2013. november 16., szombat

Csukák nyomában, a Dunán..

Csukák nyomában, a Dunán..

Jó ideje nem tudtam domolykót fogni, hol a vízállás, hol időm korlátozta a lehetőségeimet. Ahogy adódott egy kis szabadidőm,  már a pecán járt az eszem. Szóltam is Máté barátomnak, hogy ismét üldözőbe kéne venni az uszonyosokat. Őt sem kellett győzködni,  bizony magával ragadta az a csodálatos élővilág, hangulat, amivel az Öreg folyó büszkékedhetett. Ezúttal 2 napos pergetést terveztünk szeretett folyónkra, a Dunára.

Elsődleges célpont a domolykó volt. Első nap őket próbáltuk becsapni, de nem jártunk sikerrel. A jól bevált nyári helyeket elfelejthettük, a domik megkeresésére pedig nem lett vona elég 1 nap. Aznap fogtunk pár kiscsukát, csapót, hogy véletlenül se betlizzünk.

Fáradtan mondtunk búcsút a napnak, mely valamilyen szinten mindkettőnknek csalódást okozott. Esti beszélgetések tárgya leginkább az volt, hogy másnap mire horgásszunk. Hosszas egyeztetés után arra jutottunk, hogy csukázunk egyet. A koránkelést hamar kivertük a fejünkből, mire lejutottunk a vízpartra közel 11 óra volt. Horgászhelyként most a Duna egyik öblét választottuk, hátunk mögött hagyva a Kisdunát.
Az út az öböl felé nehézkes volt. Biciklivel, a sáros, egyenetlen terepen csak úgy csúszkáltunk, főleg a kolléga. A sarat álltuk, és az út végére Máté is megtanult váltani! :) Jó volt újra látni, az egyébként már agyonhorgászott öblöcskét. Vad környezete, kiszámíthatlansága kihívás a horgászoknak, kihívás, amit mi minden peca alkalmával keresünk. Izgatottan kötöttük fel a harapás álló előkét, majd a csali választás következett.

Ez a látvány fogadott bennünket..:)

Máté támolygó villantót, Ottó bácsi remekét tette a kapocsba, én a méltán híres csuka csalit, a Salmo Slider-t választottam 7cm-es változatban. Dobáltuk a jobbnál jobb helyeket. A megmaradt sulyom szélét vallattuk, gondolván, hogy a csukák ott kerestek menedéket. Kezdeti kapástalanságnak köszönhetően váltogatni kezdtük csalijainkat. Máté első kapása twisterre volt, nem sokkal később sok kroki tudatta velünk hogy ott lapulnak a sulyom alatt, de egyik sem jött fotózkodni.

Jó 2 óra telt el, és még halat nem sikerült kézközelbe terelni. Kapásunk volt bőven, de rosszul akadtak. Az időjárás is változékony volt, hol fújt, hol esett, hol sütött. Lelkesedésünk tartott  még, a kapások nem hagyták lankadni kedvünket, ám a hatékonysággal nem voltunk megelégedve. A sikertelen fárasztások után, szükségesnek  láttam a Jigek, és gumihalak ellenőrzését. Az első szembetűnőbb probléma az volt, hogy nem volt elég hosszú horogszáram a 7cm-es Mann's gumihal testéhez viszonyítva. Mélyebbre nyúltam hát a dobozomba, és olyan Jiget kerestem, mely majdnem a gumihal feléig ért.
A változtatás nem maradt eredménytelenül. Míg Máté barátom lelkesen dobált a "sulyomfoltokba", addig én egy benyúló fa mellé ejtettem be a csalit.

Halat sejtető pálya..
Hagytam, hogy a gumihal süllyedjen a fenékig, majd heves rántásokkal kísérve viszonylag lassan kezdtem vontatni. Igyekeztem a sérült kishalat utánozni, mivel ilyenkor október, november tájékán még bőven akad tápláléka a csukáknak. A kishalak még nem verődtek nagy bandákba, ebben a kis öblöcskében könnyebb prédának számítanak a ragadozók számára. Feltételezésem az volt, ha a sebesült halat utánozom, nagyobb érdeklődésnek örvend majd a csali, mivel még könnyebb prédána egy sérült kishal. Félúton heves ellenállásba ütközött a csali. A bot táncolni kezdett a kezemben, ismét csuka kapta el a gumit. Hamar a felszínre jött, és kecses szaltóival tudatta is velünk, hogy jó erőben van. Átkiáltottam Máténak, hogy dolog van. Szűk 4 perces fárasztás után már a kezemben is volt, első szebbnek mondható őszi csukám. Nagyon örültem neki, Máté is mosolyra derült, félretéve a bosszantóan sok leakadt halát.

Egészséges, gyönyörű dunai csukesz, a maga 50cm-ével..:)

Nőjj nagyra! :)
A visszaengedés után mentem Máté után, már nemis dobáltam. Inkább figyeltem, a fekete sügérezései során jól begyakorolt pontos dobásait. Ügyesen juttatta a kis twistert két sulyom folt közé, habár most nem a casting-et, kedvenc módszerét alkalmazva. Pontos dobásainak megis lett az eredménye. Csak annyit hallottam, hogy..-Berza megvan!..és már láttam is a burványokat. A hal betört a sűrű növényzetbe, nehezítve barátom dolgát. A bot perecelt, én pedig csak annyit láttam a két bokor közül kikukkantva, hogy hirtelen kiegyenesedik a pálca Máté kezében. Csalódottan felelte: -elment..
A hal darabosnak tűnt, annál inkább sajnáltuk, hogy ő is meglépett. Dobta is a következőt, hátha lapul még ott valami. Egy vízbenyúló ág szélét célozta meg. A súlytalan twister-t hirtelen ismét elragadta egy csuka, bár látva az egész akciót, a hal alig volt 30cm. Lelépett ő is, nehogy elkéssen az oviból. Máté érezte, hogy nincs szerencsés napja, mondta is, hogy ez egy peches pecája. Neki volt a legtöbb akciója, de a halai mind cserben hagyták, az egyébként remek horgászstílussal megáldott ifjú pecást.

Őszülő öböl, tele meglepetéssel..:)

Az öblöt megkerülve egy laposhoz érkeztünk. Itt volt a legsekélyebb a víz. Újra dobálni kezdtem, ugyanazzal a Mann's gumival amivel a csukát is fogtam. Elhúzva a sulyom szélénél érdeklődőnek örvendhetett a csali. 40cm körüli  csuka követte le, de nem vert oda. Mesélem Máténak, aki gyorsan rávágja: -Dobd meg mégegyszer, elfogja vinni!
Ígyis tettem, ugyanazon az útvonalon vezettem a csailt, amit hirtelen elis ragadt a csukesz. Nagy valószínűséggel ugyanaz a hal, mely másodpercekkel előtte lekövette. Hamar kezemben volt az újabb csuksz.

Kisebb mint az előző, de gyönyörű hal!
Szájszéli akadás..
Természetesen visszakerült ő is, oda, ahova való. A nap végéhez közeledve Máté egyre inkább kevesebb esélyt látott a halfogásra. Kedve is lankadt, kezdett beletörődni a betlibe. Ismét felelte: -ez egy ilyen nap.
Sajnáltam, mert a komolyabb akcióknak ő örvendhetett. Még egy utolsót dobott, hátha. A sors fintora, hogy ez az utolsó dobás, egy 30cm-es bicskacsukeszt hozott Máténak, ami szerencsésen kiesett a kezéből, vissza a vízbe. :) Kép nélkül, de betlimentesen fejezte be a pecát.

A gumihalat a nap végére szétszabdalta egy kiscsuka, így neki végetért pályafutása, ám testvérei hadba foghatóak még. A továbbiakban csukára a gumihalakat fogom erőltetni, ugyanis eddig a legeredményesebben azt tudtam alkalmazni pecáim során.

Hadirokkant Mann's..:)
Mondtam Máténak próbáljunk rá mégegyszer az öböl hátsó részén, de megunta, így inkább a hazaút mellett döntöttünk. Úgy gondolom, jó pecánk volt ismét, bár csalódnunk is kellett. Máté igazi horgászként, fittyethányt a peches napra, és jókat röhögve indultunk kifelé. Már a folytatás gondolata körvonalazódott bennünk, de nem akartunk előre szaladni, így az első, és legfontosabb dolog ami hazaéréskor elhangzott, az egy jókis gyros a közeli büfében. :)
Rengeteg jó pecám volt Mátéval, örülök, hogy a nyáron megismerhettem. Akció dús peca volt ez, tele pozitív, és negatív élményekkel. Összeségében ismét jól zárult egy hétvége, melyet a halaknak szenteltünk. A mostani terep más volt, mint közös pecáink bármelyikén, de úgy gondolom mindketten helytálltunk, és izgatottan várjuk a folytatást.

Hogy mire, mikor, és hol horgászunk legközelebb? A következő írásban kiderül! ;) Csukákban gazdag őszt kívánok mindenkinek!




GÖRBÜLJÖN!

2 megjegyzés:

  1. Kereki Ferencné2013. november 16. 9:13

    Gyönyörű képek,szép írás! Gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy tetszett! :)

      Törlés

Mindenki véleménye számít!