Dunai pontyozás

Pontyok nyomában a Dunán, árvíz után..

Az árvíz ideje alatti horgászati tilalmat éppen feloldották, mikor egyik jóbarátomat pillantottam meg a Duna partján, match bottal a kezében. A víz megint áradt, de most jóval alacsonyabb tetőzést várhattunk tőle. Kérdeztem is izgatottan.. -adakozó-e az Öreg folyó? A válasz örömteli volt, míg beszélgettünk, Laci úszóját ismét a mélybe taszította egy aranyhasú, és hamar kezében volt az aznapi harmadik pontya. Némileg meglepődtem, nem vártam sokat közvetlen az árvíz után, egy újabb áradást követően, de a tények igazolták azt, amit hallottam, és olvastam is, mégpedig azt, hogy az árvíz rengeteg környékbeli tavat kiöntött, aminek köszönhetően temérdek potyka került szeretett folyónkba. 

A kiválasztott hely nyerőnek bizonyult..a tavi pontyok a bokrok aljában keresték a táplálékot! :)

Az átlagsúly nem volt az igazi, de a darabszám mindenkit kárpótolt. Látva a halbőséget, énis hamar, bottal a kezemben ültem komám mellett, várva a kapást. Borongós, változékony időnk volt aznap, de ez senkit sem risztott el egy jókis dunai pontyozástól. Mindketten az úszót bámultuk mereven, olykor elcsodálkozva az etetés környékén bóklászó pontyok burványain. A vízmélység kb. másfél méteres volt, de ígyis tisztán kivehető volt, hogy a halak az etetésen vannak. 

Laci úszója ismét hirtelen megemelkedett, majd hevesen kitört oldalra. Mindketten tudtuk mit jelent ez, és a bevágást követően azonnal jelezte is a hal erejét, mérete ellenére. Másfeles potyesz került a merítőbe, mely gyors horogszabadítás után vissza is került éltető elemébe.

A fárasztás utolsó pillanata! :)

Gyors, és egyszerű horogszabadítás után mehet is vissza..

 A pontyok sorra örvendeztették Laci barátomat, engem elkerülve. Mondtam is neki.. -valamit rosszul csinálok! Először a horog méretén változtattam, mert 10-es horgomra csak egy szem kukorica, és mellé 1/2 csonti fért, ezzel szemben a 8-as horogra, már ráfért a csábítóbb giliszta is! 

Az egyik nyerő csalikombináció..

Újabb ponty, rutinos horgász kezében..:)

A továbbiakban több rontott kapásom is volt, igaz, valószínű kisebb egyedek szórakoztak a horog környékén. Lacinak viszont a legtöbb kapása, fárasztással végződött.

Kapásra várva..

..akciódús peca! :)

Végre valami ígéretesebb egyed tévedt a horgom irányába, hirtelen a bokor felé gyors oldalazásba kezdett az úszó..-Végre ponty! mondtam Lacinak. Bevágást követően hamar kezeimben volt az első "tavi szökevény", mely hamar visszanyerte szabadságát!

Menj utadra ifjú barátom! :)

Lassan a nap végéhez közeledtünk, komám kikapott még pár pontyot, köztük akadt méreten aluli is.

Szépen fogott, én inkább csak részese voltam ennek a nagy élménynek, azzal az egy 33cm-es pontyommal. :) 

Látványos eredmény, árvíz után! :)

Megbeszéltük, másnap reggel ugyanott rápróbálunk. Álmosan, de bizakodva érkeztem le a horgászhelyre, mikor Laci már a kapásra várt. Sajnos hirtelen apadni kezdett a Duna, kb fél méter elment a helyről, attól féltünk, hogy a méteres vízbe már nem jön ki olyan bátran a hal, mint ahogy kéne. Félelmünk beigazolódott, Laci két retúrpontya, és törpeharcsája bebizonyította, hogy más utakra tértek a nagyobb ponty csapatok! 

Az elkövetkezendő napokban többször is próbáltam feederrel üldözőbe venni a bajszosokat, több/kevesebb sikerrel.

Épp méretes pontyom, lebegtetett csalira! :)

 Lassan de biztosan visszahúzódott medrébe a Duna, s ahogy teltek a napok, egyre ígéretesebbnek tűnt az öblöket vallatni. Hajnalban ébredtem hát, s mire a nap a fákhoz ért, már a helyén volt a szerelés is, a bedőlt fa oldalában. :) Etetni kizárólag magvakkal, kukoricával lehetett, külömben a "törpe hadsereg" megszállt minket! Pár perc múlva már csipkedték is az apróbb keszegek a pontynak szánt kukoricát, persze a bevágások során csalódnom kellett. Aztán megjöttek a törpék, 10db alá sosem mentem..:) Végül valami szebb hal akadt a horgomra, heves ellenállást tanúsítva.
Csak megy, és megy a hal, erejében már nem kételkedtem, viszont mérete még kérdéses volt. Alig vártam, hogy megpillanthassam a várva várt halat, erre a fárasztás közepette kiakadt szájából a horog. Elcsüggedtem, de egy gyönyörű compó visszahozta a reménysugarat. 

Találkozás a haldoktorral..gyönyörű jószág! :)

 A dunán már ritkaságnak számít a compó, így nagyon megörültem neki, habár e gyönyörű hal látványa örömtelibb volt értékének nagyságától! A következő 10 percben jött pár vörös, és bodorka, majd az úszó ismét valami nemesebb hal jelenlétét tanúsította. Hirtelen a mélybe tört, majd megállítva, szép lassan a merítőhöz tereltem a kispotyeszt. Szép tőpontyocska akadt a horog végére, színe szemet gyönyörködtető volt.

Gyönyörű farokúszó!

Még találkozunk! :)

A pontyok méretével nemigazán voltunk megelégedve, 2kg fölé nem tudtunk menni, ami aggasztó volt. A darabszám jóval kecsegtetőbb volt, olykor Laci 10 pontyot is merítőbe terelt. Étvágyuk függöt mind az időjárástól, mind a horgász találékonyságától, így sokszor alul maradtunk velük szemben. Ilyen a Duna, ezért szeretjük, mert egyszer adakozó, egyszer pedig "zsugori". Sosem tudhatjuk biztosan, hogy fogunk-e, még akkor sem, ha az előjelek azt igazolják! Legyünk kitartóak, tartsuk be az örök szabályokat, és előbb vagy utóbb, mindenképpen eredménnyel járunk, s eljön a várva várt hal! 
Nagy folyónk ismét szebbik arcát mutatta meg nekünk, legyen így a továbbiakban is! :) 

Görbüljön!

Pergetés fekete sügérre

Egy nehéz nap, és a fekák..

A Duna vízállása egy jódarabig lehetetlénné tette a horgászatot, sőt, be is tiltották azt. Mit tehetne a horgász, ilyen körülmények közepette? Először is hordja a homokzsákot, aztán ha elmúlt a veszély, én általában a horgász motyómat rendezgetem, és tervezem a következő pecámat. Sokminden megfordult a fejemben, de a legideálisabb ötletet Máté ihlette meg, aki tudni illik, a "fekák" szerelmese! :) ..mit ad Isten, este 9-kor rámír facebookon, hogy lenne-e kedvem egy csónakos fekázáshoz. Hamar beadtam a derekam..azon kaptam magam, hogy másnap reggel a  7:30-as busszal gurulok a Népliget felé. Ott találkoztunk Mátéval, és célba vettük Délegyházát, a fekete sügérek menyországát. Eme remek tórendszert másodjára látogattam meg, egy biztos,  nem utoljára. Hosszú gyaloglás után megérkeztünk a csónakhoz, rövid időn belül a vizet hasítottuk, persze némi evezéstechnikai gyakorlat után. :)

Hangulatos, meglepetésekkel teli ez a Délegy..:)

Az idő csodálatos volt, nem is lehetett volna jobb. A nagyszájúak pedig csakúgy hemzsegtek a nádtorzsák tövében. Nagyképűen, de bátran mondtuk: -Ma biztos fogunk!!:)  A halakat nem kellett keresni, mert mindenütt ott voltak, mégis, nehezen tudtuk horogra csalni őket. Hogy miért, arra nem tudtunk felelni. Dobáltunk nekik mindent, sokféle képpen, de mégsem a legmegfelelőbb módon. Így keresni kezdtük azokat a helyeket, ahol az adott csalikkal, horogra tudjuk csalni őket. A csalikról csak annyit, hogy férgek terén egyáltalán nem voltam felkészülve, pár darab kallódott a dobozban. Így wobblerekkel, és popperrel dobáltam a legtöbbet, eleinte eredménytelenül. Kicsit romlott kezdeti lelkesedésünk, de egyikünk sem szokta ilyen könnyen feladni. 

Tovább eveztünk hát az izzasztó nyári forróságban, mondtam is Máténak, keressünk valami árnyékosabb szakaszt, mert itt nem csak mi, még a halak is megsülnek!

Hamar ledobtuk a súlyt egy ígéretesnek tűnő pályán, és dobáltunk. Máté lelkesen dobálta külömböző férgeit, sokszor alkalmazta a Texas riget is. A kezdeti csipkedéseket végre felváltotta egy szép ütős kapás Máténál, nem tétlenkedett, másodpercek alatt kezében volt a 26cm-es feka, mely gyors fotózás után ment is vissza éltető elemébe.

Mohó fekusz, rutinos barátom kezében..:)

Megfigyeltük, hogy kisebb amúrok is bóklásznak a felszín közelében, párszor megis tévesztettek bennünket, messziről fekete sügérnek tűntek. Olykor nagy érdeklődéssel követték is a csalit.

A helyet, ahonnan Máté fogta az első halat, jó darabig vallattuk, végül nemis eredménytelenül.

Óvatosan, finom pöccintésekkel kísérve vontattam kicsi Storm popperemet, mely igen nagy érdeklődésnek örvendett. Az első jelentkező, komótosan követte a csalit, megállítottam azt, és a hal hamar le is szívta. Bevágás és rövid fárasztás után, nekem is megvolt az első halam.

Kis csali, közepes hal, nagy öröm! :)

..természetesen C&R!

Újabb ígéretes helyek után bóklászva meg-megálltunk az adott pályákon, és vallattuk a vizet.

A kis popperrel sikerült is becsapnom pár fekát, kapásaim száma, azonban bőven meghaladta a kifogott halak számát. Összesen legalább 20 kapásom volt, ebből össz-vissz három halat tudtam megfogni a kis szöcskével. Ennek oka talán a horog mérete, és a halak kapókedve volt. Máté is próbálkozott popperekkel, de ilyen pici, tulajdonképpen UL poppere még neki sem volt..talán a legkisebb az 5cm-es Rapala Skitter pop volt nála. Emiatt nem is sikerült kapásra bírnia Topwater csalikkal a fekákat, ami a kapókedvüknek tudható be.

Duci sügérem, a felszínen kapott..

Kivétel nélkül, mindegyik akadás szájszéli, halványlepkefing tartotta a legtöbb felszínen fogott halat! :)

Némelyik halat úgy tudtam csak kapásra bírni, ha szimplán feldühítettem. Az előtte többször is elvezetett poppernek végül nem tudott ellenállni, és vehemens támadás következtében le is szedte a felszínről.

Mérges csöppség :)

A nyerő csali színváltozatai.

Túl a horgásznap felén nem álltunk valami fényesen, de nem adtuk fel. Addig 4db hallal büszkélkedhettünk, ami 3 óra alatt kettőnktől nem valami fullos teljesítmény. Máté kedve kezdtett lankadni, érthetően. Valahogy felkellett dobni a hangulatot..ami sikerült is, a szűk csatornákon való keresztül evezések során. Egyetlen feka nem maradt a környéken  egy-két ilyen malőr után, de legalább jót nevettünk! :) Aztán minden jel nélkül, barátom fogni kezdte egy bokor tövében férgekkel a halakat, míg én a popperrel nem fogtam semmit. -Ajjaj, valamit tenni kell! ..mondtam poénkodva.

Máté végül megmutatta ki van otthon, és szépen fogdosta a fekákat, behozva csekély lemaradását!

Kiváló akadás..

Máté 4 halat fogott, míg én szerencsétlenkedtem..megkönyörült rajtam a Mester, és adott egy offset horgot, ugyanis azt is otthon felejtettem! Tehát végre valami férget is tűzhetek a horog végére, bizakodva a további sikerben.

Ajándékba kapott Berkley férgem jól mutatott a horgon, fekete, rákot imitáló teste azokkal a piros csillámokkal verhetetlen csalinak tűnt! Nem véletlenül, többször is megcsípték, látványosan követték a csalit a fekuszok, mígnem egy termetesebb jószág falatozni nem kezdte. Jónak láttam bevágni, és már meg is volt a hal. Éreztem súlyát, végre valamivel szebb egyed akadt a horgomra! Rövid kirohanások után, már a kezemben is volt, egy gyönyörű, egészséges, 30cm-es fekete sügér.

Első termetesebb fekám! :)

Gyönyörű hal volt, az étvágya is arányos volt a méretével. Ugyan nem kapitális példány, de számomra mégis egy új korszakot nyitott meg, a pergetés világában!

Súly nélkül könnyedén behörpentették a férgeket..

..gyenge étvágyuk miatt, ezzel a könnyítéssel is előnyre tudtunk szert tenni!

Elbúcsúztunk a nap halától is..:)

Csónakból ez volt utolsó halunk. Kiszálltunk egyszerű vizijárművünkből és útnak indultunk, menet közben több helyen is megálltunk, és dobtunk párat. Máté figyelmes lett egy ígéretes helyre, megdobta, és első dobásra ki is fogta onnan a búcsú fekát. 

Sügér a naplementében..

Az áhitott 10 hal azért csak összejött, és kiváló befejezéssel búcsúztunk Délegyházától.

Nehéz nap volt, ezt Máté barátom is megjegyezte. Szemmel láthatóan nem evett úgy a hal, mint ahogy általában szokott. Ennek ellenére, elégedetten szálltunk fel a buszra, jókat röhögve néhány férresikerült képen. :) 

Jó hangulattal búcsúztunk el egymástól, és habozás nélkül rávágtuk: "FOLYTKÖV"! ;)

Májusi balinok..

Vihar előtti csend

  A májusi napok zöme a dunai balinokra lett összpontosítva, nem volt más célhalam, csak a "fenekeszeg". A cél érdekében igyekeztem mindent megtenni, mégpedig megtalálni, és megfogni az "őnöket". Ez korántsem volt egyszerű, mégpedig a vízállás, és időjárás adta nehézségek miatt. Kihívás volt bőven, s a kezdeti kudarcok is gyengítették egyre inkább lankadó kedvem a cserkelés, és folytonos halkeresés közben. Jópárszor sikerült eláznom a pecák során, talán nem véletlen, amikor körbenéztünk barátommal, nem sok "őrültet" láttunk magunk körül. Egy szóval, csak mi voltunk olyan kitartóak, és makacsak, hogy a szakadó eső közepette is kergessük a halakat, amik perszem nem ott voltak, ahol mi gondoltuk. Nem tudtam belenyugodni a sok betlis napba, amit részben magamnak , és a körülményeknek is köszönhettem. A napok csak teltek, és teltek, jelentősebb eredmény nélkül. A víz hallgatott, halmozgásra utaló jelet is csak a megrögzött gondolatainkban láthattunk. 

Zápor után..:)

    Az önsajnálat lassan kezdett úrrá lenni rajtam, de makacsságom erősebb volt. A sok szombat egyikén reggel 6-kor csörög az ébresztő, már így is némi késésben, de 7 órára már a parton voltam. A vizet figyeltem, halmozgás hiányában, nem is dobáltam egy jódarabig. Lestem az alsó szakaszt, hátha ott vannak, bár tapasztalataink cáfolták ezt a tényt. Fejemet csóválva ballagtam le az első pályához, ahonnan már számtalan jó hal került ki korábban. Most mégsincs semmi mozgás, semmi kapás. Bekellett látnom, nincs itt a hal! Valami halovány kíváncsiság lett úrrá rajtam, már ami megmaradt a hósszú betlis napok után. Leültem egy jókora uszadékra, amit kirakott a víz, és elkezdtem agyalni. Ha nem itt, hát hol?!

Merengés az esőben..

Eszembe jutott nagyapám mondása.."halat mindig lehet fogni, csak a nehézségi fokozatok vannak  néha megbuherálva"! Akkor mosolyogtam rajta, most inkább már beismerő kacagással vettem tudomást a tényről, amit nagyapám olyan ötletesen megfogalmazott. Adott némi löketet ez a gondolat, kitartásom erősödött, és a kedvem is kezdett megjönni a halkereséshez. Mivel hal van, csali is, már csak megkell találni, és bekell csapni! 

Hosszú órákat dobáltam, eredménytelenül. Éppen elvesztek gondolataim a kisduna rejtelmeiben, mikor hallom egyik jóismerősöm hangját, ahogy közelít a biciklivel, bottal a kezében. Eggyel több ok, hogy még maradjak, és vallassam a vizet. Kipakolta csali arzenálját, már csak választani kellett. Mondtam is neki, -hagyjad már, jelen esetben ezeknek úgyis mindegy! Mosolygott rajta egyet , és elkezdett dobálni, velem egyetemben.

   Megtört az "átok"..egy 25cm-es kisbalin vert oda a 7cm-es SSR-nek. Nem nagy, de örültem neki, végre valamicske eredmény. Azzal a lendülettel ahogy jött, úgy ment is vissza éltető elemébe.

Elkezdtek rabolni a darabosabb balinok, kint a bokrok szélében, némelyik a folyásban, de megfogni egyszerűen nem tudtuk őket. A lelkesedés feltört bennem, hisz itt vannak a balinok, ellenben kétely fogott el, mivel fogni még nem tudtunk a szebbjéből. Hagytam a helyet, és tovább álltam, hátha máshol, hátha jobban kap. Felmerült bennem a gondolat, hogy -itt vannak a halak, eszegetnek is, ennek ellenére miért állok tovább?! A választ egyszerűen megfogalmaztam magamban, szétdobáltuk a pályát!

Az agyam minden területén ott kuporgott ez a ravasz pofa..;)

Feljebb mentem a folyón, egy viszonylag eldugottabb pályán kezdtem dobálni. A keszegeket hamar lebuktattam, a csali vontatása közben szétugrottak. Valószínűleg itt van a sneci, küsz is a környéken, mert hajtásokat is láttam. A gyanús az volt, hogy egyik sem a felszínen volt. Nem fröcsögött úgy a balin, mint ahogyan szokott, aminél hamarabb elárulja magát. Ahol a kishal, ott a ragadozó is, ezt mindig az agyamba véstem a pergetések előtt..

-Talán nem is balinok?! Tettem fel magamnak a kérdést. 

A mederviszonyok, és a folyás erőssége tipikusan a balinnak kedvező életteret biztosított, így tisztáztam is magamban egy két furcsa gondolatot.

Hasonló pályákon van a balin (nem mindig)..:)

Elsőként a felszín közelében kezdtem keresni az őnöket. Dobtam jópárat, mire csalit váltottam, és vízközt próbálkoztam, de eredménytelenül. Elsem tudtam képzelni, hol lehetnek, így tehetetlenségem közepette mindennel dobálni kezdtem..kezembe került egy Kenart wobbler, mélyre törő lapkával, tipikus "fenékvallató" kis wobbler. 

-Húzz ki a pácból! ..mondtam a kis csalinak, és dobtam.

Harmadik negyedik tekerésre már éreztem is, ahogy a zátonyon kopog a wobbler, és némelyik törésbe belehúzva megáll a kezemben a bot. Naívan bevágtam ezeknek az álkapásoknak is, persze eredménytelenül. 

Akkor még nem sejtettem, azt a tényt, amit egyik barátom közölt velem a későbbiekben.

 A balinok ilyen körülmények közepette, beállnak a sóderpúpok mögé, kisebb védelmet szerezve az erős folyásban, emellett a folyással lesodródó "árválkodó" kishalakat is kényelmesen bekebelezhetik.

Nem véletlenül, második, harmadik dobásra megis akasztottam egy bő másfeles balint. Erősen védekezett, a folyás is neki segített, de végül az enyém volt. Nagyon örültem neki, szép egészséges balin volt. Akkor esett le, hogy bizony fenéken kell keresnem őket. Ettől kezdve csak fenék közelben járó csalikkal dobáltam, nem is eredménytelenül. Aznap három értékelhető halat fogtam, a halak súlya átlagos 1,5-2kg volt, de az adott körülményekhez képest a darabszám bőven kárpótolt.

Jódarabig hallgatott a víz, de a csendet megtörte egy bő másfeles balin! :)

Miután kiderült, hol is tartózkodnak az én kedvenceim, nem volt megállás. Az elkövetkezendő napok egyikén sem betliztem, jobb esetben 2-3 balin minden nap jött, sőt még egy meglepi csuka is. :)

Csuka, a balinnak szánt Kenart wobbin..

Szebb, bő kettes balin, fenékről..:)

Miért lehettek fenéken a balinok?
Úgygondolom, betudható ez a magas vízállásnak, és a hidegfrontnak is, mindenesetre, ahogy melegedett a víz, egyre több kapásom volt vízközt is.

Kezdetben fenéken kaptak..(zabáltak) :)

..később már vízközt keresték táplálékukat! :)

Mind az időjárás, és a halfogás területén is volt vihar előtti csend. Nagyobb sikerélmény volt megfogni, a csendet megtörő balinokat, mint az utána már könnyedén kipattintott jószágokat..viszont egyenlőre ők vezetik a meccset, én csak szépítettem! :)

Miután rájuk leltem, csak jöttek, és jöttek..:)

Kukucs :) (C&R)

   Aki halat szeretne fogni, elsősorban a helyválasztásra fektessen nagyon nagy hangsúlyt, sokat számít a helyismeret is, de sok pályára csak elég ránézni, és már vágjuk is rá, -ez tuti hely.
Persze ez sosem elég, olykor a legtutibb csali sem kell nekik, van amikor pedig a leggagyibbat is behörpentik, ahogy kell. De ebben ez a szép, nincs olyan peca, ami megegyezik a másikkal, a horgászat egy csodálatos iskola, amit nem lehet kijárni..de talán nem is akarunk.

Most én nyújtom a nyelvem, aztán jön a sok betli, a halak meg csak röhögnek..így van ez! ;)

Összességében nagyon elégedett vagyok, nehezen idult a május, végül a legjobban végződött a balinfogás szempontjából. Sohasem szabad feladni, még akkor sem, amikor semmi remény, ígyvan ez, az élet talán összes területén is.
A természet, halak, vadvizek varázsa, olyan dolog, amit nem sokan vesznek észre, nem sokan értékelnek, csak mi horgászok. Nem tudják, mi értelme van annak, hogy naphosszat a halakat keresve cserkelünk a vízparton, hulla fáradtan is. Mi viszont tudjuk!

A Dunában gyönyörű, hibátlan balinok élnek!

Naplemente, ott, ahol a legszebb :)

Május végéhez közeledve, normalizálódott a vízállás is, szépen lehetett fogni a balint, ámbár a napokban erős hidegfront tört be, ennek köszönhetően, bevallom, jópár betlis nap követte a balinos délutánokat.
Sebaj, ahogy nagyapám mondaná, -"halat mindig lehet fogni, csak a nehézségi fokozatok vannak néha megbuherálva"! ;)

Görbüljön!

Új videó!

Tavaszi UL pergetés

"Áprilisi jászok"

Már régóta motoszkált bennem az a bizonyos vonzalom az UltraLight pergetés iránt, mégis, csak mostanában kezdett kibontakozni bennem a vágy, a finom felszerelés, kis csalik, NAGY halak iránt! Láttam horgásztársaimat ügyeskedni, halat fogni, valami "cérnaszállal" a kezükben, akkor még nem gondoltam, hogy magam is művelni fogom ezt a műfajt. Ami igazán megtetszett ebben az UL műfajban, az bizony a könnyedség. Hogy miért, hogyan, mikor, mivel, és mire? Ezeket a kérdéseket szeretném megválaszolni, szerény tapasztalataim segítségével!

Az áprilisi Kisduna..

      Amikor kemény botokkal kergettem a halakat, számtalanszor tapasztaltam, hogy a kisebb szájjal rendelkező hal lefordult a horogról, rosszul akadt, vagy még rosszabb, meg sem akadt a horog. Ez bosszantott, és finomabbra váltottam, méghozzá jóval finomabbra! A lemaradt halak száma rohamosan csökkent. Persze a kemény bevágás nem menne ezekkel a botokkal, de itt nincs is erre szükség. A legfőbb célhalunk lehet UL pergetve természetes vizeinken úgygondolom a jászkeszeg, csapósügér, domolykó, akár nagyobb testű bodorkákat, és vörösszárnyú keszegeket is üldözőbe vehetünk vele. Ezen belül is kifejezetten a jászozást szeretném kiemelni, mivel ezzel a hallal kapcsolatban volt mostanában a legtöbb élményem, tapasztalatom. 

       Áprilisban elértük azokat a napokat, amik sejtetik a tavaszt, egyik pillanatról a másikra zöld lesz minden, melegszik a víz, idén különösen gyorsan, akár naponta több fokot is. Ilyenkor a halak is megindulnak, mint ősszel, most is nagy fehérje igénnyel, és étvággyal vágnak neki a tavasznak. Ezt kihasználva apró wobblerekre tettem szert. Leginkább őket erőltettem, kisebb körömvillantókkal, plasztikokkal, nem értem el olyan jó eredményt, mint a wobblerekkel.

Őket használom rendszeresen a "bogarászások" során :)

      Csalikra térve, a Salmo wobblereit részesítem előnyben, jó minőség, jó ár, és fogósság jellemzi valamennyi wobblerét.

A kis csalikhoz elengedhetetlen a vékony zsinór, mivel elenyésző a wobblerek súlya, egy vastagabb zsinór hamar meggátolja, és lerövidíti dobótávolságunkat.

Én fonott zsinórt használok a pergetéshez kivétel nélkül, legyen szó bármilyen méretű csaliról, és célhalról. Az UL pergetéshez optimális fonott zsinór átmérő olyan 0.10-es..ami elég erős, mégis könnyeden szalad a gyűrűk között. Előkét csak rikító szín esetén kötök, amúgy jobban szeretem, ha csak egy csomó gyengíti a zsinórt.

      Orsó terén, a lényeg, hogy viszonylag könnyű, kb. 2000-2500-as orsókat válaszsunk, mely jó futású, finom, elsőfékes mütyűr!

      A botot illetően én egy Mitchell Mag Pro 2/8g-os 210cm-es hosszban forgalmazott botot használok, ami előnyös kis csalikhoz, és könnyedén dobálhatunk vele a fák alól is! 

      Ezek után rátérnék a lényegre, mégpedig a körülményekre, a helyekre, és időszakokra, amikor a legérdemesebb keresni a jászokat.

Tapasztalataim is azt igazolták, hogy tavasszal leginkább a délutáni időszakok az eredményesebbek, amikor a víz melegebb mint a reggeli órákban. Számtalanszor próbáltam délelőtt, de kapásig sem jutottam, míg délután, akár ugyan azon a helyen is, jött a hal! Esélyes lehet a szürkület is, ekkor rengetek jász fröcsköl, ugrik, vagy bukik a felszínen, leszedegetve onnan a külömböző bogarakat, szöszöket..

Közeledve a napnyugtához, egyre több kapásunk lehet!

Naplementés jász..:)

Délutáni jelentkező, egy kép erejéig megmutatta magát..:) ..erős sodrásból, a fák alól!

Csapatokba összeállnak, és így keresik táplálékukat a jászok, leginkább kis ivadékhalak, bogarak, apró férgek után kutatva. Viszonylag óvatos halak, nem a legkönnyebb megfogni őket, bár sikerült véletlenül is találkozni már velük. Olykor agresszíven odavág a nagyobb wobblereknek is.

Sokszor óvatosan eszik, az akadás is mutatja, éppenhogy megcsíptem! ;)

Biztos akadás, ez a jász nem bízta a véletlenre..:) (ebből is látszik, hogy tavasszal mennyire nagy szükségük van a tartalmas táplálékra)

Délutáni jászom, bizony szereti a hasát! ;)

Horgászatuk igazán élvezetes lehet, sok kreativitást igényel, és megfogásuk igen nagy sikerélményt tud jelenti. Izmos erős hal, váratlan mutatványokra is képes, keszeg létére! Alkata talán utal arra, hogy milyen vizet is kedvel igazán. A gyors folyású, csobogó, akár zubogó pályákon is rájuk lelhetünk, zátonyos szakaszokon. Olykor csak úsznak a sodrással szemben, és várják, hogy eléjük keveredjen valami táplálék..nos, ezt kell kihasználnunk!

Ilyen pályákon is érdemes dobálni, csak óvatosan! ;)

A jász életmódja, főleg a nagyobb testű példányoké leginkább a balin életmódjához hasonlítható, csapatokban jár, keresi a táplálékot, és átvált ragadozó "üzemmódba", ellentétben keszegtársaival.

Ha dolgunk úgy adódik, délelőtti órákban érdemes az árnyékos területeket dobálni, a fák alatt, ilyenkor oda bújnak, és sokszor meg is mutatják magukat, pár fordulás erejéig. Kis wobblereket lassan vezetve, eredményesek lehetünk ebben az időszakban is.

A Salmo Hornet 2.5 és 3cm-es változata eleget tehet igényeinknek a jászozást illetően, hamar elérik azt a mélységet, ahol tartózkodik a jász!

A kis horgok is elengedhetetlenek, mivel a jász szája sem nagy!

Olykor viszont a felszín alatt bújnak, ilyenkor kis popperekkel is eredményesek lehetünk! 

Storm popper, ha a felszínen kell kutatni..;)

A front keresztbe tehet nekünk, ilyenkor ne számítsunk sok jászra, mással lesznek elfoglalva!

     A Dunán számtalan jó kalandban lehet részünk UL pergetve, változó arculata, változó környezete mindig arra készteti a horgászokat, hogy drukkoljanak elő valami újjal! Ha ma valami bejött, holnap már lehet, hogy új ötletekkel kell előállnunk, külömben csalódnunk kell! Sokszor így van, sokszor csalódunk, de vannak alapelvek, amiket betartva eredményesek lehetünk. Merjük kipróbálni az újat, és némi talpraesettséggel könnyedén sikeresen zárhatjuk a napot!

     Egyik alkalommal súlyos órákat pergettem kapás nélkül, a jól bevált helyen. Csalikat próbáltam, amiket annó evett, nem kellett nekik. Erőltettem, de hiába. Ilyenkor én sem tudom mitévő legyek, de kitartottam, és talán a szerencsének köszönhetem, de a hat órás kapástalanságot követően 10 perc alatt 2db gyönyörű jászt fogtam. Felmerült bennem a kérdés, mi lehet az oka a drasztikus változásnak? Talán csak most állt ide a hal, vagy csak most volt képes felszedni a csalit? Nem tudom, de az biztos, hogy érdemes kitartani, ha tudjuk, hogy a környéken van a hal! 

Gyönyörű, bő kilós szépség! :)

Már darabosabb, áprilisi jász..:)

A pecák végére igen kimerült voltam, nem is csoda, hisz idegtépő, amikor negyedszerre is elrontod a kapást, de bíztasson, hogy az ötödikre, "talán" megakad!:) 

Gyönyörű halak! :)

     E sorok befejeztével, nagyon várom a következő áprilist, habár még messze van. Most szabadult a balin, süllő, így ők lesznek a következő célpontok az elkövetkezendő hónapokban. Írány a vízpart, közel már a nyár!;) Kívánok mindenkinek eredményes tavaszi horgászatot, ha netán UL pergetni támad kedvetek, még ott a domolykó, sügér, tessék őket üldözőbe venni, megéri! :)