UL pergetés márciustól októberig

Az UltraLight pergetés célhalai a Dunán, a legmelegebb napokon, és a lehülő vizekben

Dunai pergetéseim során rádöbbentem arra, hogy a potenciális ellenfelem az UltraLight módszert alkalmazva főképpen a domolykó lehet. Ennek oka, hogy az általam horgászott szakaszokon egyértelműen ő a leginkább előforduló hal. Járulékos halként ott van még a jászkeszeg, a balin, a kősüllő, sőt még a süllő is, melyek közül az utóbbi 2 éjszaka a legjellemzőbb.

A könnyű pergetés nálam márciustól kezdődik, egészen a jászkeszeg tilalmi idejéig. Ilyenkor ellehet csípni pár szebbet is műbogarakkal, mint pl. a már oly sokszor említett Salmo Tiny-vel.

 

Egy darabosabb jászkeszeg a tavaszt sugalló fák alól.

Tilalom után érdekes módon a jász eltűnik a Kisdunáról, elenyésző számú kisebb egyedei találhatóak csak meg a szakaszon. Őket viszont felváltja a számomra már kecsegtetőbb egyedszámmal előforduló hal, a domolykó. Június tájékán megfelelő vízállás mellett vízben állva dobálom végig az ígéretesnek tűnő szakaszt. Ilyenkor nagyon könnyű dolgom van, hisz a halak rengetegszer megmutatják magukat, sok-sok domolykót látni bukni a felszínen egyéb bogarakat lehúzva a mélybe. Próbálok úgy beállni a vízbe, hogy a parthoz minél közelebb tudjak dobni, s annak vonalában tudjam végig vezetni a csalimat.

Innentől kezdve minden a halakon múlik, én már csak szépen egyenletesen, a jól megszokott módon vontatom a csalit.

Az erős folyásban egy kisebb domolykó fárasztása is izgalmas tud lenni.

Standard domi, szájában a Tiny egyik élénkebb megjelenésű változatával.

Csak jönnek, jönnek és jönnek..nincs megállás!

 

Egy darabosabb domolykó visszaengedése. (C&R)

A melegebb hónapokban nem jelent nagy kihívást a domolykó pergetés az öreg folyón megfelelő vízállás mellett. 

Az ideális vízállás domizáshoz.

Ellentétben az ősz beköszöntével, ekkor egyre nehezebb lesz őket horogra csalni. Hiába a jól bevált csali, a kedvező vízállás, ha a célhalunk fokozott óvatossággal táplálkozik, s kisebb csapatok tartózkodnak már csak a pályán. Ilyenkor tapogatózok csak, különböző méretű, veretésű, és mintázatú csalikkal próbálkozom. Volt olyan nap, amikor egyáltalán nem lehetett őket horogra csalni, olykor előfordult, hogy 1-2 hal megtisztelt jelenlétével, de komolyabb fogásokat nem tudtam felmutatni, így a hűvösebb hónapokban rákényszerültem az éjszakai könnyű pergetésre. Ebben az időszakban a célhalaim leginkább a süllők, kősüllők és balinok voltak. 

Helyet nem kellett változtatnom. Fényváltástól, egészen a későbbi órákig átvette a domolykók helyét a süllő és a kősüllő. Érdekes módon ugyanazon a vízterületen különböző napszakokban más és más halak fordulnak elő.

Ilyen látvány fogadott minket az esti pergetésre készülődve.

Fényváltáskor a legjellemzőbb vendég a balin..

..de számíthatunk süllőre is! (Komám süllőcskéje)

Kis csalikkal próbáltam őket horogra csalni, mely sikeresnek bizonyult. Az egyik ilyen csalim a Salmo Hornet 3cm-es változata volt. Az egyik legfontosabb szempont az a csali színe így éjszakánként. Ugyan a víz meglehetősen tiszta a Dunán, ám különös figyelmet szoktunk szentelni az élénkebb, rikító árnyalatú csaliknak, ezek voltak azok melyek leginkább beváltak. 

Kicsi Hornet a süllő szájában.

 Összességében azt tudom mondani, hogy aki az Ultra Light módszert alkalmazza, legtöbbször meg kell elégedjen az átlag, vagy annál kisebb méretű halakkal, de a kitartó halkeresés és kísérletezés gyümölcsöző lehet a kapitális domolykóra, jászra vágyó horgászok számára is. Kívánok minden horgásztársamnak, eredményes, élményekben gazdag horgászatot, görbüljön!

Év áttekintő..

2013-as évi eredményeim, terveim a jövőre nézve..

Eljött az idő, hogy összegezzem az elmúlt év tapasztalatait, és sikereit, egy dunai pecás szemszögéből. Rengeteg új módszert sikerült kipróbálnom, és sikerült is olykor, a különböző technikák útvesztőjében elvesznem, de szaktudással rendelkező barátaim kisegítettek minden bajból. A feederezés rejtelmeit Puskás Antal barátom osztotta meg velem, növelve ezzel a márnák iránti szeretetemet is. A pontyozás fortélyait, és a nyári balincsapatok felkutatásában rejlő apró momentumokat, Rozsnyai László barátom komoly időráfordításának köszönhetően sikerült magamévá tenni. A jászok és domolykók terén leginkább Jurinovics Ricsi barátom segítségével sikerült komolyabb eredményeket elérnem. Tavasszal volt szerencsém megismerni Tordai Mátét, aki előtt a fekete sügérezéssel kapcsolatban nincsenek titkok. Mátéval azóta rengeteg pecát bonyolítottunk le, melyek során komoly barátság alakult ki kettőnk között.

Az első pecáimra igen későn, március környékén került sor. Elsőként a márnákat szerettem volna felkutatni, és horogra csalni Lacival, az akkor folytonosan ingadozó Duna vizében. A kezdeti sikertelenségeket felváltotta, egy árhullámmal érkező márnacsapat étvágya. A csali esőgiliszta volt, a 6-os horgon. Etetni nem etettünk, ilyenkor még csak kerestük a halat, nem akartuk koncentrálni az érkező márnarajt egy etetéssel, és nem is igazán tudtuk volna, hisz az erős folyás több száz méterrel lejjeb is vihette volna a gombócokat. A legtöbb kapásunk sötétedésben volt, ilyenkor értek a márnák arra a szakaszra, ahol mi horgásztunk. Heves kapásaikkal jelezték, hogy itt vannak, és éhesek is. Ebben az időszakban rengeteg kapásunk volt, pár hal kivételével mindegyik merítő közelbe került. Érdekes módon több harcsa is jelentkezett, melyek kifárasztása feeder felszereléssel, a Kisduna gyors folyásában nagyon izgalmas feladatnak bizonyult.

2 márna, 2 harcsa a sok közül..C&R! :)


A következő célpont a jászkeszeg volt, mely halfaj horgászata úgy gondolom, az Ultra Light műfajjal a lehető legeredményesebben művelhető. Május előtti időszakban, március végén, áprilisban, még a tilalom előtt eredményesen foghatóak a Kisdunán is. Tapasztalataim szerint ívás után a jászok nagy része kimegy a Nagydunára, ezt Ricsi barátom is igazolta. Így csónak híján, ha jászt szeretnénk fogni, mindenképp ívás előtti időszakban, még tilalom előtt próbálkozzunk. A csalik tekintetében már előkerültek a bogarak is, de az ívás előtt különösen agresszív jászok sokszor nekirongyoltak a 7cm-es SSR-nek is. Délutáni időszakban rengetek "jászbukást" láttam, gyönyörű látvány volt, ahogy a szöszöket, apró bogarakat elragadják a felszínről. Kapások mégis akkor voltak, amikor étvágyuk lankadni látszott, és nem volt már annyi fordulás a környéken. Legtöbbször egy fa alól dobáltam az apró bogarat, ahol a rövid, könnyű bot elengedhetetlen kellék.

 Eseménydús, izgalmas pecákat köszönhettem a jászoknak..:)

 Május beköszöntével a balinok nyomába eredtem. A legnagyobb nehézség az volt a horgászatukkal kapcsolatban, hogy még nem tudtam hol tartózkodnak ilyenkor, milyen mélyen vannak, és milyen csali lenne a legeredményesebb, így első sorban a tartózkodásukra voltam kíváncsi, mivel nem szerettem volna egy üres szakaszt vallatni. Rengeteg időt vett igénybe, mire rátaláltam a csapatokra, s még ekkor sem sikerült minden kételyt eloszlatni, ugyanis a csaliválasztás tekintetében is nagy gondban voltam. Azt tapasztaltam, hogy a fenék közelben, kb 2m-es vízben a kavicsbuckák mögött bújtak meg, várva a táplálékot. Még nem buktatták le magukat látványos rablásaikkal, nem kergették úgy a küszt, mint nyáron, ezért lassabb mozgású, de annál intenzívebb veretésű wobblereket favorizáltam, melynek meg is lett az eredménye. Sikerült jó pár őnt horogra csalni, egyetlen Kenart wobbival.

A kemény munka gyümölcse..sokat köszönhettem Ricsinek, és Lacinak is, kik helyismeretükkel, és tapasztalatukkal nagyban hozzájárultak a balinok felkutatásában!

Ahogy közeledett a nyár, egyre inkább a Salmo Thrill-t kezdtem favorizálni, hisz a balinok ekkor már látványosan falták a kishalakat. Időjárástól is függő étvágyuk hol lankadt, hol pedig az egekbe szökött. Eleinte sikertelenül vallattam a vizet, oda dobáltam a csalit, ahol a legtöbb rablást láttam. Abban reménykedtem, hogy ahol több balin is verseng egymással, ott valamelyik biztosan magáénak akarja majd tudni az én csalimat. Sajnos ez sem jelentett azonnali sikert, töprengeni kezdtem mi lehet a baj, s ekkor döbbentem rá, hogy a csalik színe sem mindegy. Először kicsit intenzívebb színű Thrilleket dobáltam, azt szerettem volna, hogy kitűnjön a csali a sok kishalból, ám a megoldást mégsem ez jelentette. Természetes színű, a küszre hajazó csalikat hamarabb ledurrantották, mint a feltűnőbbeket. Gyors vontatás mellett nagyon fogósnak bizonyult a Thrill is, heves kapásaikkal majd kirántották a kezemből a botot ezek a "fenekeszegek".

Sokaknak bevált csali a Thrill, köztük nekem is, de vannak akiknek egyáltalán nem ad halat..vajon miért?!

Az elkövetkezendő időszakban Máté barátom meghívására Délegyházán próbáltam szerencsét, a fekete sügérek nyomába eredve. A "nagyszájúak" horgászata sokaknak idegen műfaj, pedig a tavasz, nyár beköszöntével bányatavaink egyik legeredményesebben fogható halfaja. Horgászatuk rengeteg, számomra új technikát igényelt. Csalik tekintetében a popperek, s műférgek jelentettek újdonságot, ám a csali felkínálása sem az eddig szokásosnak mondható módon történt. A férgeket súly nélkül, Off set horgon kínáltuk fel a "fekáknak", melynek köszönhetően akadók környékén, vagy nádba dobva is könnyedén eltudtuk vezetni a csalit. Eleinte popperrel fogtam őket, majd Máté javaslatára férgeket is dobálni kezdtem. Hosszú idő elteltével megállapításunk szerint a legeredményesebb csali nyáron a műféreg volt. A nagyobb halakat már Deps wobbikkal fogta Máté, és Basirisky (műbéka) -vel.

Délegyháza kincsei..:)

Máténak köszönhetően láttam igazán nagy fekete sügért is! ;)

Ezúton is szeretném megköszönni Máténak, a nyári pecák során szerzett élményeket. A 2014-es évben is újra ellátogatok Délegy-re, az egyszer biztos! ;)

Visszatérve a Dunára, újra a balinokat vallattam, ekkor már nagyban zajlott a küszívás, melyen a legtöbb "őn" ott volt. Nem volt nehéz dolgom, ahol láttam fröcsögni a sneciket, ott balin is hajtott nem egyszer. Nagy wobblert tettem fel, melyet a küszök közé dobtam. Hamar le is durrantotta egy balin, ami persze egy sikeres fárasztás után szétverte az ívást, így egy jó darabig nem is vallattam újra azt a helyet.

Balin küszívásról..C&R! :)

Nyáron akadt kezembe a Salmo Tiny is, mely kicsi wobblert eddigi legeredményesebb csalimnak tudhatom. Talán a véletlennek köszönhetően, de nyár közepén UL felszereléssel , akkor még nem is sejtve a csaliban rejlő lehetőségeket, dobálni kezdtem egy ígéretesnek tűnő szakaszt. Meglepetésemre, napi 5-6 halat is fogtam vele, általában kis balinok, és jászok voltak vendégeim. Ezt az apró bogarat egyre inkább szerették, nem volt megállás. Minél többet fogtam vele, annál jobban magával ragadott ebben a kis csaliban rejlő óriási lehetőségeknek varázsa. Nagyon meglepett a "bogárka" eredményessége. Ahogy rátaláltam a domolykókra, onnantól kezdve minden pecámon egy álom vált valóra. A nyár folyamán sikerült összesen kb. 150 domolykót, 50 jászt, és számtalan kis balint fognom. Elképesztő mennyiségű hal került kezembe, majd vissza a vízbe. Köztük voltak szebb balinok is, és domolykó rekordom, melynek a legjobban örültem az összes közül.

Remek csali, ajánlom mindenkinek!!!

Íme,  46cm feletti domi rekordom. Számomra az "Év hala" volt! :)

A Tiny becsületére váljon, ezt a balint is megtartották apró horgai..

A nyár végén eltűntek a domik, s kénytelen voltam új célhal után nézni. A csukázás gondolata körvonalazódott bennem. Ahogy beütött az első fagy máris a plasztikokhoz nyúltam. Rövid idő alatt fogtam pár csukát, méret körülieket, és egy db. 50cm körülit. A suli ideje alatt keveset horgásztam, sajnos időm, s lehetőségem sem volt vallatni a vizet.

Téli szünetben újra vízre szálltunk Mátéval, ezúttal Várpalotára utaztunk, az S2 nevezetű tóra. Célhalunk természetesen a csuka volt, melyet csónakból próbáltunk becsapni, gumihalakkal, s wobblerekkel.
Jó hangulatú pecát sikerült lebonyolítanunk, Balázs társaságában, aki aranyköpéseivel hamar feldobta a hangulatot az erős szél által ringatózó csónakban. Máténak sikerült horogra csalnia 2 csukát, Balázsnak kb. 6 csuka aranyozta be a napját, engem pedig 1db kb. 60-55cm-es csuka illetett meg.

Ezzel a csukával zártam a 2013-as évet..:)

Összességében úgy gondolom sikeres évet zártam, új élményekkel gazdagodva. Hibáimból igyekeztem tanulni, és meghallgatni tapasztaltabb sporttársaimat.
A jövőre nézve rengeteg ötletem, és célom van. Elsősorban a videózás terén szeretnék nagy előrelépéseket tenni. A 2014-es évben megcélzom a patakokat is, és horogra szeretnék csalni pár pisztrángot, melyek eddig még nem voltak a megfogott halfajok listán. Legtöbb pecámra tehát magammal viszem a GoPro-t is, megörökítve ezzel az emlékezetes pillanatokat. Süllőket is üldözőbe veszem, 2013-ban sajnos hanyagoltam őket. Igyekszem havonta megjelenő írásokkal gazdagítani a blogot, szebbnél szebb képekkel.

Szeretnék köszönetet mondani minden barátomnak, minden kedves olvasónak, és a Fishing Time-nak! Megkésve bár, de kívánok mindenkinek boldog, sikerekben gazdag új évet! :)

GÖRBÜLJÖN! 

A Salmo Tiny..

Egy apró csali, nagy sikere

Idén volt szerencsém belecsöppenni az Ultra Light pergetés világába. Rengeteg kérdést hagyott maga után ez a finom technika, leginkább a csali tekintetében voltam gondban. Hiányos felszerelésem tagjai közül válogatva igyekeztem  megtalálni a nyerő wobblert, az adott szituációkhoz igazítva. Hosszas próbálkozás után kezembe akadt egy duci wobbler, kis horgokkal, előnyös 2,5g-os súllyal. -Te jössz pajtás! (mondtam a kis csalinak, és dobtam). Izgatottan vontattam a bogarat, amikor hirtelen ledurrantotta valami. Első UL-es halamat ennek a csalinak, a Salmo Tiny-nek köszönhettem. Ekkor még nem sejtettem, hogy halaim zömét ezzel a "csodabogárral" fogom majd.

Csodálatos, vad környezetben pergettem..

Az igazi áttörést akkor érte el nálam ez a csali, amikor életem eddigi legnagyobb domolykóját fogtam meg vele. Lassan, óvatosan vontatott kis wobblerem, egy heves támadás után nagy igénybevételnek volt kitéve, de állta a sarat. A kb. 46cm-es domolykót látva elámultam. Jóformán sokkolt az eset. :)

Szerencsés akadás..

Mikor ráéreztem a Tiny-re, onnantól kezdve nem volt megállás, sorra fogtam vele a szebbnél szebb domikat, jászokat, balinokat. Igazából minden körülményben megállta a helyét, nem volt vele nehéz a halfogás. Olyan kitűnő csali, hogy amikor ráálltam az ígéretes pályákra, azonnal leverte valami. Ha több hal volt ott, több kapásom volt, több halat fogtam. Annyira kedvelték, hogy volt olyan jász, amit egy nap kétszer is megfogtam. Ugyanazokkal a sebekkel rendelkező növendék jaszkó dörgölte be a csalit! :) 

Ilyen helyeken a csalit kb. 5-10cm-erre húztam a felszíntől..VERHETETLEN!

Domi a kövek mögül..BC változatra csábult el!

Naplementés domi, a HC színkóddal rendelkező Tiny-t dörgölte be..:)

Kövér domolykó, még tömte magát..:) ..ez esetben a HC változatot nézte ki magának.

Árnyékos szakaszról, bokrok alól az élénkebb színek váltak be..itt pl a BT volt a nyerő!

Sokszor voltak vendégeim egy fotó erejéig a kisbalinok is, meg a nem kicsik is..:)

Falánk csöppség.

Kivétel nélkül mindegyik halat visszaengedtem!

49cm-es balin a Salmo Tiny BC-re..itt még bírta a horog!

Fontos megemlítenem azt is, hogy kizárólag a Tiny merülő változatát használtam, a súlya végett, és azért, hogy a lehető leghamarabb az adott mélységben tudjam húzni a csalit. Ennek ellenére volt olyan domolykóm, mely a beeső bogarat durrantotta le.

Meglepett ez a 30cm körüli domi, mikor beesés után azonnal vitte a bogarat..:)

Kisebb domi és a BC..:)

Sok oldalú csali, majdnem minden halat meglehet fogni vele..

Nem egyszer csukák akadtak a Salmo Tiny horgaira..

Éjszaka a kövesek is ették az élénkebb színű Tiny-ket..

Az egyik legritkább vendég pergetés közben a bucó, de még ő sem tudott ellenállni ennek a csalinak! :)

A képen is látszik, zátonyos szakaszról jött a bucó..lehet hozzáverődött a domi bandákhoz! :)

A csalik különféle mintázata sokunkat izgat: melyiket, mikor, hol dobjuk? Mielőtt a biztonság kedvéért begyűjtenénk az összeset, hozzá tenném, hogy nekem melyik szín, mikor, és hol vált be. Alapvetően a természetes színeket kedvelem, a bogarak tekintetében tehát a cserebogár, darázs mintás csalikat. Tiszta, napos időben, kis víznél nem használok rikító wobblereket, tehát a HC, BT, OYT, GRH színkóddal rendelkező Tiny-ket nem használom ilyenkor. Ami szóbajöhet ilyenkor az az SI, SBT, BC, CC, GGT változatok. Egyet kihagytam, a misztikusnak tekinthető LB-t (katicát), mely minden körülmény közepette fogós lehet, igazság szerint a halak kapókedvétől függ. Ez nem az a csali amit ha nincs étvágya a halnak megfog enni, de feltűnő színe, intenzív veretése garantáltan nem marad figyelmen kívül. 

Nekem ezek vannak meg, ajánlom mindenkinek! Balról a színkódok: LB, BT, HC, BC, SI

Az élénk csalikat magától értetődően tehát éjszaka, vagy nappal, de zavaros vízben, borult időben, vagy fák alatt érdemes használni, ahol a fényviszonyok ezt megkívánják. Nem győzöm hangsúlyozni ennek a csalinak a hatékonyságát. Kevés talpra esettség, megfelelő felszerelés birtokában bárki eredményesen használhatja! 

Apropó, felszerelés..az egyik legfontosabb eleme a bot. Fontos, hogy könnyű, finom, de ugyanakkor feszes botot válasszunk. Személy szerint én egy 2-8g-os Mitchell Mag Pro botot használok, 210cm-es hosszban. A zsinórom egy egyszerű 20-as Carbotex monofil zsinór. Az orsó melyet ideálisnak tekinthetünk az 2000-3000-es méretben, elsőfékes, könnyű, de masszív szerkezet. Nekem egy Abu Garcia Orra SX orsóm van, 5.8-as áttételével tökéletes wobblerezéshez.

 Az írás lényegére visszatérve, kívánok mindenkinek sok sikert, szerencsét, és kitartást ehhez a kis csalihoz, használjátok, higgyetek benne..működni fog! ;)

GÖRBÜLJÖN!

UL pergetés a Dunán

UL pergetés a Dunán (1. rész)

Könnyedség, hihetetlen fárasztások, felejthetetlen élmények ékesítik a dunai Ultra Light pergetést. Pár napja volt lehetőségem igazán elmerülni ebben a "misztikus" műfajban, amit sokan leginkább csak úgy definiálnak: "-Kis szerkó, kis csali, kis hal!" Pedig ez korántsem mindig így van. Tudni illik, minél idősebb a hal, annál tapasztaltabb, óvatosabb, s egyre nehezebben tudjuk becsapni őkelmét! Minden horgász álma, hogy horgára akadjon valami kapitális hal, "Élete hala". Nos nekem pár napja valóra vált az álmom. Egy olyan domolykót sikerült fognom, ami talán nálam is idősebb! Leírhatatlan érzés volt kézben tartani azt a csodálatos halat, mérete, és szépsége teljesen lenyűgözött. Ezalatt a pár délután alatt rengeteget tanultam az öreg folyó halaitól. 

Vajon mit rejt?

Vízben állva, csendben odasettenkedni az ígéretes pályákhoz, és az ott lévő halakat becsapni, látszólag nagy mutatványnak tűnt! Nem egyszerű feladat, elejinte csak kisebb egyedeknek örülhettem, leginkább 25cm-es jászok, balinok, domolykók voltak vendégeim. A folyás erőssége az adott körülményekhez képest talán a lehető legnagyobb volt, ami némelyik ígéretes csali használatát megakadályozta. 1/2 wobbler nem bírta az extrém folyást, túljátszotta magát, és kitört oldalra. Elővettem hát tartalék "bogaraimat", és azokkal dobáltam. A legígéretesebbnek a Salmo Tiny merülő változata bizonyult, kevés halam maradt le ennél a csalinál, kivéve, mikor összeakadt a két horog. Egyetlen hátránya ennek a csalinak, hogy a két horog összeér, tehát minden dobás előtt ellenőrizni kell a horgokat, nehogy összeakadva érjenek célt. Volt pár halam, köztük jobbak is, melyek az összeakadt horgoknak köszönheően lemaradtak. 

Aznap délután, mikor még semmit sem sejtettem abból, ami rám várt, csak 1,5 órás rövid pecát terveztem. Az idő csodálatos volt, enyhe szellő, szikrázó napsütés kíséretében. Láttam rabolni a balinokat is, kicsik nagyok egyaránt hajtották az aprónépet. Már a második dobás hallal végződött, egy kisbalin dörgölte be a csalit.

Szépen akadt!

Sok kapásom volt, jöttek balinok, jászok egyaránt.

Kisbalin, és a Salmo Tiny..:)

Meglepő módon a kisebb jászoknak is gyönyörűen, szájszélben akadt a horog.

Katica evő balin ifjonc..:)

Talán a helyválasztás nem volt az igazi, vagy csak egyszerűen elkerültek a nagyok, de kiló feletti példányt nem tudtam fogni. Itt azt gondolná az ember, hogy tényleg csak a kishalaké a főszerep, pedig számos hibalehetőség adódhat. Ekkor döbbentem rá arra, hogy bent a folyásban, nyílt szakaszokon kevésbé áll be egy öregebb hal, mint a növendékek, és bizony, ha egy ilyen "óvódával" találkozunk, legvalószínűbb, hogy csak az "óvódások" fogják megenni a nekik szánt uzsonnát! :) -Akkor hol lehetnek a nagyok? Figyelni kezdtem a vizet..nem dobáltam, teljes csöndben fürkésztem szemeimmel az árnyékos szakaszokat. Egy-egy bokor alatt, vagy benyúló fa környékén észrevettem, hogy valami lecuppantja a hátra maradt nyárfaszöszöket, s bogarakat. Már tudtam hol vannak, a következő feladat már csak az volt, hogy becsapjam őket.

Igyekeztem úgy dobni, hogy a csali mindig valami bokor, akadó, vagy benyúló ág mellé, lehetőleg az árnyékba érkezzen. Viszonylag lassan, de egyeneltesen tempóban vontattam a csalit, melynek  már az első dobásnál elcsábult egy domolykó. Az erős folyásban még nem tudtam megtippelni mekkora lehet, de húzott szépeket. Izgatottan fárasztottam a domit, majd megpillantottam a kb 28cm-es sporthalat.

Szép példány, mondtam neki szóljon az öreganyjának..:)

Hamar visszakerült éltető elemébe, s már dobtam is a következőt. A dobást követően hagytam, hogy a csali fenék közelbe süllyedjen, majd csak akkor kezdtem vezetni. A meredek part mellett húztam el kb 0.5 m-re, majd hirtelen nagy ellenállásba ütköztem. A fék visítani kezdett, majdnem énis. :) Elemi erővel van dolgom, tekerni nem igazán tudtam, csak tartani a botot. Az adrenalin szint az egekben, gondolataim a halon, a hal meg valahol 40m-re tőlem a folyásban volt. Elképesztő ereje volt az uszonyosnak, de egyszer ő is elfárad. 4-5 perc után már megpillanthattam a halat, egy huncut balin hörpentette be az apró csalit. Az utolsó kirohanásai már nem voltak olyan erőteljesek, egyértelműen elfáradt a fenekeszeg , ezután hamar kezemben volt a közel 2kg-os őn. UL felszereléssel igazán élvezetes fárasztás volt, azthiszem mindkettőnket megviselte.

Gyönyörű, életerős balin! :)

Végre beigazolódott, hogy a testesebb egyedek már kicsit lassabb folyásban, a part menti árnyékos szakaszokon tartózkodnak. Egy kis időre feljebb mentem a kisdunán, és ott folytattam a cserkelést, gondoltam így az ígéretesebb szakaszok is pihentetve lesznek egy darabig. Kisebb csapatokat mindig lehetett látni, amik általában növendék domolykók vagy balinok voltak. Ezekre rá sem dobáltam, mert ha én láttam őket, valószínű ők is láttak engem. 1-2 kapással megúsztam a fentebbi pályát, így pár perccel később visszatértem oda, ahol fogtam a halak zömét. Dobtam is, a vezetési technika maradt a régi. Talán már a 3. tekerésnél hirtelen odavágott a csalinak egy testesebb hal. Az előbbi esetre hivatkozva azthittem ezis balin, de nem. Gigantikus domolykó támadta meg a Salmo e remek csaliját. Ereje nagyobb volt mint a baliné, a végsőkig küzdött, én pedig igyekeztem minden kirohanását megfékezni, mert a folyásban egyszerűen nem bírtam vele. Hosszú harc után, végre kezemben tarthattam életem legnagyobb domolykóját. Felülmúlhatatlan érzés volt, csak csodáltam és csodáltam ezt a gyönyörű halat. Gyors fotózás után vissza került éltető elemébe.

 

Az akadás jó volt, megtartotta ezt a gyönyörű halat!

 A várva várt hal, végre kezeimben..-nőj még nagyobbra! ;)

A visszaengedés után egy jódarabig csak ültem a parton, és próbáltam feldolgozni mindazt, ami ma történt velem. Tényleg érdemes a "végletekig" finomítani a felszerelést, ha az öregebbjéből szeretnénk fogni. Természetesen a határokat betartva, s a körülményekhez, csali mérethez igazítva válasszunk!

Hihetetlen jó érzés volt ilyen eredménnyel zárni a napot. Mindvégig az a tudat volt bennem, hogy igen, ma valamit jól csináltam, ma adakozó volt a Duna, ma minden összejött.

 Újabb kérdések merültek fel bennem. Vajon holnap is ilyen szerencsés leszek, vagy nemis a szerencsének köszönhetem mindezt?! Sosem tudhatjuk igazán mit hoz a holnap, nekünk viszont mindent megkell tennünk annak érdekében, hogy eredménnyel járjunk!..

Készültem egy kis videóval is, így talán még hitelesebben tudom bemutatni mindazt, ami ezalatt a pár nap alatt történt! :)

(FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!)

Májusi balinok..

Vihar előtti csend

  A májusi napok zöme a dunai balinokra lett összpontosítva, nem volt más célhalam, csak a "fenekeszeg". A cél érdekében igyekeztem mindent megtenni, mégpedig megtalálni, és megfogni az "őnöket". Ez korántsem volt egyszerű, mégpedig a vízállás, és időjárás adta nehézségek miatt. Kihívás volt bőven, s a kezdeti kudarcok is gyengítették egyre inkább lankadó kedvem a cserkelés, és folytonos halkeresés közben. Jópárszor sikerült eláznom a pecák során, talán nem véletlen, amikor körbenéztünk barátommal, nem sok "őrültet" láttunk magunk körül. Egy szóval, csak mi voltunk olyan kitartóak, és makacsak, hogy a szakadó eső közepette is kergessük a halakat, amik perszem nem ott voltak, ahol mi gondoltuk. Nem tudtam belenyugodni a sok betlis napba, amit részben magamnak , és a körülményeknek is köszönhettem. A napok csak teltek, és teltek, jelentősebb eredmény nélkül. A víz hallgatott, halmozgásra utaló jelet is csak a megrögzött gondolatainkban láthattunk. 

Zápor után..:)

    Az önsajnálat lassan kezdett úrrá lenni rajtam, de makacsságom erősebb volt. A sok szombat egyikén reggel 6-kor csörög az ébresztő, már így is némi késésben, de 7 órára már a parton voltam. A vizet figyeltem, halmozgás hiányában, nem is dobáltam egy jódarabig. Lestem az alsó szakaszt, hátha ott vannak, bár tapasztalataink cáfolták ezt a tényt. Fejemet csóválva ballagtam le az első pályához, ahonnan már számtalan jó hal került ki korábban. Most mégsincs semmi mozgás, semmi kapás. Bekellett látnom, nincs itt a hal! Valami halovány kíváncsiság lett úrrá rajtam, már ami megmaradt a hósszú betlis napok után. Leültem egy jókora uszadékra, amit kirakott a víz, és elkezdtem agyalni. Ha nem itt, hát hol?!

Merengés az esőben..

Eszembe jutott nagyapám mondása.."halat mindig lehet fogni, csak a nehézségi fokozatok vannak  néha megbuherálva"! Akkor mosolyogtam rajta, most inkább már beismerő kacagással vettem tudomást a tényről, amit nagyapám olyan ötletesen megfogalmazott. Adott némi löketet ez a gondolat, kitartásom erősödött, és a kedvem is kezdett megjönni a halkereséshez. Mivel hal van, csali is, már csak megkell találni, és bekell csapni! 

Hosszú órákat dobáltam, eredménytelenül. Éppen elvesztek gondolataim a kisduna rejtelmeiben, mikor hallom egyik jóismerősöm hangját, ahogy közelít a biciklivel, bottal a kezében. Eggyel több ok, hogy még maradjak, és vallassam a vizet. Kipakolta csali arzenálját, már csak választani kellett. Mondtam is neki, -hagyjad már, jelen esetben ezeknek úgyis mindegy! Mosolygott rajta egyet , és elkezdett dobálni, velem egyetemben.

   Megtört az "átok"..egy 25cm-es kisbalin vert oda a 7cm-es SSR-nek. Nem nagy, de örültem neki, végre valamicske eredmény. Azzal a lendülettel ahogy jött, úgy ment is vissza éltető elemébe.

Elkezdtek rabolni a darabosabb balinok, kint a bokrok szélében, némelyik a folyásban, de megfogni egyszerűen nem tudtuk őket. A lelkesedés feltört bennem, hisz itt vannak a balinok, ellenben kétely fogott el, mivel fogni még nem tudtunk a szebbjéből. Hagytam a helyet, és tovább álltam, hátha máshol, hátha jobban kap. Felmerült bennem a gondolat, hogy -itt vannak a halak, eszegetnek is, ennek ellenére miért állok tovább?! A választ egyszerűen megfogalmaztam magamban, szétdobáltuk a pályát!

Az agyam minden területén ott kuporgott ez a ravasz pofa..;)

Feljebb mentem a folyón, egy viszonylag eldugottabb pályán kezdtem dobálni. A keszegeket hamar lebuktattam, a csali vontatása közben szétugrottak. Valószínűleg itt van a sneci, küsz is a környéken, mert hajtásokat is láttam. A gyanús az volt, hogy egyik sem a felszínen volt. Nem fröcsögött úgy a balin, mint ahogyan szokott, aminél hamarabb elárulja magát. Ahol a kishal, ott a ragadozó is, ezt mindig az agyamba véstem a pergetések előtt..

-Talán nem is balinok?! Tettem fel magamnak a kérdést. 

A mederviszonyok, és a folyás erőssége tipikusan a balinnak kedvező életteret biztosított, így tisztáztam is magamban egy két furcsa gondolatot.

Hasonló pályákon van a balin (nem mindig)..:)

Elsőként a felszín közelében kezdtem keresni az őnöket. Dobtam jópárat, mire csalit váltottam, és vízközt próbálkoztam, de eredménytelenül. Elsem tudtam képzelni, hol lehetnek, így tehetetlenségem közepette mindennel dobálni kezdtem..kezembe került egy Kenart wobbler, mélyre törő lapkával, tipikus "fenékvallató" kis wobbler. 

-Húzz ki a pácból! ..mondtam a kis csalinak, és dobtam.

Harmadik negyedik tekerésre már éreztem is, ahogy a zátonyon kopog a wobbler, és némelyik törésbe belehúzva megáll a kezemben a bot. Naívan bevágtam ezeknek az álkapásoknak is, persze eredménytelenül. 

Akkor még nem sejtettem, azt a tényt, amit egyik barátom közölt velem a későbbiekben.

 A balinok ilyen körülmények közepette, beállnak a sóderpúpok mögé, kisebb védelmet szerezve az erős folyásban, emellett a folyással lesodródó "árválkodó" kishalakat is kényelmesen bekebelezhetik.

Nem véletlenül, második, harmadik dobásra megis akasztottam egy bő másfeles balint. Erősen védekezett, a folyás is neki segített, de végül az enyém volt. Nagyon örültem neki, szép egészséges balin volt. Akkor esett le, hogy bizony fenéken kell keresnem őket. Ettől kezdve csak fenék közelben járó csalikkal dobáltam, nem is eredménytelenül. Aznap három értékelhető halat fogtam, a halak súlya átlagos 1,5-2kg volt, de az adott körülményekhez képest a darabszám bőven kárpótolt.

Jódarabig hallgatott a víz, de a csendet megtörte egy bő másfeles balin! :)

Miután kiderült, hol is tartózkodnak az én kedvenceim, nem volt megállás. Az elkövetkezendő napok egyikén sem betliztem, jobb esetben 2-3 balin minden nap jött, sőt még egy meglepi csuka is. :)

Csuka, a balinnak szánt Kenart wobbin..

Szebb, bő kettes balin, fenékről..:)

Miért lehettek fenéken a balinok?
Úgygondolom, betudható ez a magas vízállásnak, és a hidegfrontnak is, mindenesetre, ahogy melegedett a víz, egyre több kapásom volt vízközt is.

Kezdetben fenéken kaptak..(zabáltak) :)

..később már vízközt keresték táplálékukat! :)

Mind az időjárás, és a halfogás területén is volt vihar előtti csend. Nagyobb sikerélmény volt megfogni, a csendet megtörő balinokat, mint az utána már könnyedén kipattintott jószágokat..viszont egyenlőre ők vezetik a meccset, én csak szépítettem! :)

Miután rájuk leltem, csak jöttek, és jöttek..:)

Kukucs :) (C&R)

   Aki halat szeretne fogni, elsősorban a helyválasztásra fektessen nagyon nagy hangsúlyt, sokat számít a helyismeret is, de sok pályára csak elég ránézni, és már vágjuk is rá, -ez tuti hely.
Persze ez sosem elég, olykor a legtutibb csali sem kell nekik, van amikor pedig a leggagyibbat is behörpentik, ahogy kell. De ebben ez a szép, nincs olyan peca, ami megegyezik a másikkal, a horgászat egy csodálatos iskola, amit nem lehet kijárni..de talán nem is akarunk.

Most én nyújtom a nyelvem, aztán jön a sok betli, a halak meg csak röhögnek..így van ez! ;)

Összességében nagyon elégedett vagyok, nehezen idult a május, végül a legjobban végződött a balinfogás szempontjából. Sohasem szabad feladni, még akkor sem, amikor semmi remény, ígyvan ez, az élet talán összes területén is.
A természet, halak, vadvizek varázsa, olyan dolog, amit nem sokan vesznek észre, nem sokan értékelnek, csak mi horgászok. Nem tudják, mi értelme van annak, hogy naphosszat a halakat keresve cserkelünk a vízparton, hulla fáradtan is. Mi viszont tudjuk!

A Dunában gyönyörű, hibátlan balinok élnek!

Naplemente, ott, ahol a legszebb :)

Május végéhez közeledve, normalizálódott a vízállás is, szépen lehetett fogni a balint, ámbár a napokban erős hidegfront tört be, ennek köszönhetően, bevallom, jópár betlis nap követte a balinos délutánokat.
Sebaj, ahogy nagyapám mondaná, -"halat mindig lehet fogni, csak a nehézségi fokozatok vannak néha megbuherálva"! ;)

Görbüljön!