek horgászstílussal megáldott ifjú pecást.

Őszülő öböl, tele meglepetéssel..:)

Az öblöt megkerülve egy laposhoz érkeztünk. Itt volt a legsekélyebb a víz. Újra dobálni kezdtem, ugyanazzal a Mann's gumival amivel a csukát is fogtam. Elhúzva a sulyom szélénél érdeklődőnek örvendhetett a csali. 40cm körüli  csuka követte le, de nem vert oda. Mesélem Máténak, aki gyorsan rávágja: -Dobd meg mégegyszer, elfogja vinni!
Ígyis tettem, ugyanazon az útvonalon vezettem a csailt, amit hirtelen elis ragadt a csukesz. Nagy valószínűséggel ugyanaz a hal, mely másodpercekkel előtte lekövette. Hamar kezemben volt az újabb csuksz.

Kisebb mint az előző, de gyönyörű hal!

Szájszéli akadás..

Természetesen visszakerült ő is, oda, ahova való. A nap végéhez közeledve Máté egyre inkább kevesebb esélyt látott a halfogásra. Kedve is lankadt, kezdett beletörődni a betlibe. Ismét felelte: -ez egy ilyen nap.
Sajnáltam, mert a komolyabb akcióknak ő örvendhetett. Még egy utolsót dobott, hátha. A sors fintora, hogy ez az utolsó dobás, egy 30cm-es bicskacsukeszt hozott Máténak, ami szerencsésen kiesett a kezéből, vissza a vízbe. :) Kép nélkül, de betlimentesen fejezte be a pecát.

A gumihalat a nap végére szétszabdalta egy kiscsuka, így neki végetért pályafutása, ám testvérei hadba foghatóak még. A továbbiakban csukára a gumihalakat fogom erőltetni, ugyanis eddig a legeredményesebben azt tudtam alkalmazni pecáim során.

Hadirokkant Mann's..:)

Mondtam Máténak próbáljunk rá mégegyszer az öböl hátsó részén, de megunta, így inkább a hazaút mellett döntöttünk. Úgy gondolom, jó pecánk volt ismét, bár csalódnunk is kellett. Máté igazi horgászként, fittyethányt a peches napra, és jókat röhögve indultunk kifelé. Már a folytatás gondolata körvonalazódott bennünk, de nem akartunk előre szaladni, így az első, és legfontosabb dolog ami hazaéréskor elhangzott, az egy jókis gyros a közeli büfében. :)
Rengeteg jó pecám volt Mátéval, örülök, hogy a nyáron megismerhettem. Akció dús peca volt ez, tele pozitív, és negatív élményekkel. Összeségében ismét jól zárult egy hétvége, melyet a halaknak szenteltünk. A mostani terep más volt, mint közös pecáink bármelyikén, de úgy gondolom mindketten helytálltunk, és izgatottan várjuk a folytatást.

Hogy mire, mikor, és hol horgászunk legközelebb? A következő írásban kiderül! ;) Csukákban gazdag őszt kívánok mindenkinek!

GÖRBÜLJÖN!

Új írás, HAMAROSAN!

Csukák nyomában, a Dunán..

HAMAROSAN!

A Salmo Tiny..

Egy apró csali, nagy sikere

Idén volt szerencsém belecsöppenni az Ultra Light pergetés világába. Rengeteg kérdést hagyott maga után ez a finom technika, leginkább a csali tekintetében voltam gondban. Hiányos felszerelésem tagjai közül válogatva igyekeztem  megtalálni a nyerő wobblert, az adott szituációkhoz igazítva. Hosszas próbálkozás után kezembe akadt egy duci wobbler, kis horgokkal, előnyös 2,5g-os súllyal. -Te jössz pajtás! (mondtam a kis csalinak, és dobtam). Izgatottan vontattam a bogarat, amikor hirtelen ledurrantotta valami. Első UL-es halamat ennek a csalinak, a Salmo Tiny-nek köszönhettem. Ekkor még nem sejtettem, hogy halaim zömét ezzel a "csodabogárral" fogom majd.

Csodálatos, vad környezetben pergettem..

Az igazi áttörést akkor érte el nálam ez a csali, amikor életem eddigi legnagyobb domolykóját fogtam meg vele. Lassan, óvatosan vontatott kis wobblerem, egy heves támadás után nagy igénybevételnek volt kitéve, de állta a sarat. A kb. 46cm-es domolykót látva elámultam. Jóformán sokkolt az eset. :)

Szerencsés akadás..

Mikor ráéreztem a Tiny-re, onnantól kezdve nem volt megállás, sorra fogtam vele a szebbnél szebb domikat, jászokat, balinokat. Igazából minden körülményben megállta a helyét, nem volt vele nehéz a halfogás. Olyan kitűnő csali, hogy amikor ráálltam az ígéretes pályákra, azonnal leverte valami. Ha több hal volt ott, több kapásom volt, több halat fogtam. Annyira kedvelték, hogy volt olyan jász, amit egy nap kétszer is megfogtam. Ugyanazokkal a sebekkel rendelkező növendék jaszkó dörgölte be a csalit! :) 

Ilyen helyeken a csalit kb. 5-10cm-erre húztam a felszíntől..VERHETETLEN!

Domi a kövek mögül..BC változatra csábult el!

Naplementés domi, a HC színkóddal rendelkező Tiny-t dörgölte be..:)

Kövér domolykó, még tömte magát..:) ..ez esetben a HC változatot nézte ki magának.

Árnyékos szakaszról, bokrok alól az élénkebb színek váltak be..itt pl a BT volt a nyerő!

Sokszor voltak vendégeim egy fotó erejéig a kisbalinok is, meg a nem kicsik is..:)

Falánk csöppség.

Kivétel nélkül mindegyik halat visszaengedtem!

49cm-es balin a Salmo Tiny BC-re..itt még bírta a horog!

Fontos megemlítenem azt is, hogy kizárólag a Tiny merülő változatát használtam, a súlya végett, és azért, hogy a lehető leghamarabb az adott mélységben tudjam húzni a csalit. Ennek ellenére volt olyan domolykóm, mely a beeső bogarat durrantotta le.

Meglepett ez a 30cm körüli domi, mikor beesés után azonnal vitte a bogarat..:)

Kisebb domi és a BC..:)

Sok oldalú csali, majdnem minden halat meglehet fogni vele..

Nem egyszer csukák akadtak a Salmo Tiny horgaira..

Éjszaka a kövesek is ették az élénkebb színű Tiny-ket..

Az egyik legritkább vendég pergetés közben a bucó, de még ő sem tudott ellenállni ennek a csalinak! :)

A képen is látszik, zátonyos szakaszról jött a bucó..lehet hozzáverődött a domi bandákhoz! :)

A csalik különféle mintázata sokunkat izgat: melyiket, mikor, hol dobjuk? Mielőtt a biztonság kedvéért begyűjtenénk az összeset, hozzá tenném, hogy nekem melyik szín, mikor, és hol vált be. Alapvetően a természetes színeket kedvelem, a bogarak tekintetében tehát a cserebogár, darázs mintás csalikat. Tiszta, napos időben, kis víznél nem használok rikító wobblereket, tehát a HC, BT, OYT, GRH színkóddal rendelkező Tiny-ket nem használom ilyenkor. Ami szóbajöhet ilyenkor az az SI, SBT, BC, CC, GGT változatok. Egyet kihagytam, a misztikusnak tekinthető LB-t (katicát), mely minden körülmény közepette fogós lehet, igazság szerint a halak kapókedvétől függ. Ez nem az a csali amit ha nincs étvágya a halnak megfog enni, de feltűnő színe, intenzív veretése garantáltan nem marad figyelmen kívül. 

Nekem ezek vannak meg, ajánlom mindenkinek! Balról a színkódok: LB, BT, HC, BC, SI

Az élénk csalikat magától értetődően tehát éjszaka, vagy nappal, de zavaros vízben, borult időben, vagy fák alatt érdemes használni, ahol a fényviszonyok ezt megkívánják. Nem győzöm hangsúlyozni ennek a csalinak a hatékonyságát. Kevés talpra esettség, megfelelő felszerelés birtokában bárki eredményesen használhatja! 

Apropó, felszerelés..az egyik legfontosabb eleme a bot. Fontos, hogy könnyű, finom, de ugyanakkor feszes botot válasszunk. Személy szerint én egy 2-8g-os Mitchell Mag Pro botot használok, 210cm-es hosszban. A zsinórom egy egyszerű 20-as Carbotex monofil zsinór. Az orsó melyet ideálisnak tekinthetünk az 2000-3000-es méretben, elsőfékes, könnyű, de masszív szerkezet. Nekem egy Abu Garcia Orra SX orsóm van, 5.8-as áttételével tökéletes wobblerezéshez.

 Az írás lényegére visszatérve, kívánok mindenkinek sok sikert, szerencsét, és kitartást ehhez a kis csalihoz, használjátok, higgyetek benne..működni fog! ;)

GÖRBÜLJÖN!