UL pergetés márciustól októberig

Az UltraLight pergetés célhalai a Dunán, a legmelegebb napokon, és a lehülő vizekben

Dunai pergetéseim során rádöbbentem arra, hogy a potenciális ellenfelem az UltraLight módszert alkalmazva főképpen a domolykó lehet. Ennek oka, hogy az általam horgászott szakaszokon egyértelműen ő a leginkább előforduló hal. Járulékos halként ott van még a jászkeszeg, a balin, a kősüllő, sőt még a süllő is, melyek közül az utóbbi 2 éjszaka a legjellemzőbb.

A könnyű pergetés nálam márciustól kezdődik, egészen a jászkeszeg tilalmi idejéig. Ilyenkor ellehet csípni pár szebbet is műbogarakkal, mint pl. a már oly sokszor említett Salmo Tiny-vel.

 

Egy darabosabb jászkeszeg a tavaszt sugalló fák alól.

Tilalom után érdekes módon a jász eltűnik a Kisdunáról, elenyésző számú kisebb egyedei találhatóak csak meg a szakaszon. Őket viszont felváltja a számomra már kecsegtetőbb egyedszámmal előforduló hal, a domolykó. Június tájékán megfelelő vízállás mellett vízben állva dobálom végig az ígéretesnek tűnő szakaszt. Ilyenkor nagyon könnyű dolgom van, hisz a halak rengetegszer megmutatják magukat, sok-sok domolykót látni bukni a felszínen egyéb bogarakat lehúzva a mélybe. Próbálok úgy beállni a vízbe, hogy a parthoz minél közelebb tudjak dobni, s annak vonalában tudjam végig vezetni a csalimat.

Innentől kezdve minden a halakon múlik, én már csak szépen egyenletesen, a jól megszokott módon vontatom a csalit.

Az erős folyásban egy kisebb domolykó fárasztása is izgalmas tud lenni.

Standard domi, szájában a Tiny egyik élénkebb megjelenésű változatával.

Csak jönnek, jönnek és jönnek..nincs megállás!

 

Egy darabosabb domolykó visszaengedése. (C&R)

A melegebb hónapokban nem jelent nagy kihívást a domolykó pergetés az öreg folyón megfelelő vízállás mellett. 

Az ideális vízállás domizáshoz.

Ellentétben az ősz beköszöntével, ekkor egyre nehezebb lesz őket horogra csalni. Hiába a jól bevált csali, a kedvező vízállás, ha a célhalunk fokozott óvatossággal táplálkozik, s kisebb csapatok tartózkodnak már csak a pályán. Ilyenkor tapogatózok csak, különböző méretű, veretésű, és mintázatú csalikkal próbálkozom. Volt olyan nap, amikor egyáltalán nem lehetett őket horogra csalni, olykor előfordult, hogy 1-2 hal megtisztelt jelenlétével, de komolyabb fogásokat nem tudtam felmutatni, így a hűvösebb hónapokban rákényszerültem az éjszakai könnyű pergetésre. Ebben az időszakban a célhalaim leginkább a süllők, kősüllők és balinok voltak. 

Helyet nem kellett változtatnom. Fényváltástól, egészen a későbbi órákig átvette a domolykók helyét a süllő és a kősüllő. Érdekes módon ugyanazon a vízterületen különböző napszakokban más és más halak fordulnak elő.

Ilyen látvány fogadott minket az esti pergetésre készülődve.

Fényváltáskor a legjellemzőbb vendég a balin..

..de számíthatunk süllőre is! (Komám süllőcskéje)

Kis csalikkal próbáltam őket horogra csalni, mely sikeresnek bizonyult. Az egyik ilyen csalim a Salmo Hornet 3cm-es változata volt. Az egyik legfontosabb szempont az a csali színe így éjszakánként. Ugyan a víz meglehetősen tiszta a Dunán, ám különös figyelmet szoktunk szentelni az élénkebb, rikító árnyalatú csaliknak, ezek voltak azok melyek leginkább beváltak. 

Kicsi Hornet a süllő szájában.

 Összességében azt tudom mondani, hogy aki az Ultra Light módszert alkalmazza, legtöbbször meg kell elégedjen az átlag, vagy annál kisebb méretű halakkal, de a kitartó halkeresés és kísérletezés gyümölcsöző lehet a kapitális domolykóra, jászra vágyó horgászok számára is. Kívánok minden horgásztársamnak, eredményes, élményekben gazdag horgászatot, görbüljön!

Év áttekintő..

2013-as évi eredményeim, terveim a jövőre nézve..

Eljött az idő, hogy összegezzem az elmúlt év tapasztalatait, és sikereit, egy dunai pecás szemszögéből. Rengeteg új módszert sikerült kipróbálnom, és sikerült is olykor, a különböző technikák útvesztőjében elvesznem, de szaktudással rendelkező barátaim kisegítettek minden bajból. A feederezés rejtelmeit Puskás Antal barátom osztotta meg velem, növelve ezzel a márnák iránti szeretetemet is. A pontyozás fortélyait, és a nyári balincsapatok felkutatásában rejlő apró momentumokat, Rozsnyai László barátom komoly időráfordításának köszönhetően sikerült magamévá tenni. A jászok és domolykók terén leginkább Jurinovics Ricsi barátom segítségével sikerült komolyabb eredményeket elérnem. Tavasszal volt szerencsém megismerni Tordai Mátét, aki előtt a fekete sügérezéssel kapcsolatban nincsenek titkok. Mátéval azóta rengeteg pecát bonyolítottunk le, melyek során komoly barátság alakult ki kettőnk között.

Az első pecáimra igen későn, március környékén került sor. Elsőként a márnákat szerettem volna felkutatni, és horogra csalni Lacival, az akkor folytonosan ingadozó Duna vizében. A kezdeti sikertelenségeket felváltotta, egy árhullámmal érkező márnacsapat étvágya. A csali esőgiliszta volt, a 6-os horgon. Etetni nem etettünk, ilyenkor még csak kerestük a halat, nem akartuk koncentrálni az érkező márnarajt egy etetéssel, és nem is igazán tudtuk volna, hisz az erős folyás több száz méterrel lejjeb is vihette volna a gombócokat. A legtöbb kapásunk sötétedésben volt, ilyenkor értek a márnák arra a szakaszra, ahol mi horgásztunk. Heves kapásaikkal jelezték, hogy itt vannak, és éhesek is. Ebben az időszakban rengeteg kapásunk volt, pár hal kivételével mindegyik merítő közelbe került. Érdekes módon több harcsa is jelentkezett, melyek kifárasztása feeder felszereléssel, a Kisduna gyors folyásában nagyon izgalmas feladatnak bizonyult.

2 márna, 2 harcsa a sok közül..C&R! :)


A következő célpont a jászkeszeg volt, mely halfaj horgászata úgy gondolom, az Ultra Light műfajjal a lehető legeredményesebben művelhető. Május előtti időszakban, március végén, áprilisban, még a tilalom előtt eredményesen foghatóak a Kisdunán is. Tapasztalataim szerint ívás után a jászok nagy része kimegy a Nagydunára, ezt Ricsi barátom is igazolta. Így csónak híján, ha jászt szeretnénk fogni, mindenképp ívás előtti időszakban, még tilalom előtt próbálkozzunk. A csalik tekintetében már előkerültek a bogarak is, de az ívás előtt különösen agresszív jászok sokszor nekirongyoltak a 7cm-es SSR-nek is. Délutáni időszakban rengetek "jászbukást" láttam, gyönyörű látvány volt, ahogy a szöszöket, apró bogarakat elragadják a felszínről. Kapások mégis akkor voltak, amikor étvágyuk lankadni látszott, és nem volt már annyi fordulás a környéken. Legtöbbször egy fa alól dobáltam az apró bogarat, ahol a rövid, könnyű bot elengedhetetlen kellék.

 Eseménydús, izgalmas pecákat köszönhettem a jászoknak..:)

 Május beköszöntével a balinok nyomába eredtem. A legnagyobb nehézség az volt a horgászatukkal kapcsolatban, hogy még nem tudtam hol tartózkodnak ilyenkor, milyen mélyen vannak, és milyen csali lenne a legeredményesebb, így első sorban a tartózkodásukra voltam kíváncsi, mivel nem szerettem volna egy üres szakaszt vallatni. Rengeteg időt vett igénybe, mire rátaláltam a csapatokra, s még ekkor sem sikerült minden kételyt eloszlatni, ugyanis a csaliválasztás tekintetében is nagy gondban voltam. Azt tapasztaltam, hogy a fenék közelben, kb 2m-es vízben a kavicsbuckák mögött bújtak meg, várva a táplálékot. Még nem buktatták le magukat látványos rablásaikkal, nem kergették úgy a küszt, mint nyáron, ezért lassabb mozgású, de annál intenzívebb veretésű wobblereket favorizáltam, melynek meg is lett az eredménye. Sikerült jó pár őnt horogra csalni, egyetlen Kenart wobbival.

A kemény munka gyümölcse..sokat köszönhettem Ricsinek, és Lacinak is, kik helyismeretükkel, és tapasztalatukkal nagyban hozzájárultak a balinok felkutatásában!

Ahogy közeledett a nyár, egyre inkább a Salmo Thrill-t kezdtem favorizálni, hisz a balinok ekkor már látványosan falták a kishalakat. Időjárástól is függő étvágyuk hol lankadt, hol pedig az egekbe szökött. Eleinte sikertelenül vallattam a vizet, oda dobáltam a csalit, ahol a legtöbb rablást láttam. Abban reménykedtem, hogy ahol több balin is verseng egymással, ott valamelyik biztosan magáénak akarja majd tudni az én csalimat. Sajnos ez sem jelentett azonnali sikert, töprengeni kezdtem mi lehet a baj, s ekkor döbbentem rá, hogy a csalik színe sem mindegy. Először kicsit intenzívebb színű Thrilleket dobáltam, azt szerettem volna, hogy kitűnjön a csali a sok kishalból, ám a megoldást mégsem ez jelentette. Természetes színű, a küszre hajazó csalikat hamarabb ledurrantották, mint a feltűnőbbeket. Gyors vontatás mellett nagyon fogósnak bizonyult a Thrill is, heves kapásaikkal majd kirántották a kezemből a botot ezek a "fenekeszegek".

Sokaknak bevált csali a Thrill, köztük nekem is, de vannak akiknek egyáltalán nem ad halat..vajon miért?!

Az elkövetkezendő időszakban Máté barátom meghívására Délegyházán próbáltam szerencsét, a fekete sügérek nyomába eredve. A "nagyszájúak" horgászata sokaknak idegen műfaj, pedig a tavasz, nyár beköszöntével bányatavaink egyik legeredményesebben fogható halfaja. Horgászatuk rengeteg, számomra új technikát igényelt. Csalik tekintetében a popperek, s műférgek jelentettek újdonságot, ám a csali felkínálása sem az eddig szokásosnak mondható módon történt. A férgeket súly nélkül, Off set horgon kínáltuk fel a "fekáknak", melynek köszönhetően akadók környékén, vagy nádba dobva is könnyedén eltudtuk vezetni a csalit. Eleinte popperrel fogtam őket, majd Máté javaslatára férgeket is dobálni kezdtem. Hosszú idő elteltével megállapításunk szerint a legeredményesebb csali nyáron a műféreg volt. A nagyobb halakat már Deps wobbikkal fogta Máté, és Basirisky (műbéka) -vel.

Délegyháza kincsei..:)

Máténak köszönhetően láttam igazán nagy fekete sügért is! ;)

Ezúton is szeretném megköszönni Máténak, a nyári pecák során szerzett élményeket. A 2014-es évben is újra ellátogatok Délegy-re, az egyszer biztos! ;)

Visszatérve a Dunára, újra a balinokat vallattam, ekkor már nagyban zajlott a küszívás, melyen a legtöbb "őn" ott volt. Nem volt nehéz dolgom, ahol láttam fröcsögni a sneciket, ott balin is hajtott nem egyszer. Nagy wobblert tettem fel, melyet a küszök közé dobtam. Hamar le is durrantotta egy balin, ami persze egy sikeres fárasztás után szétverte az ívást, így egy jó darabig nem is vallattam újra azt a helyet.

Balin küszívásról..C&R! :)

Nyáron akadt kezembe a Salmo Tiny is, mely kicsi wobblert eddigi legeredményesebb csalimnak tudhatom. Talán a véletlennek köszönhetően, de nyár közepén UL felszereléssel , akkor még nem is sejtve a csaliban rejlő lehetőségeket, dobálni kezdtem egy ígéretesnek tűnő szakaszt. Meglepetésemre, napi 5-6 halat is fogtam vele, általában kis balinok, és jászok voltak vendégeim. Ezt az apró bogarat egyre inkább szerették, nem volt megállás. Minél többet fogtam vele, annál jobban magával ragadott ebben a kis csaliban rejlő óriási lehetőségeknek varázsa. Nagyon meglepett a "bogárka" eredményessége. Ahogy rátaláltam a domolykókra, onnantól kezdve minden pecámon egy álom vált valóra. A nyár folyamán sikerült összesen kb. 150 domolykót, 50 jászt, és számtalan kis balint fognom. Elképesztő mennyiségű hal került kezembe, majd vissza a vízbe. Köztük voltak szebb balinok is, és domolykó rekordom, melynek a legjobban örültem az összes közül.

Remek csali, ajánlom mindenkinek!!!

Íme,  46cm feletti domi rekordom. Számomra az "Év hala" volt! :)

A Tiny becsületére váljon, ezt a balint is megtartották apró horgai..

A nyár végén eltűntek a domik, s kénytelen voltam új célhal után nézni. A csukázás gondolata körvonalazódott bennem. Ahogy beütött az első fagy máris a plasztikokhoz nyúltam. Rövid idő alatt fogtam pár csukát, méret körülieket, és egy db. 50cm körülit. A suli ideje alatt keveset horgásztam, sajnos időm, s lehetőségem sem volt vallatni a vizet.

Téli szünetben újra vízre szálltunk Mátéval, ezúttal Várpalotára utaztunk, az S2 nevezetű tóra. Célhalunk természetesen a csuka volt, melyet csónakból próbáltunk becsapni, gumihalakkal, s wobblerekkel.
Jó hangulatú pecát sikerült lebonyolítanunk, Balázs társaságában, aki aranyköpéseivel hamar feldobta a hangulatot az erős szél által ringatózó csónakban. Máténak sikerült horogra csalnia 2 csukát, Balázsnak kb. 6 csuka aranyozta be a napját, engem pedig 1db kb. 60-55cm-es csuka illetett meg.

Ezzel a csukával zártam a 2013-as évet..:)

Összességében úgy gondolom sikeres évet zártam, új élményekkel gazdagodva. Hibáimból igyekeztem tanulni, és meghallgatni tapasztaltabb sporttársaimat.
A jövőre nézve rengeteg ötletem, és célom van. Elsősorban a videózás terén szeretnék nagy előrelépéseket tenni. A 2014-es évben megcélzom a patakokat is, és horogra szeretnék csalni pár pisztrángot, melyek eddig még nem voltak a megfogott halfajok listán. Legtöbb pecámra tehát magammal viszem a GoPro-t is, megörökítve ezzel az emlékezetes pillanatokat. Süllőket is üldözőbe veszem, 2013-ban sajnos hanyagoltam őket. Igyekszem havonta megjelenő írásokkal gazdagítani a blogot, szebbnél szebb képekkel.

Szeretnék köszönetet mondani minden barátomnak, minden kedves olvasónak, és a Fishing Time-nak! Megkésve bár, de kívánok mindenkinek boldog, sikerekben gazdag új évet! :)

GÖRBÜLJÖN! 

UL pergetés a Dunán 2

UL pergetés a Dunán (2. rész) 

A múltkori sikereken felbuzdulva ismét megragadtam az Ultra Light felszerelést, keresve a választ a fejemben tengődő összes kérdésre, melyeket a nagy domolykók utáni vágyam szült. Izgatottan értem hát szeretett Dunám partjára, bízva abban, hogy ismét eredménnyel járok. Borongós változékony időjárás volt, így esőkabátban kezdtem el pergetni. A vízszint 20cm-el alacsonyabb volt mint korábban, így akadt olyan hely, ahol megfeneklett a wobbler. Ezeket a területeket magam mögött hagyva, újabb ígéretes pályák után kezdtem kutatni. Azokat a szakaszokat kerestem, melyek gyors folyásúak, és legalább 1m-es mélységgel rendelkeznek.

Hamar elcsábultam egy ígéretes helyet látva, és azonnal dobálni kezdtem. Egy benyúló kövezés mellé dobáltam, ahol megtört a víz, bízva abban, hogy mögé állnak be a domolykók.

Lássuk mit rejt..

A csali amivel dobáltam, ismét a Salmo Tiny volt. Az apró bogár kb. félméteres mélységben veretett, amikor hirtelen ellenállásba ütközött. A bevágást követően heves védekezésbe kezdett a hal, fütyült a fék, egyenlőre nem tudtam megállítani. 20m-el lejjebb tudtam magamhoz terelni a halat, kihozva a folyásból. Ekkor láttam meg a gyönyörű széles, sötét hátat, ami azonnal tudatta velem, hogy domolykóval van dolgom. bő 4 perces fárasztás után ismét kezeimben volt egy gyönyörű domi.

Megvagy!

Szépen akadt..

Hibátlan, 38cm-es domolykó! :)

A visszaenegedés után ismét vallatni kezdtem a pályát, nemis eredménytelenül. Több kisebb domolykó is jelentkezett, de újabb 30cm fölötti példány nem jött.

30 cm-es domi..és a kagyló :D

Vaskos hal..;)

A nap kezdett a fák mögé bukni, ekkor számítottam kövesekre, kiscsukákra is. A kő mellől, nem egyszer jelntkezett vizeink tigrise, mindig attól féltem, hogy valamelyik elviszi a wobblert..

Gyönyörű mintázatú, dunai növendék csuka..

Jól akadt, így nem lógott meg a "rovarevő"..:)

Nem sok időm maradt, dobáltam még párat, aztán elégedetten, halszagú kézzel tértem haza. Pár nap múlva délután 2 körül ismét visszatértem a Kisduna partjára. A körülmények kísértetiesen hasonlítottak az előző peca idején tapasztaltakhoz, a vízszint is maradt a régi, hol sütött a Nap, hol esett az eső, enyhe szél kíséretében. Kicsit élénkebb színű csalira váltottam, a Salmo Tiny HC-változata került a kapocsba. 

Meglepő módon az első dobást követően, nagy hallal hozott össze a sors. Nem tudtam megállítani, másodperceken belül már legalább 40-50m-e volt tőlem. Nagyokat bólintott a 2-8g-os Mag Pro a kezemben, a hal pedig kíméletlenül lopta a zsinórt. Az járt a fejemben, mi van, ha nem tudom megállítani?! Elfogy a zsinórom, és akkor annyi a mókának! 

A sors megoldotta a problémámat, a bot hirtelen kiegyenesedett, és azonnal tudtam, hogy ez a hal elúszott. Annak örültem, hogy megmenekült a wobbler és jópár méter zsinór, azt viszont nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam meg milyen hal volt a horgomon. -Talán egy kapitális domolykó?! -3kg feletti balin?! Nem tudom, az biztos, hogy szeret bogarakat uzsonnázni. Még megsem emésztettem a történteket, de már csörög a telefonom. Laci barátom az, fél óra múlva lelátogat ő is. Addigis, folytattam a pergetést.

Megfigyeltem, hogy néhány kisebb domi, jász, csipkedik a Tiny-t, de nem akadnak meg. Megmosolyogtam őket, aztán ők engem. Hirtelen ismét vehemensen rontott rá valami a csalira, meglepve ezzel az elbambult horgászt, jómagamat.  Hamar magamhoz tereltem, az egyébként kitartóan küzdő domolykót. 

Bizony-bizony szeretik..:) (33cm)

Úton a többiekhez..

Megérkezett Laci is, a megszokott jó humorával köszöntött, és hamar ő is dobálni kezdett. Én kicsivel feljebb mentem, hadd próbálkozzon az ígéretes pályákon komám is. Ismét a kövezés környékére látogattam, és csináltam amit már annyiszor begyakoroltam. A bogár épphogy, finoman a kő mellett csobbant, majd közepes gyorsasággal, közvetlen a kövek mellett húztam el. Ezt megismételtem jópárszor, de mind hiába. Leültem hát, és figyeltem Lacit, ahogy a kisbalinokat kapkodja az apró csalijával.

Bő fél óra is eltelt, mire újra megragadtam a botot, és dobálni kezdtem. Egy ügyetlen dobást követően, a csali nem a kő mellett, hanem attól jóval távolabb, a folyás közepén landolt. Gyorsan tekertem az orsót, minél hamarabb tudjak újat dobni. Féltávon aztán megállt a bot a kezemben, először azt hittem, hogy elakadtam, de nem. Az akadónak vélt hal megindult. Mentem utána énis, egy kicsit megsétáltatott. Azon izgultam, hogy a pici horgok valamelyike nem bírja majd ezt az extrém igénybevételt. 3 percen keresztül mentem utána, míg végre megpillanthattam azt a gyönyörű jószágot. Egy termetes domi akadt horogra. A horog vékonyan a szájszélben akadt, ahogy ezt megpillantottam, minden fejrázása a halnak, egy-egy ráncot szült a homlokomra.  Végül ismét én jöttem ki győztesen, a hal bő 5perces fárasztás után megadta magát.

Nagyon küzdött!

Gyönyörű jószág, faroktőig 44cm.

Nagyon boldog voltam, hogy ismét egy ekkora domolykót tarthattam a kezeimben. Már megint az a "jókor jó helyen"! Tudtam, hogy ezúttal is sokmindenben szerencsém volt, mind az akadást, mind a fárasztást illetőleg. Ám mégis, nagy elégedettséggel töltött el, hogy imsét falták azt a csodabogarat, csak helyet kellett változtatni. Levezetés képpen beálltunk a folyásba, egy bedőlt fa mellé, és onnan kezdtünk dobálni a lemenő nap fényében. Már az első dobásra volt jelentkező, egy ifjonc kősüllő dörgölte be a 3cm-es csalit.

Elbűvölő halak! :)

Ami megdöbbentett, hogy minden dobásomra volt jelentkező, melyek többsége ki is jött. Nagyon élvezetes peca volt ez, korántsem számítottam ekkora halbőségre. Összesen 25 db kövest sikerült becsapnom, 0,5 óra alatt. Sötétben jött pár szebbecske is, aztán ismét hazafelé vettük az irányt.

Ő volt az utolsó halam aznap..

Ismét nagy sikere volt a dunai UL pergetésnek, az biztos, hogy nem utoljára volt kezemben ez a könnyed szerkó! Jelenleg árad a Duna, a vízben való gázolást ellehet felejteni, ami egy darabig szünetelteti ezt a fajta pergetést, ám a halak mindig vannak valahol, mindig esznek valamit, úgyhogy nyomás utánuk, legyünk kitartóak! ;)

GÖRBÜLJÖN!

UL pergetés a Dunán

UL pergetés a Dunán (1. rész)

Könnyedség, hihetetlen fárasztások, felejthetetlen élmények ékesítik a dunai Ultra Light pergetést. Pár napja volt lehetőségem igazán elmerülni ebben a "misztikus" műfajban, amit sokan leginkább csak úgy definiálnak: "-Kis szerkó, kis csali, kis hal!" Pedig ez korántsem mindig így van. Tudni illik, minél idősebb a hal, annál tapasztaltabb, óvatosabb, s egyre nehezebben tudjuk becsapni őkelmét! Minden horgász álma, hogy horgára akadjon valami kapitális hal, "Élete hala". Nos nekem pár napja valóra vált az álmom. Egy olyan domolykót sikerült fognom, ami talán nálam is idősebb! Leírhatatlan érzés volt kézben tartani azt a csodálatos halat, mérete, és szépsége teljesen lenyűgözött. Ezalatt a pár délután alatt rengeteget tanultam az öreg folyó halaitól. 

Vajon mit rejt?

Vízben állva, csendben odasettenkedni az ígéretes pályákhoz, és az ott lévő halakat becsapni, látszólag nagy mutatványnak tűnt! Nem egyszerű feladat, elejinte csak kisebb egyedeknek örülhettem, leginkább 25cm-es jászok, balinok, domolykók voltak vendégeim. A folyás erőssége az adott körülményekhez képest talán a lehető legnagyobb volt, ami némelyik ígéretes csali használatát megakadályozta. 1/2 wobbler nem bírta az extrém folyást, túljátszotta magát, és kitört oldalra. Elővettem hát tartalék "bogaraimat", és azokkal dobáltam. A legígéretesebbnek a Salmo Tiny merülő változata bizonyult, kevés halam maradt le ennél a csalinál, kivéve, mikor összeakadt a két horog. Egyetlen hátránya ennek a csalinak, hogy a két horog összeér, tehát minden dobás előtt ellenőrizni kell a horgokat, nehogy összeakadva érjenek célt. Volt pár halam, köztük jobbak is, melyek az összeakadt horgoknak köszönheően lemaradtak. 

Aznap délután, mikor még semmit sem sejtettem abból, ami rám várt, csak 1,5 órás rövid pecát terveztem. Az idő csodálatos volt, enyhe szellő, szikrázó napsütés kíséretében. Láttam rabolni a balinokat is, kicsik nagyok egyaránt hajtották az aprónépet. Már a második dobás hallal végződött, egy kisbalin dörgölte be a csalit.

Szépen akadt!

Sok kapásom volt, jöttek balinok, jászok egyaránt.

Kisbalin, és a Salmo Tiny..:)

Meglepő módon a kisebb jászoknak is gyönyörűen, szájszélben akadt a horog.

Katica evő balin ifjonc..:)

Talán a helyválasztás nem volt az igazi, vagy csak egyszerűen elkerültek a nagyok, de kiló feletti példányt nem tudtam fogni. Itt azt gondolná az ember, hogy tényleg csak a kishalaké a főszerep, pedig számos hibalehetőség adódhat. Ekkor döbbentem rá arra, hogy bent a folyásban, nyílt szakaszokon kevésbé áll be egy öregebb hal, mint a növendékek, és bizony, ha egy ilyen "óvódával" találkozunk, legvalószínűbb, hogy csak az "óvódások" fogják megenni a nekik szánt uzsonnát! :) -Akkor hol lehetnek a nagyok? Figyelni kezdtem a vizet..nem dobáltam, teljes csöndben fürkésztem szemeimmel az árnyékos szakaszokat. Egy-egy bokor alatt, vagy benyúló fa környékén észrevettem, hogy valami lecuppantja a hátra maradt nyárfaszöszöket, s bogarakat. Már tudtam hol vannak, a következő feladat már csak az volt, hogy becsapjam őket.

Igyekeztem úgy dobni, hogy a csali mindig valami bokor, akadó, vagy benyúló ág mellé, lehetőleg az árnyékba érkezzen. Viszonylag lassan, de egyeneltesen tempóban vontattam a csalit, melynek  már az első dobásnál elcsábult egy domolykó. Az erős folyásban még nem tudtam megtippelni mekkora lehet, de húzott szépeket. Izgatottan fárasztottam a domit, majd megpillantottam a kb 28cm-es sporthalat.

Szép példány, mondtam neki szóljon az öreganyjának..:)

Hamar visszakerült éltető elemébe, s már dobtam is a következőt. A dobást követően hagytam, hogy a csali fenék közelbe süllyedjen, majd csak akkor kezdtem vezetni. A meredek part mellett húztam el kb 0.5 m-re, majd hirtelen nagy ellenállásba ütköztem. A fék visítani kezdett, majdnem énis. :) Elemi erővel van dolgom, tekerni nem igazán tudtam, csak tartani a botot. Az adrenalin szint az egekben, gondolataim a halon, a hal meg valahol 40m-re tőlem a folyásban volt. Elképesztő ereje volt az uszonyosnak, de egyszer ő is elfárad. 4-5 perc után már megpillanthattam a halat, egy huncut balin hörpentette be az apró csalit. Az utolsó kirohanásai már nem voltak olyan erőteljesek, egyértelműen elfáradt a fenekeszeg , ezután hamar kezemben volt a közel 2kg-os őn. UL felszereléssel igazán élvezetes fárasztás volt, azthiszem mindkettőnket megviselte.

Gyönyörű, életerős balin! :)

Végre beigazolódott, hogy a testesebb egyedek már kicsit lassabb folyásban, a part menti árnyékos szakaszokon tartózkodnak. Egy kis időre feljebb mentem a kisdunán, és ott folytattam a cserkelést, gondoltam így az ígéretesebb szakaszok is pihentetve lesznek egy darabig. Kisebb csapatokat mindig lehetett látni, amik általában növendék domolykók vagy balinok voltak. Ezekre rá sem dobáltam, mert ha én láttam őket, valószínű ők is láttak engem. 1-2 kapással megúsztam a fentebbi pályát, így pár perccel később visszatértem oda, ahol fogtam a halak zömét. Dobtam is, a vezetési technika maradt a régi. Talán már a 3. tekerésnél hirtelen odavágott a csalinak egy testesebb hal. Az előbbi esetre hivatkozva azthittem ezis balin, de nem. Gigantikus domolykó támadta meg a Salmo e remek csaliját. Ereje nagyobb volt mint a baliné, a végsőkig küzdött, én pedig igyekeztem minden kirohanását megfékezni, mert a folyásban egyszerűen nem bírtam vele. Hosszú harc után, végre kezemben tarthattam életem legnagyobb domolykóját. Felülmúlhatatlan érzés volt, csak csodáltam és csodáltam ezt a gyönyörű halat. Gyors fotózás után vissza került éltető elemébe.

 

Az akadás jó volt, megtartotta ezt a gyönyörű halat!

 A várva várt hal, végre kezeimben..-nőj még nagyobbra! ;)

A visszaengedés után egy jódarabig csak ültem a parton, és próbáltam feldolgozni mindazt, ami ma történt velem. Tényleg érdemes a "végletekig" finomítani a felszerelést, ha az öregebbjéből szeretnénk fogni. Természetesen a határokat betartva, s a körülményekhez, csali mérethez igazítva válasszunk!

Hihetetlen jó érzés volt ilyen eredménnyel zárni a napot. Mindvégig az a tudat volt bennem, hogy igen, ma valamit jól csináltam, ma adakozó volt a Duna, ma minden összejött.

 Újabb kérdések merültek fel bennem. Vajon holnap is ilyen szerencsés leszek, vagy nemis a szerencsének köszönhetem mindezt?! Sosem tudhatjuk igazán mit hoz a holnap, nekünk viszont mindent megkell tennünk annak érdekében, hogy eredménnyel járjunk!..

Készültem egy kis videóval is, így talán még hitelesebben tudom bemutatni mindazt, ami ezalatt a pár nap alatt történt! :)

(FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!)

Tavaszi UL pergetés

"Áprilisi jászok"

Már régóta motoszkált bennem az a bizonyos vonzalom az UltraLight pergetés iránt, mégis, csak mostanában kezdett kibontakozni bennem a vágy, a finom felszerelés, kis csalik, NAGY halak iránt! Láttam horgásztársaimat ügyeskedni, halat fogni, valami "cérnaszállal" a kezükben, akkor még nem gondoltam, hogy magam is művelni fogom ezt a műfajt. Ami igazán megtetszett ebben az UL műfajban, az bizony a könnyedség. Hogy miért, hogyan, mikor, mivel, és mire? Ezeket a kérdéseket szeretném megválaszolni, szerény tapasztalataim segítségével!

Az áprilisi Kisduna..

      Amikor kemény botokkal kergettem a halakat, számtalanszor tapasztaltam, hogy a kisebb szájjal rendelkező hal lefordult a horogról, rosszul akadt, vagy még rosszabb, meg sem akadt a horog. Ez bosszantott, és finomabbra váltottam, méghozzá jóval finomabbra! A lemaradt halak száma rohamosan csökkent. Persze a kemény bevágás nem menne ezekkel a botokkal, de itt nincs is erre szükség. A legfőbb célhalunk lehet UL pergetve természetes vizeinken úgygondolom a jászkeszeg, csapósügér, domolykó, akár nagyobb testű bodorkákat, és vörösszárnyú keszegeket is üldözőbe vehetünk vele. Ezen belül is kifejezetten a jászozást szeretném kiemelni, mivel ezzel a hallal kapcsolatban volt mostanában a legtöbb élményem, tapasztalatom. 

       Áprilisban elértük azokat a napokat, amik sejtetik a tavaszt, egyik pillanatról a másikra zöld lesz minden, melegszik a víz, idén különösen gyorsan, akár naponta több fokot is. Ilyenkor a halak is megindulnak, mint ősszel, most is nagy fehérje igénnyel, és étvággyal vágnak neki a tavasznak. Ezt kihasználva apró wobblerekre tettem szert. Leginkább őket erőltettem, kisebb körömvillantókkal, plasztikokkal, nem értem el olyan jó eredményt, mint a wobblerekkel.

Őket használom rendszeresen a "bogarászások" során :)

      Csalikra térve, a Salmo wobblereit részesítem előnyben, jó minőség, jó ár, és fogósság jellemzi valamennyi wobblerét.

A kis csalikhoz elengedhetetlen a vékony zsinór, mivel elenyésző a wobblerek súlya, egy vastagabb zsinór hamar meggátolja, és lerövidíti dobótávolságunkat.

Én fonott zsinórt használok a pergetéshez kivétel nélkül, legyen szó bármilyen méretű csaliról, és célhalról. Az UL pergetéshez optimális fonott zsinór átmérő olyan 0.10-es..ami elég erős, mégis könnyeden szalad a gyűrűk között. Előkét csak rikító szín esetén kötök, amúgy jobban szeretem, ha csak egy csomó gyengíti a zsinórt.

      Orsó terén, a lényeg, hogy viszonylag könnyű, kb. 2000-2500-as orsókat válaszsunk, mely jó futású, finom, elsőfékes mütyűr!

      A botot illetően én egy Mitchell Mag Pro 2/8g-os 210cm-es hosszban forgalmazott botot használok, ami előnyös kis csalikhoz, és könnyedén dobálhatunk vele a fák alól is! 

      Ezek után rátérnék a lényegre, mégpedig a körülményekre, a helyekre, és időszakokra, amikor a legérdemesebb keresni a jászokat.

Tapasztalataim is azt igazolták, hogy tavasszal leginkább a délutáni időszakok az eredményesebbek, amikor a víz melegebb mint a reggeli órákban. Számtalanszor próbáltam délelőtt, de kapásig sem jutottam, míg délután, akár ugyan azon a helyen is, jött a hal! Esélyes lehet a szürkület is, ekkor rengetek jász fröcsköl, ugrik, vagy bukik a felszínen, leszedegetve onnan a külömböző bogarakat, szöszöket..

Közeledve a napnyugtához, egyre több kapásunk lehet!

Naplementés jász..:)

Délutáni jelentkező, egy kép erejéig megmutatta magát..:) ..erős sodrásból, a fák alól!

Csapatokba összeállnak, és így keresik táplálékukat a jászok, leginkább kis ivadékhalak, bogarak, apró férgek után kutatva. Viszonylag óvatos halak, nem a legkönnyebb megfogni őket, bár sikerült véletlenül is találkozni már velük. Olykor agresszíven odavág a nagyobb wobblereknek is.

Sokszor óvatosan eszik, az akadás is mutatja, éppenhogy megcsíptem! ;)

Biztos akadás, ez a jász nem bízta a véletlenre..:) (ebből is látszik, hogy tavasszal mennyire nagy szükségük van a tartalmas táplálékra)

Délutáni jászom, bizony szereti a hasát! ;)

Horgászatuk igazán élvezetes lehet, sok kreativitást igényel, és megfogásuk igen nagy sikerélményt tud jelenti. Izmos erős hal, váratlan mutatványokra is képes, keszeg létére! Alkata talán utal arra, hogy milyen vizet is kedvel igazán. A gyors folyású, csobogó, akár zubogó pályákon is rájuk lelhetünk, zátonyos szakaszokon. Olykor csak úsznak a sodrással szemben, és várják, hogy eléjük keveredjen valami táplálék..nos, ezt kell kihasználnunk!

Ilyen pályákon is érdemes dobálni, csak óvatosan! ;)

A jász életmódja, főleg a nagyobb testű példányoké leginkább a balin életmódjához hasonlítható, csapatokban jár, keresi a táplálékot, és átvált ragadozó "üzemmódba", ellentétben keszegtársaival.

Ha dolgunk úgy adódik, délelőtti órákban érdemes az árnyékos területeket dobálni, a fák alatt, ilyenkor oda bújnak, és sokszor meg is mutatják magukat, pár fordulás erejéig. Kis wobblereket lassan vezetve, eredményesek lehetünk ebben az időszakban is.

A Salmo Hornet 2.5 és 3cm-es változata eleget tehet igényeinknek a jászozást illetően, hamar elérik azt a mélységet, ahol tartózkodik a jász!

A kis horgok is elengedhetetlenek, mivel a jász szája sem nagy!

Olykor viszont a felszín alatt bújnak, ilyenkor kis popperekkel is eredményesek lehetünk! 

Storm popper, ha a felszínen kell kutatni..;)

A front keresztbe tehet nekünk, ilyenkor ne számítsunk sok jászra, mással lesznek elfoglalva!

     A Dunán számtalan jó kalandban lehet részünk UL pergetve, változó arculata, változó környezete mindig arra készteti a horgászokat, hogy drukkoljanak elő valami újjal! Ha ma valami bejött, holnap már lehet, hogy új ötletekkel kell előállnunk, külömben csalódnunk kell! Sokszor így van, sokszor csalódunk, de vannak alapelvek, amiket betartva eredményesek lehetünk. Merjük kipróbálni az újat, és némi talpraesettséggel könnyedén sikeresen zárhatjuk a napot!

     Egyik alkalommal súlyos órákat pergettem kapás nélkül, a jól bevált helyen. Csalikat próbáltam, amiket annó evett, nem kellett nekik. Erőltettem, de hiába. Ilyenkor én sem tudom mitévő legyek, de kitartottam, és talán a szerencsének köszönhetem, de a hat órás kapástalanságot követően 10 perc alatt 2db gyönyörű jászt fogtam. Felmerült bennem a kérdés, mi lehet az oka a drasztikus változásnak? Talán csak most állt ide a hal, vagy csak most volt képes felszedni a csalit? Nem tudom, de az biztos, hogy érdemes kitartani, ha tudjuk, hogy a környéken van a hal! 

Gyönyörű, bő kilós szépség! :)

Már darabosabb, áprilisi jász..:)

A pecák végére igen kimerült voltam, nem is csoda, hisz idegtépő, amikor negyedszerre is elrontod a kapást, de bíztasson, hogy az ötödikre, "talán" megakad!:) 

Gyönyörű halak! :)

     E sorok befejeztével, nagyon várom a következő áprilist, habár még messze van. Most szabadult a balin, süllő, így ők lesznek a következő célpontok az elkövetkezendő hónapokban. Írány a vízpart, közel már a nyár!;) Kívánok mindenkinek eredményes tavaszi horgászatot, ha netán UL pergetni támad kedvetek, még ott a domolykó, sügér, tessék őket üldözőbe venni, megéri! :)